Abaújszántói sportkrónika

Mezõ László

Abaújszántói sportkrónika

1934 – 2004.

Abaújszántói sportkrónika

1934 – 2004.

Írta és szerkesztette: Mezõ László.

Felelõs kiadó: Soltész Zoltán

Abaújszántó város polgármestere.

Nyomdai munkák:

Budai Nyomdaipari – Kereskedelmi és Szolgáltató Kft,. Miskolc, Meggyesalja u. 38.

Tel: 46/416-226.

Ügyvezetõ igazgató: Budai János.

Bevezetõ

Hét évtized a történelemben, egy-egy ország – megye vagy település életében nem számít hosszúnak. Egy sportegyesület történetében azonban már jelentõs jubileum. 1934-ben – tehát 70 éve – alakult meg Abaújszántó elsõ sportegyesülete.

Ebbõl az alkalomból került kiadásra ez a sporttörténelmi munka.

Kutatómunkáim során sok helyen megfordultam az országban – nem csupán Borsod-Abaúj-Zemplén megyében – Tapolcán, Szombathelyen, Ajkától Martfûn át egészen Mátészalkáig. Eddig 27 munkám jelent meg nyomtatásban. Több lapul különbözõ településeken a fiókokban. Összesen közel félszáz sporttörténeti könyvet készítettem el.

Nem hízelkedésbõl mondom, de olyan nagy sportszeretettel mint ami Abaújszántó jelenlegi polgármesterére Soltész Zoltánra jellemzõ kevés helyen találkoztam.

Azt, hogy a település sportélete az elmúlt évtizedben fellendült, új létesítményeket avattak, a labdarúgó csapat stabil NB III-as gárdának számít – fõként az õ érdeme.

Természetesen egyedül senki sem lett volna képes az elért eredményekre. Több sportszeretõ ember segítsége, áldozatos munkája kellett ehhez.

Miként a sportolók és edzõk lelkes edzésmunkája nélkül sem örülhettek volna a szurkolók az elmúlt években annyi sikernek.

Amikor ehhez a sporttörténelmi munkához láttam tudtam mire vállakozom, hiszen hetven év sajtótermékeit kellett átböngészni. Ez azonban kevés lett volna, mert sok éven át csak minimális adatokra bukkantam. A régi sportvezetõk, sportolók visszaemlékezései tették teljessé ezt a kiadványt. Remélhetõleg egyetlen fontos adat, név, esemény sem maradt ki a könyvbõl. A terjedelem sajnos megálljt parancsolt, így nem tüntethettünk fel valamennyi felkutatott eredményt, mérkõzést, adatot. Igyekeztünk azonban úgy “sáfárkodni” az oldalakkal, hogy a legfontosabb események helyet kapjanak a kiadványban.

Szerencsére rengeteg adat, relikvia, fénykép került elõ a polgármester úr felkérésére a megkeresett szántói polgárok fiókjaiból.

Mindegyiket természetesen nem “gyúrhattuk” bele a könyvbe. Szelektálnunk kellett.  Itt is igyekeztünk a fontosság és sokszínûség elvét egyaránt figyelembe venni.

Amennyiben néhány olyan személy neve mégis kimaradt volna, aki tevékenységével rászolgált volna a könyvbeli szereplésre, tõlük a kiadó nevében is elnézést kérek.

Végül azt kívánom – immár Abaújszántó város – sportolóinak, hogy a  következõ hetven év legyen az elsõnél is sikeresebb számukra, megnehezítve ezzel annak a krónikásnak a dolgát, akinek egyszer az a feladat jut majd, hogy például a 100 vagy 125 éves jubileumra készítsen a mostanihoz hasonló kiadványt.

Jó böngészést, kellemes idõtöltést kívánok a könyvhöz mindenkinek!

A szerzõ

A szántói sport fontosabb állomásai

A “Mi újság?” címû folyóirat 2003. októberi számában idéz a Magyar Városok Vármegyék monográfiája Abaúj-Torna vár-megye c. könyvbõl. Amelyben ez olvasható:

“Abaújszántó Sport Egyesület – alakult 1934-ben, alapító elnöke dr. Thöresz Mihály, társelnöke Nagymáté Béla, titkára Telegdy Imre. Alakuláskor 45 tagja volt (jelenlegi taglétszáma növekedõben van. (jelenlegi taglétszáma 1935 fõ – szerk.) Hét szakosztályban intézi a sport ügyét, de kulturális és társadalmi tevékenységet is fejt ki és kiadja az “Abaúj” c. havi folyóiratot.”

Mielõtt végig kisérnénk Abaújszántó sportéletének fontosabb állomásait tekintsük át mi jellemezte a tepelülést az ASE alakulása idõszakában?

A Révai nagy Lexikon Abaújszántóról ezt írja:

“Abaújszántó, nagyk. Abaúj-Torna vm. gönczi j.-ban, a járás székhelye, (1900) 706 házzal és 4379 magyar lak., jbíróság, tkvi hatáskörrel, adóhivatal, csendõrõrs, kir. közjegyzõség, pénzügyõri biztosság, takarékpénztár, gõzmalom, szegényház, kénesfürdõ, posta és távíró. A hegyaljai borkereskedésnek egyik fõpontja. Itt szül. 1809. Jászai Pál történetíró, kinek szülõházát 1909. emléktáblával jelölték meg. A szöllõi már 1275. híresek voltak. A kat. templom építkezése a XIII. századra vall. V. ö. Rómer Flór., Az a.–i templom, Arch. Ért. A XVII. században a Rákócziak bírták, kiktõl Bretzenheim Károly tulajdonába került, ki a sárospataki uradalomhoz csatolta, majd eladta Trauczon hercegnek. A határában vannak Kassa város szöllõi.”

Az 1942-ben kiadott Magyarországi sportegyesületek története c. könyv, amelyet Pluhár István szerkesztett és a Közérdekû Könyvkiadó Vállalat jelentetett meg a 431.oldalon ezt írja:

“MOVE Abaújszántói Társadalmi és Sport Egyesület. Egyesületi helyiség: Abaújszántó, Népház, MOVE Otthon, hivatalos órák: csütörtök 18-19, szombat: 18-19, vasárnap 10-11. Mûködõ szakosztályai: lövészcsapat, tenisz, torna, vitorlázó, repülõ, zene, ének.”

A már említett vármegyei monográfia Nagymáté Bélával kapcsolatban ezt közli: “ref. lelkész. 1932-óta lelkész Abaújszántón. Újjá-szervezte a kórust, a nõi egyletet, a vasárnapi iskolát. Az Abaújszántói SE társelnöke.”

                                                                                           7        

Sok éven át nem sikerült a korabeli sajtóból adatokat felkutatni az abaújszántói sporttal kapcsolatban. Visszaemlékezésekbõl arra derült fény, hogy az ASE 1934-es megalakulása után a harmincas évek vége felé már Levente SE néven futott a sportkör. Volt még sportköre a helyi iskolának is.

A korában említett MOVE SE-nél mûködõ szakosztályokban fõleg lövészetre és a teniszre vonatkozólag az derült ki a visszaemlékezésekbõl, hogy ezekben csak kiváltsogsak vehettek részt.

A Levente SE-ben mindenki helyet kaphatott, hiszen a levente foglalkozásokon a részvétel kötelezõ volt. A Levente SE labdarúgó csapata a körzetben játszott különbözõ csapatokkal többek között Encs, Tokaj, Vizsoly stb. de magasabb bajnokságokra tehát területire vagy országosra nem sikerült feljutnia. A labdarúgáson kivül egyébként atlétikai számokban is versenyeztek a leventék.

Az 1930-as  években adták át  a Fürdõt, amely eredetileg versenyuszodaként épült. Mérete 33×15 méter. 

Az elsõ “igazi” bajnokság, amelyben a szántói focisták résztvettek az 1947-es úgynevezett “mezítlábas labdarúgó bajnokság” volt. Ebben az Abaújszántói MADISZ  csapata is résztvett.

Az 1947-48-as ÉLASZ II. osztályú küzdelmekben is ott volt a szántói gárda, miként az 1948-49-es bajnokságban is itt kergették a labdát.

Az 1949-50-es bajnokságban azonban már csak az ÉLASZ III-ban rúgták a bõrt.

Az 1951-es év nagy átszervezést hozott. Az elõzõ évben kialakult új megyerendszer miatt a labdarúgó bajnokságokat is teljesen átalakították. A szántói csapat a játrási bajnokságban játszott.

Az ötvenes években az MHK mozgalom (MHK = Munkára Harcra Kész) keretében széleskörû tömegsport mozgalom alakult ki hazánkban. nem volt ez másként a megylében, de Abaújszántón sem. A különbözõ versenyeken, téli és nyári szpartakiádokon nagy látszámban vettek részt a sportszeretõ emberek.                                                                                             

1953-ban a focisták résztvettek a megyei II-be jutásért kiírt osztá-lyozón, ám nem sikerült a feljutást kivívni.

Érdekes cikk jelent meg az Észak-Magyarország 1954.  július 18-i számában. A cikk címe: Miért nincs úszósport Szerencsen, Abaújszántón és Göncön?

Az írás lényege: elhanyagolt az uszoda és könyéke. Gara Sándor a helyi tanács VB titkára szerint kértek póthitelt 161 ezer forintot a felújításra, de nem kapták meg. “Pedig néhány éve még versenyeket is rendeztek itt” – fejezõdik be a cikk.

1954-ben a férfi röplabdázók a megyei I-ben szerepeltek. A focisták pedig a megyei II-ben kergették a labdát.

Ez év végén asztaliteniszversenyen vettek részt a Traktor spprtkörök Miskolcon. Miután ezekben az években Abaújszántón is így hívták a sportkört és volt asztalitenisz szakosztály természetesen a szántóiak is indultak.

A labdarúgó csapat 1955-ben a megyei II-ben játszottak, míg a férfi és nõi röplabda csapat pedig a megyei I-ben szerepelt.

Az ötvenes években a járási, sõt megyei szpartakiádokon is értek el szép sikereket a szántói sportolók.

1957. tavaszán osztályozókat írtak ki az egész országban a labdarúgók számára, miután teljesen átszervezték a bajnoki küzdelmeket. Az új – õszi-tavaszi rendszerû csatározások 1957. õszén indultak be.

1958-ban a megyei III-ban szerepelt a szántói focicsapat, ami egyébként a járási bajnokságnak felelt meg. Az érdekesség az volt ebben, hogy nem az Abaújszántói csoportba, hanem a megyei III. Szerencsi csoportba sorolták a gárdát.

1958-ban is a megyei III-ban szerepelt a labdarúgó csapat.

A focin kivül 1959-ben a röplabda és a sí szakosztály is mûködött.

Az Észak-Magyarország 1960. június 9-i számában Leskó Pál cikkében hat szántói szakosztályról ír: asztalitenisz, sakk, atlétika, röplabda, labdarúgó és sí. A cikk szerint csak az utóbbi három végez valamire való munkát. Az írás kiemeli: a vezetõségi tagok közül egyedül Kucsmár Imre végez jó munkát, de nem támogatják eléggé. A sportkörnek egyébként – a cikk szerint – száznál több tagja volt ebben az esztendõben.

Az 1961-62-es bajnokságban a labdarúgó csapat az utóbbi idõszak legjobb helyezését érte el: 5. lett a megyei II. Keleti csoportban.

1961. szeptember 3-án adta hírül az Észak-Magyarország, hogy járási úszó szövetség alakult Abaújszántón. Elnöke Bagaméri Béla test-nevelõ tanár lett. Az elsõ verseny: Abaújszántó-Gönc körzeti úttörõ és serdülõ viadal volt.

“Új sportköre van Abaújszántónak” címmel jelent meg Juhász István tudósítása az ÉM 1962. március 21-i számában. Az írást – tartalmának fontossága  miatt – részletesen közöljük:

“Abaújszántón a mûvelõdési ház nagytermében sportköri közgyûlésre gyülekeztek az érdeklõdõk. A volt Községi Sportkör tartotta átalakuló közgyûlését, amelyen Kucsmár Imre, a sportkör vezetõje tartotta beszámolóját. Elmondotta többek között, hogy a vezetõség passzi-vitása, valamint az anyagi nehézségek miatt nem alakulhatott ki Abaújszántón megfelelõ sportélet. Kizárólag a labdarúgó szakosztály mûködött, más sportág nem honosodott meg. A község sportkedvelõi kérték felettes  szerveiket, hogy találják meg a módját egy olyan sportkör létrehozásának, amelyben a községi fiatalok végre otthonra találnak. 

A felsõbb sportszervezetek, valamint a MESZÖV, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Borsod megyei Bizottsága, valamint a Borsod megyei TST képviselõinek támogatásával elhatároztuk, hogy községünkben megalakítjuk a Vörös Meteor Sportkört. Az új sportkörnek már ebben az esztendõben többezer forint támogatást tudnak biztosítani.

A közgyûlés tehát kimondta a sportkör átalakulását és 9 tagú vezetõséggel, 3 tagú felülvizsgáló bizottsággal és 5 szakosztállyal megalakult az Abaújszántói Vörös Meteor Sportkör.

Az új sportkörben asztalitenisz, röplabda, atlétikai, labdarúgó és úszó szakosztály kezdte meg mûködését. A sportkör elnökének nagy lelkesedéssel Kucsmár Imre elvtársat választottuk meg. Új sportkörünk minden bizonnyal egészséges, jó munkát fog végezni.”

1964-ben az Abaújszántói Gimnázium versenyzõi is résztvettek a megyei asztalitenisz bajnokságon, amely január 19-én volt Miskolcon a Népkertben.

Ebben az évben úszásoktatásról és vizsgáról adott hírt az ÉM. Dr. Lavotka Istvánné és Pilis Ilona tanárnõk oktattak 9-14 éves gyerekeket.

A labdarúgók kiestek a megyei II-bõl 1964-ben mégpedig utolsóként…

Helyzetkép megyénk röplabda sportjáról címmel jelent meg írás az ÉM 1965. december 12-i számában. Idézzük a cikkbõl a Szántóról szóló sorokat: “Az Abaújszántói MG. Technikum is újonc volt ebben a bajnokságban. Õk is sok nehézséggel küzdöttek. Jobb pályát érdemelnének, amit társdalmi munkával meg is tudnának valósítani, ha kellõ támogatást kapnának hozzá.”

1966. január 19-én az ÉM a Szerencs járási sport közgyûlésekrõl írt. A cikk Abaújszántóra vonatkozó része: “Abaújszántón sok bírálatot kapott a régi vezetõség, mert vajmi keveset foglalkozott a fiatalság sportjával. A labdarúgók fegyelmezetlenségét elítélték az új vezetõkrõl feltétlenül javulást várnak.”

A focicsapat egészen 1972-ig a járásiban szerepelt sõt két éven át: 1968-69-ben még itt sem játszottak. Ebben a két évben szünetelt a labdarúgó szakosztály mûködése.

1967-ben járási úszóbajnokság volt Szerencsen, ahol az Abaújszántó Szerencs mögött a második helyen végzett.

1970-ben újjászervezõdött a helyi sportélet. Errõl írt Nyitrai Péter az ÉM 1970. július 19-i számában. Az írás címe: “Egy sportkör felébredt”. A cikkben többek között arról ad hírt az újságíró, hogy rendezõdtek a sorok Abaújszántón és március 15-én megalakult a MEDOSZ sportkör. A nevet azonban magtámadta az Állami Gazdaság, így Abaújszántó SE néven szerepelt nyártól a klub. Juhász István sportköri elnök beszámolt a sportkör költségvetésérõl. Eszerint az ÁG tízezer, a tanács szintén ennyi, a Petõfi MG TSz ötezer, míg az ÁFÉSZ háromezer forinttal járult hozzá az 1970. évi újrakezdéshez.

1970. õszétõl versenyszerûen egyelõre csak a labdarúgó szakosztály mûködött, míg szpartakiád szinten az atlétika és az úszás élt a közséGben. A gimnázium atlétái remekeltek a tavaszi szerencsi járási versenyen.

1972. õszén – 1964 óta elõször – ismét a megyei II-ben szerepelt a szántói focicsapat.

1974. nyarán átszervezték a megyei bajnokságot. A megyei I. mögött csupán egyetlen másodosztály maradt megyei I/B néven. Miután az Abaújszántó nem került a megyei II-ben az elsõ nyolc közé, így nem jutott be a megyei I/B-be.

A helyi sportéletet vesézi ki Hajdú Imre az ÉM 1976. február 15-i számában Az írás címe: “Abaújszántói kesergõ”

Homonnay Istvántól elõször a helyi sport múltjáról érdeklõdött a cikk szerzõje. Ebbõl kiderül, hogy 1945 elõtt birkózó szakosztály is mûködött Abaújszántón, noha ennek nincs nyoma a korabeli sajtóban, de más visszaemlékezés sem említi. Tény viszont, hogy itt nevelkedett Tábori László kitûnõ sokszoros bajnok futó, Encsi István egykori kalapácsvetõ bajnok és a Csepel, majd a Honvéd labdarúgó kapusa Kiss János is. Ezeket is említi Homonnay István.

A továbbiakban a klub jelenérõl írt Hajdu Imre. A labdarúgó csapat a járásiban szerepelt. A vízilabdázók pedig egymás között játszanak.

Nem kedvezett a helyi sportnak a járások összevonása, hiszen Encsre vagy Szerencsre került sok vállalat és intézmény ezzel a sport támogatása is erõsen megcsappant.

Pedig az utánpótlással nem lenne gond – így a cikkíró –  a szakközépben és a szakmunkásképzõben valamint az általános isklolában összesen kb. 1000 fiatal tanul.

A sportlétesítményeket is górcsõ alá vonja a cikk. Ebbõl kiedrül: az uszoda inkább strand célokat szolgál és a hideg víz miatt csak május közepétõl használható. A középiskola rendelkezik egy füves labdarúgó és egy földes kézilabda pályával, az általános iskola egy-egy kézilabda és kosárlabda pályával. A község egy füves labdarúgópályát tart fenn. A legnagyobb gondként a megfelelõ tornaterem, hiányát említik a cikkben.  Az iskolák közül egyedül az általánosban van testnevelõ szakos tanár. A többi intézményben mérnök tanárok tartják a testnevelési órákat. Például Pintér Sándor, aki a középiskola szükség testnevelõje.                                    

Merényi Gyula a nagyközségi tanács elnöke a legnagyobb gondnak az anyagi problémákon kivül a kevés sporthoz értõ vezetõt jelölte meg. Továbbá azt, hogy sokan máshol dolgoznak és csak hétvégén járnak haza. A tanács által adott 25 ezer forintot kevésnek tartja ezért kezdeményezi a községben levõ üzemek gazdaságok és iskolák vezetõivel az együttmûködési lehetõségek megbeszélését.

Újjászervezték a vízilabda csapatot 1980-ban. Ezzel foglalkozott az ÉM 1980 szeptember 11-i cikke. Az írásból kiderül: dr. Angyalos László ennek a fõ szervezõje. A szakmai munkát Hídvégi Sándor irányításával kezdték el. A legnagyobb gondként jelölték meg azt, hogy nem kaptak vízilabdát szinte az egész országban, de sza-bálykönyvet is csak elvétve lehet szerezni. 

“Sportélet Abaújszántón” címmel jelent meg Kolodzey Tamás tollából a szántói sporttal kapcsolatos írás 1984. január 12-én.  Ebbõl kiderül többek között, hogy az ASE akkori elnöke Sotkó János VB titkár volt.

A cikkben a sportköri elnök utal arra, hogy a hatvanas években NB II-es röplabda csapata volt a sportkörnek és megyei I-es kézilabda gárdája. Ezekre utaló adatot azonban sem a megyei sajtóban, sem a különbözõ évkönyvekben nem lehetett találni. Az viszont stimmel, hogy a hatvanas években Vörös Meteor SK volt a klub neve.

A cikk születése idõpontjában csak a labadrúgó szakosztály mûködött versenyszerûen. A felnõtt, tartalék, serdülõ és iskolai csapatban összesen mintegy 150 igazolt focistát említenek. Célként jelölték meg 1984. õszétõl a megyei II-be jutást. A sportkör támogatói között említik a tanácsot, az ÁFÉSZ-t, a Fõvárosi Kézmûipari Vállalat szántói gyár-egységét és a Prügyi TSZ helyi üzemét. A cikk szerint a tárgyi feltételek jók: megfelelõ az öltözõ, a pálya és a felszerelések is átlag fölöttiek. Idõszakos szakosztályként mûködtek ezekben az években: atlétika, kézilabda, asztalitenisz, sakk, teke, sí, vízilabda és az úszás. Kiemelik a cikkben, hogy több helyi üzem segítségével sífelvonót avattak. 

A labdarúgó csapat egészen 1987. nyaráig a járási bajnokságban kergette a labdát.

Hosszú évek – egészen pontosan 13 év – után újra a labdarúgó megyei II.osztályban játszhatott az Abaújszántó KSE csapata. A szántói foci addigi legnagyobb sikereként megnyerte a csapat a megyei II. osztályú küzdelmeket és fennállása során elõször a megyei I. osztályba jutott.

A megyei elitben fokozatosan javulva 12., 11. majd 5. helyen zárt a gárda. Az 1991-92-es bajnokságban még az elõzõ évi 5. helyezésen – ami a szántói futball addigi legnagyobb sikere volt – is messze túltett a csapat: megnyerte a megyei I-es bajnokságot és sporttörténelmet írva az NB III-ba jutott!

Ezen sikeréveket a labdarúgó szakosztályt bemutató fejezetrészben részletesen böngészhetik majd az olvasók. Legyen elég ehelyütt annyi, hogy a legnagyobb ereje ennek a csapatnak az egység volt. Ezt több visszaemlékezésben is elmondják majd a régi sportolók és sportvezetõk.

1992. február 6-án közgyûlést tartott az AKSE. A fórumon új elnökséget választottak. A társadalmi elnök dr. Angyalos László, az ügyvezetõ elnök Tóth Lajos lett. Elnökségi tagokká további négy  fõt választottak: Kovács László, Pócs András, Erdõsi István és Géra Barnabás kapott bizalmat.

Elsõsorban anyagi okok miatt az NB III-as “kirándulás” csupán egy évig tartott. A kiesést követõen még négy évig a megyei elitban játszott az AKSE csapata, majd az 1996-97. évi bajnokság után – noha helyezése alapján nem esett ki – nem vállalta a további megyei I-es tagságot. Ennek oka rendkívül egyszerû volt: a fõszponzor Soltész Zoltán mér nem akarta tovább egyedül a hátán vinni a csapat ügyes-bajos dolgait. A helyi önkormányzat pedig nem akart nagyobb szerepet vállalni a sportkör támogatásából. Ezt a patthelyzetet végül úgy sikerült feloldani, hogy a csapat a megyei II-be lépett vissza. Itt viszont egy év után búcsúra kénszerült és visszajutott oda, ahonnan 1987-ben elindult a sikerek útján: a Körzeti bajnokságba.

Két év után azonban ismét visszatért Soltész Zoltán a csapathoz, így a körzeti bajnokságot megnyerve 2000. nyarán feljutott a szántói együttes a megyei II-be. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ekkor kezdõdött a szántói foci második aranykorszaka.  

Sportágról – sportágra

A következõ oldalakon a könyv leghosszabb fejezetét böngészheti a Tisztelt Olvasó. Alfabetikus sorrendben tekintjük át a sajtóból és visszaemlékezések segítségével felkutatott sportágakat, amelyek valamilyen formában az elmúlt hetven évben hosszabb-rövidebb ideig mûködtek Abaújszántón. Legyenek azok akár versenyszerû szakosztályok, vagy akár csak alkalomszerûen – pl. különbözõ levente versenyek, szpartakiádok vagyis tömegsport szintû megmozdulások. Valamennyiben azonban van illetve volt egy közös vonás: a helyi sport egy-egy szeletét alkotják.  Mint tudjuk sok-sok kisebb-nagyobb szeletbõl tevõdik ki az egész torta, amely tortának a neve:  Abaújszántó sporttörténete.

ASZTALITENISZ

A kutató munka során nem sikerült olyan jellegû adatot találni, amely a verseny szakosztály utalt volna. Ezt erõsítette meg Szlaboda István a megyei asztalitenisz szövetség “mindentudó” funkcionáriusa – egyben évtizedek óta krónikása – is, aki csak szpartakiád szintû vagyis tömegsport eseményekre emlékszik vissza Abaújszántóval kapcsolatban.  

Visszaemlékezések szerint az ötvenes években Laczkó Tibor és Molnár Béla  voltak a legjobb szántói játékosok.

Az elsõ adatot 1954-ben sikerült fellelni errõl a szakosztályról. A Traktor sportkörök miskolci versenyén két szántói siker is született.

1954. december 12. Nõi egyes: 3. Pohály. Nõi páros: 1. Pohály (Abaújszántó) – Géczi (Vilmány)

A következõ hír a szakosztályról a sajtóban 1960-ban jelent meg. Leskó Pál az ÉM június 9-i számában hat szántói szakosztályról ír. Közöttük van az asztalitenisz is, ám a “valamire való” munkát végzõk között nem szerepel. Minden bizonnyal csupán tömegsport szinten mûködött a szakosztály.

1962-ben  a szerencsi járási asztalitenisz szövetség Abaújszántón rendezett versenyt, mégpedig a járási tízek bajnokságát. A szántóiak                                                                                           

helyezései: 7. Simon Imre (MG. Technikum), 8. Ivancsó József (MG. Technikum), 9. Osztrogovácz László (Abaújszántói VM SK).

1962. március 21-én az ÉM-ben cikk jelent meg “Új sportköre van Abaújszántónak” címmel. Ebben az írásban az újjászervezett szántói sportkör öt szakosztálya között említik az asztaliteniszt.

Az ÉM 1964. január 21-i számában a megyei asztalitenisz versenyrõl írt, amely Miskolcon a népkerti sportcsarnokban volt. Ezen részt vettek az Abaújszántói Gimnázium versenyzõi is. Az újság név szerint nem említ senkit.

A Szerencs járás 1966. évi  asztalitenisz bajnokságán nyolc csapat vett részt. Az elsõ két helyen a Szerencsi Gimnázium és az Abaújszántói Mg. Technikum végzett.

Az ÉM 1984. január 12-i cikkében a szántói sportéletrõl ír. A cikk kiemeli: több más sportággal együtt az asztalitenisz is csak idõszakos tevékenységet végez, inkább tömegsport jelleggel. Helyi versenyekre, sportnapokra, szpartakiádokra szûkül a szakosztály tevékenysége.

Késõbb nem került elõ adat a sportágról.

ATLÉTIKA

Az elsõ adat 1953-ból került elõ, bár visszaemlékezésekben az 1945 elõtti levente idõszakról is tesznek említést atlétikai versenyekrõl. Ezek részletes eredményei azonban nem állnak rendelkezésre.

Az 1953. évi járási mezei futóversenyen több szántói elsõség is született. 500 m nõi serdülõ: 1. Laczkó (A.Technikum) 1:45  500 m nõi ifi: 1. Rozgonyi (A.Technikum) 1:43  1000 m férfi serdülõ: 1. Vári (A. Ált Iskola) 3:19

Az 1960. Június 9-i cikkben, amely a szántói  sportról ír az atlétikát az asztaliteniszhez hasonlóan azon szakosztályok között említi, amelyek nem fejtenek ki valamire való munkát.

Sokáig nem került elõ adat a szántói atlétákról. Minden bizonnyal csak szpartakiád szinten illetve különbözõ tömegsport versenyek szintjén mûködött a szakosztály.

Az ÉM 1970. Július 19-i cikkében amelynek címe “Egy sportkör felébredt” írnak az atlétikáról is. Idézünk a cikkbõl: “Április 26. A szerencsi idénynyitó atlétikai versenyen már tizenegy abaújszántói versenyzõ is indult. Két elsõ, két második és négy harmadik hellyel tértek haza.”

A cikk kicsit pontatlan hiszen a részletes eredmények így festettek:

Nõi 200 m. 3. Gönczi (A.Gimn), 400 m: 3. Kiss (A. Gimn.), Férfi 100 m: 3. Juhász (A. Gimn.), 200 m: 2. Buda (A. Gimn.), 400 m: 1. Varga (A. Gimn.), távol: 3. Juhász, magas: 1. Juhász, súly: 2. Juhász. Ezek szerint az ezüstérmek száma csak egy, míg a bronzérmek száma nem három, hanem négy. 

1970.júnis 14-én rendezték a XIX. Falusi Dolgozók járási szpartakiádját. Szerencsen. A szántói sikerek: Férfi 200 m: 1. Buda. Nõi 60 m: 1. Kiss E., 200 m, 400 m. és súlylökés: 1. Kiss E.

A települések pontversenyében: 1. Szerencs 160, 2. Mád 131, 3. Abaújszántó 107, 4. Tokaj 87, 5. Taktaszada 80, 6. Bekecs 73 pont.

Az 1984. január 1-2-i ÉM cikkben még említik az atlétikát, igaz csak azon sportágak között, amelyek versenyszerûen nem mûködnek csak tömegsport rendezvényeken, alkalmi versenyeken indulnak. 

Atléta bajnokból sportvezetõ

1943. február 1-én született Abaújkérben Encsi István. Nyolc éves korában  költözött családja Abaújszántóra. Egészen a szakmunkásképzõ elvégézéséig – amelyre Ózdon járt – itt nevelkedett. A sport szeretétére is Szántón nevelték. Mégpedig Géra tanár úr, aki szinte minden sportág alapjait oktatta tanulóinak.

– Már az általános iskola alatt megszerettem a sportot – kezdte a volt kitûnõ kalapácsvetõ. – Sokat jártunk a Hernádra, fürödni, futva jöttünk haza. Versenyeket rendeztünk ki ér fel hamarabb a Sátor hegyre stb. Ez az életmód adott nekem egy olyan alapot, ami végig kisért pályafutásom alatt. Az áltlános iskola elvégzése után asztalos tanuló voltam Abaújszántón. Ekkor rendszeresen nem nagyon volt idõm sportolni.  A sportújságban olvastam a súlyemelésrõl és a súlylökésrõl. Ezek az erõ sportágak tetszettek nekem. Mivel Szántón nem tudtam elhelyezkedni Budapestre kerültem dolgozni. Az Építõk SC-ben kezdtem el súlyt emelni. Nem tetszett azonban Budapest. Hazajöttem. Szántón viszont nem volt munka, így kerültem asztalosként Ózdra.

– Itt kezdõdött az igazai sport pályafuta?

– Igen. Egy rövid ideig az ökölvívókkal készültem, aztán átkerültem az atlétákhoz. Úgy hozta a sors, hogy volt ott egy magányos ember, aki kalapácsvetõ volt. Talán megyei bajnokságot is nyert. Hozzácsapódtam és elkezdtem a kalapácsvetést.   Mindez 1961-ben történt. Még abbn az éveb indultam az ifjúsági bajnokságban és ha jól emlékszem hatodik lettem. Egy évre rá már országos ifjúsági bajnok voltam, megdöntve Zsivóczky Gyula ifjúsági csúcsát.

– Ettõl kezdve elég eredményes pályafutása volt, ha jól tudom?

– Igen, nyertem országos bajnokságokon érmeket és bekerültem a válogatott keretbe is. Közben katonaként a Bp.Honvéd színeiben versenyeztem. Leszerés után visszajöttem Ózdra, majd az Építõk SC-hez igazoltam. Itt voltam elõször sport státusban vagyis nem kellett bejárnom dolgozni csak az atlétikával kellett törödnöm. 1969-ben elnyertem a Magyar Népköztársaság Érdemes sportolója címet el. 1970-tõl 1981-ig voltam válogatott.

– Eredményes pályafutása közben milyen kapcsolatban volt szülõ-helyével?

– Mivel szüleim itt laktak szoros volt a kapcsolat szülõfalum és közöttem. A mai napig nagyon szeretem ezt vidéket. A Zemplén hatása mindig erõt adott. Az a néhány nap amit itthon tölthettem sokat jelentett számomra. Kipihentem magam és feltöltõdtem. A szülõföld levegõje adott nekem erõt a további küzdelmekhez ezt túlzás nélkül mondhatom.

– Amikor abbahagyta az aktív versenyzést merre vezette az útja?

– 1981-1988-ig edzõsködtem. Az Építõk SC-nél és a válogatott keretnél. Mivel nem voltak olimpikonjaim, nem kaptunk megfelelõ támogatást, nem lehetett már edzõként megélni. Ezért 1989-ben vállalkozó lettem. Azóta is építõipari vállalkozóként tevékenykedem.

– Mikor költözött közelebb szülõföldjéhez?

– 1999-ben úgy döntöttem, hogy elhagyom Budapestet. Véletlenül kiszúrtam egy  házat Tokajban. Megtetszett és megvettem. Azóta itt lakom és dolgozom.

– Ha jól tudom közelebbi a kapcsolata a sportkörrel, mint az egyszerû szurkolóké?

– Igen, hiszen négy éve a labdarúgó szakosztály vezetõje vagyok. Erõmhöz mérten támogatom is a csapatot.

– Mostanában jól szerepel a szántói legnénység!

– Ez igaz. Ebben nagy szerepe van Soltész Zoltán polgármester úrnak, aki köztudottam imádja a futballt és mindig is segítette a csapatot. Sikerült  neki egy olyan támogatói csoportot létrehozni, amelynek segítségével a biztos háttér biztosítva van. Célunk hosszú távon a szántói kötõdésû csapat kialakítása, amely mindig is jellemezte a szántói csapatot.

– Hogy veszi észre, mint nem minden nap itt élõ ember: a szántói lakosok igénylik a magasabb osztályú futballt?

– Úgy vélem igénylik. Csupán az az apró gond, hogy túl komolyan veszik egyesek ezt a sportot. Úgy veszik, mintha élet-halál harcról lenne szó. Pedig ez valahol mégis csak egy játék? Nem?

Birkózás

Errõl a szakosztályról illetve sportágról nem sikerült adatot sem találni a sajtóban. Csupán egyetlen cikkben tesznek utalást a birkózásra. Az ÉM 1976. február 15-i számában “Abaújszántói kesergõ” címmeljelent meg cikk.. Homonnay Istvánra hivatkozva említik a sportágat: “A felszabadulás elõtt a községben volt birkózó szakosztály Lenkei Bertalan szabadfogásban Felsõ-Magyarország bajnoka volt.”

Errõl azonban adatot nem sikerült fellelni, sem a korabeli napi sajtóban, sem a különbözõ régi sporttörténeti könyvekben, kiadványokban. Dr. Nagy János – aki jelenleg dolgozik a megyei birkózó sportja történetének feldolgozásán – sem ismer adatokat a szántói birkózó sportról.

Feltehetõleg levente szintû szakosztály mûködhetett, amely behatárolta – fõleg korban – az abban résztvevõket és mai sport nyelvezetre lefordítva megyei-körzeti utánpótlás bajnokságnak tekinthetõ.       

Kézilabda

Az elsõ kézilabdával kapcsolatos adatot Tóth Lajos visszaemlékezésébõl sikerült kideríteni. A hatvanas években a Szerencs járási bajnokságban szerepelt a csapat, amelynek gerincét a következõ játékosok alkották: Stefanovics János, Olejnyik György, Kovács János, Tóth Lajos, Fügei Béla, Meczkó József, Budai Géza, Orosz József, Végh Attila, Sztrakan Béla, Finta István, Németh István.

Az elsõ adatra  a sajtóban egy rövidhír kacsán bukkantam. Az 1978. évi járási szpartakiádon férfi kézilabdázásban: 1. Abaújszántó. A területi döntõt Sátoraljaújhelyen szintén megnyerte a csapat, amelyben ezekben az években zömmel a következõk kaptak helyet: Sotkó János, Kucsmár Imre, Simon Lajos, Kovács János, Szobóczki István,. Ruszkai János, Lupéczki József, Zakhar László, Németh László, Sinka István, Meczkó György, Pocsai István, Kassai István, Turi Mihály, Menyhárt Sándor, Tóth Lajos, Németh István.

Az 1979. évi járási szpartakiádot is megnyerte a kézilabda csapat és a területi döntõn is diadalmaskodott. A keretben az elõbb felsoroltak szerepeltek.

1981-ben is csak szpartakiád szinten mûködött a kézilabda szakosztály. Ez egy egyesületi közgyûlésre készült beszámolóból derült ki. 

Az ÉM 1984. január 12-i számában ír “Sportélet Abaújszántón” címmel egy hosszabb lélegzetû írást. Ebben ez áll:  “A hatvanas években kétségtelenül sok sikert értünk el. Röplabdázóink az NB II-ben szerepeltek, kézilabdázóink a megyei I. osztályban játszottak…”  Mondta az újságírónak Sotkó János sportköri elnök. Ugyanebben a cikkben a kézilabda sportág pillanatnyi helyzetérõl azt mondta a klubelnök, hogy a kézilabda – több más szakosztályhoz hasonlóan – tömegsport alapon mûködik.

AZ EDZÕ ÁLMA EGY SPORTCSARNOK

Szikszón született Károlyi László. A Tanárképzõ Fõiskola elvégzése után Abaújszántóra került az Általános Iskolába tanítani. A kézilabda sporttal még iskolás korában eljegyezte magát, de versenyszerûen futballozott is.

– Három éve szervezõdött újjá Szántón a nõi kézilabda szakosztály – kezdte mondandóját Károlyi László a csapat edzõje. – 2001-ben volt egy kitûnõ diákolimpiai csapatunk, amelyet nem akartam teljesen szélnek ereszteni. Nem szerettem volna, ha ezek a tehetséges lányok elkallódtak volna. Ezért szerveztem meg a szakosztályt. Bíztatást adott az a két mérkõzésen, amelyet a Tállya csapata ellen játszottunk. Jól sikerültek ezek az összecsapások. Õsszel már a harmadik idényt kezdjük a megyei bajnokságban.

– Miként sikerült az eddigi két szereplés?

– Az elsõ évben hatodik, a másodikban hetedik helyen zártunk.

– A csapat összetétele változott az elmúlt két évben?

– A gerinc ugyanaz. Néhány játékos távozott ill. érkezett. Például Tállyáról igazoltunk két fõt. Nem könnyû együtt tartani a csapatot, hiszen sokan továbbtanulnak, így csak a hétvégi meccsekre tudnak hazajönni. Többen abbahagyták a kézilabdát. Mindezek miatt folya-matosan szükség van az utánpótlásra. Ezt az iskolából oldjuk meg.

– A megyei bajnokságban nem kötelezõ teremben játszani. Ennek ellenére több csapat is csarnokban rendezi a meccseit. Nem furcsa ez a szántói lányoknak?

– Szerencsen és Mezõkövesden léptünk eddig pályára sportcsarnokban. A lányok diákolimpiákon sokszor játszanak teremben, így na-gyon nem volt idegen számukra.

– Ennek ellenére gondolom egy szántói csarnoknak örülnének?

– Természetesen. Nem csak a kézilabdázók hanem az egész város örülne ennek. Az iskolai tornaterem, ugyanis kicsi.

– Kik támogatják a csapatot?

– Az önkormányzat. Amikor elindultunk akkor is mellettünk álltak és azóta is támogatnak bennünket. Az utóbbi idõben néhány szponzortól is kaptunk némi támogatást.

– Az utazást hogyan oldják meg?

– Az önkormányzat és a szülõk megoldották eddig ezt a problémát.

– Milyen az érdeklõdés a kézilabda iránt a városban?

– A bajnoki mérkõzéseinken kb. 80-100 nézõ szokott lenni. Ez úgy vélem elfogadható a szakosztály múltjához és eddigi eredményeihez képest.

– Amatõr szinten mûködik a szakosztály?

– Igen. Mindössze két játékos – aki nem szántói – kap utazási költségtérítést. A meccsekért senkinek sem jár prémium vagy fizetés.

– Noha a szakosztály csak két éves múltra tekinthet vissza gondolom történt olyan esemény, amelyre szívesen emlékszik vissza?

– Emlékezetes, hogy az elsõ évben, amelyen elindultunk a megyei bajnokságban a gólkirály tõlünk került ki.

– Milyen a szakosztály felszereltsége?

– A legszükségesebbek rendelkezésre állnak. Mivel bitumenes pályán edzünk és játszunk gondot okoz az, hogy sok labdát “megeszik” a pálya. Ha egy labda egy évet kibír az már jónak számít.

–Hány edzést tartanak hetente?

– Kettõt, kivéve a felkészülési idõszakot, akkor heti 4-5 edzés van.

– Terveik a jövõre nézve?

– Hosszú távra tervezünk. Két-három éven belül szeretnénk a megyei bajnokság egyik meghatározó csapatává válni. Késõbb, ha stabil hátteret tudunk biztosítani, akkor 4-5 éven belül az NB II-be jutást is kitûzhetjük célként.

– Milyen a kapcsolatuk a megyei szövetséggel?

– Jónak mondható, nincs ezen a téren gondunk.

– Hány csapat vesz részt a megyei küzdelmekben?

– Nyolc. Az alapszakasz után jön az élcsapatok részére a rájátszás.

– Mit szól a családja a kézilabda szenvedélyéhez?

– Miután nagyon sok szabadidõmet elveszi nem nagyon örül a feleségem ennek, de tudomásul vette, hogy ez hozzátartozik az életemhez.

LABDARÚGÁS

A sajtóból az elsõ adatot 1947-ben sikerült fellelni. Egyes cikkekben utalnak az 1945. elõtti labdarúgó eseményekre azonban nincs adat arról, hogy a hivatalos szervezett labdarúgó küzdelmekben vagyis az azokban az években kiírt ÉLASZ (Észak-Magyarországi Labdarúgó Alszövetség) bajnokságok bármelyik osztályában résztvett volna az Abaújszántó az 1934-1947. közötti idõszakban. Több visszaemlékezésben a régi sportolók, sportvezetõk elmondták: 1945 elõtt zömmel levente mérkõzések voltak a községben. Rendre a körzeti selej-tezõben viaskodott a szántói levente csapat, de területi döntõre egy-szer sem sikerült eljutnia. A levente meccseken kivül a környezõ települések csapataival alkalmi mérkõzéseket vívtak oda-vissza a szántói csapatok.

A háború éveiben pedig még az átvonuló német és szovjet csapatok válogatottjával is megmérkõzött a szántói együttes. Ezekrõl korabeli képek is készültek és a kiadványban is megörökítésre kerültek.

Az 1947. évi úgynevezett “mezítlábas bajnokságban” indult a szántói csapat. Ez a bajnokság az utánpótlást volt hivatott biztosítani. A Népsportból néhány 1947. õszi és 1948. tavaszi eredményt sikerült felkutatni.

1947. október 5-i

Abaújszántói Kereskedelmi Iskola – Abaújkéri MADISZ 6:0

1947. november 16.  ÉLASZ II. o. bajnoki

Felsõzsolcai MÁV – Abaújszántói MADISZ 6:1 (4:1)

V.: Rezdovics. A szántói gólt Pokornyik szerezte.

1948. április 11.

Abaújszántó – Szerencsi CCsSE 2:3 (1:0)

V.: Egerszegi. G.: Kõrösi (2).

1948. április 25.

Abaújszántó – Szerencsi VSE 5:0 (1:0)

Az 1948/49-es bajnokságban is az ÉLASZ II. osztályban szerepelt az Abaújszántó. Néhány eredményt ebbõl a bajnokságból is sikerülét felkutatni.

1948. szeptember 12.

DVTK III. – Abaújszántó 11:0

1948. október 24.

Abaújszántó – Hejõcsaba 4:3

1948. október 31.

Mezõcsát – Abaújszántó 7:0

A fenti csapatokon kivül ellenfelek voltak még: Szikszó, Mezõkeresztes, Miskolci EFC, Tokaj, Sajósznetpéteri Üveggyár MSE, Szirmabesenyõ, STC II., MMTE II.

Az ÉLASZ III. osztályban viaskodott a csapat az 1949/50. évi bajnokságban. Két eredményt ebbõl a küzdelemsrozatból is megörökítünk.

1950. április 30.

Abaújszántó – Girincs 9:1

1950. május 14.

Füzesabony II. – Abaújszántó 3:1

Az 1951-es bajnoki átszervezés után – amikor a megyei bajnokság  elõször került kiírásra – az Abaújszántó a Járási bajnokságba került besorolásra.  Ebbõl a bajnoki évbõl mindössze egyetlen eredményt sikerült fellelni.

1951.április 8.

Gönc – Abaújszántó 8:0

További ellenfelek: Hidasnémeti MÁV, Vilmány, Hernádszentandrás, Fügöd, Szikszó II.,. Encs. A bajnokságot a Gönc csapata nyerte.

Egészen 1953-ig a járásiban kergették a labdát a szántói focisták. A sajtó sem az eredményeket, sem a taballákat nem közölte.

1954-ben viszont már a megyei II. Keleti csoportban küzdöttek ba szántói fiúk.  Sajnos csak a csonka tabellát tudjuk közreadni, ugyanis a sajtó a végeredményt nem közölte.

Megyei II. o. Keleti csoport, 1954. résztabella

  1.S.pataki Lokomotív           20        15        2           3        65:25   32

  2.Tokaji Építõk        21        14        4           3        67:28   32

  3.Alsózsolca             21        13        3           5        64:37   29

  4.Szerencsi Lokom.  20        13        2           5        63:36   28

  5.Mezõkövesdi VM  20        13        2           5        58:34   28

  6.Hidasnémeti                      22        11        2           9        24:33   24

  7.Mezõcsát               20        10        1           9        43:47   21

  8.M.Lokomotív II.   21        10        –          11        52:53   20

  9.Bõcs                       22          8        2         12        38:71   18

10.M.Építõk II.                      22          7        3         12        26:42   17

11.Abaújszántó           21          7        3         11        33:51   17

12.M.Honvéd II.        20          7        1         12        39:45   15

13.Hernádnémeti        26          4        2         20        30:44   10

14.Taktaharkány         20          2        1         17        16:76     5

Az 1955. évi bajnokságban is a megyei II. Keleti csoportban játszott a Szántó. Egy eredményt sikerült felkutatni:

1955. március 27.

Abaújszántó – Encs 1:1

A Megyei II. o. Keleti csoport 1955. évi résztabellája:

  1.Mezõkövesd VM   21        17        2           2        63:16   36

  2.S.újhelyi Sp.                      21        15        3           3        49:20   33

  3.Mezõkeresztes       22        15        3           4        71:32   33

  4.Tokaj                      22        11        4           7        57:43   26

  5.Szikszó                  22          8        7           7        42:42   23

  6.Alsózsolca             22          9        2         11        46:39   20

  7.Sajóbábony                        22          7        5         10        52:46   19

  8.Mezõcsát               22          7        4         11        38:49   18

  9.Encs                                   21          7        4         10        27:48   18-

10.Szerencsi Törekvés            22          5        4         13        35:64   14

11.Hidasnémeti                      22          4        2         16        23:65   10

12.Abaújszántó           21          3        4         14        23:62   10

Ugyan résztabellát írtuk, de csak két mérkõzés eredménye hiányzik a tabellasorból. Ezek azonban a kiesést és a bajnoki címet nem befolyásolták volna.

Az 1956-os bajnokságot tehát megint a járásiban kellett kezdenie a szántói csapatnak. Ebben az osztályban szerepelt a gárda 1957/58. és 1958/59-ben is. Az 1957/58-as járási bajnokság érdekessége volt, hogy az Abaújszántó csapata nem a szántói, hanem a Szerencsi csoportban nyert besorolást. Ellenfelei voltak: Prügy, Olaszliszka, Vámosújfalu, Csobaj, Megyaszó, Taktaharkány II.

Az 1958/59. évi bajnokságban a szántói együttes a Hidasnémeti mögött a második helyen végzett. Ennek köszönhetõen 1959/60-ban a Járási Összevont bajnokság Keleti csoportjában játszhatott. Ez az osztály tulajdonképpen a megyei II-nek felelt, meg.

Õsszel a 10. helyen zárt a csapat, míg a végeredmény eképpen alakult.   

Összevont Járási (Megyei II.o.) Kelet, 1959/60

  1.Miskolci Erdész    22        16        3           3        70:21   35

  2.Mezõzombor          22        10        6           6        42:24   26

  3.Bodrogkeresztúr    22        11        4           7        51:34   26

  4.Hernádnémeti        22        11        2           9        38:48   24

  5.Taktaharkány         22        11        1         10        57:40   23

  6.Kenézlõ                 22          9        5           8        39:32   23

  7.Szerencsi MÁV     22          9        5           8        35:43   23

  8.Gönc                      22          7        7           8        40:47   21

  9.Tolcsva                  22          8        3         11        37:44   19

10.Abaújszántó           22          8        –          14        39:53   16

11.Olaszliszka             22          5        4         13        25:55   14

12.Karcsa                    22          5        4         13        24:56   14

A tizedik helyezés nem volt elegendõ a további megyei II-es tagság megõrzéséhez. Ehhez a 8. helyen kellett volna végezni.

Az 1960/61-es küzdelmekben tehát megint a járásiban viaskodott az Abaújszántó.

Az 1961/62. évi bajnokságot viszont  már ismét a megyei II. Keleti csoportban harcolta  végig a Szántó. Sõt! A szántói futball addigi legjobb eredményét elérve az 5. helyen zárt a csapat.

Néhány eredmény ebbõl a bajnokságból:

1961. szeptember 17. – Mezõzombor (otthon) 4:1

1961. szeptember 24. – Szerencsi MÁV (idegenben) 2:3

1961. október 1. – Prügy (o) 4:1

1961. október 15. – Miskolci Elõre (i) 0:5

1961. október 22. – Pálháza (o) 4:1

1961. november 12. – Kenézlõ (i) 3:2

1961. november 19. – Hernádnémeti (o) 2:0

A bajnokság résztabellája (a végeredményt nem közli a sajtó):

Mivel a szántói csapatnak öt mérkõzése hiányzik a tabellasorból elvileg az is lehetséges, hogy még az ötödiktõl is elõkelõbb helyen végzett, mint a 17 meccs alapján mutatott sorrend. Az elõtte levõk tabellasorából ez azonban nem valószínûsíthetõ. (Sokkal több gólt lõttek, kevesebbet kaptak és többször nyertek, mint a szántói legénység.) 

Megyei II.o. Kelet, 1961/62. résztabella:

  1.Tokaji Építõk        16        14          –           2        61:15   28

  2.Tállya                     17        10          6          1        44:18   26

  3.Miskolci Elõre       17        11          2         4        62:20   24

  4.Tiszalúc                  17        11          2          4        50:22   24

  5.Abaújszántó           17          9          4          4        36:29   22

  6.Mezõzombor          17          7          2          8        18:30   16

  7.Szerencsi MÁV     17          4          5          8        21:28   13

  8.Pálháza                  17          5          2        10        34:45   12

  9.Prügy                     17          5          2        10        21:37   12

10.Tolcsva                  17          3          3        11        24:46     9

11.Kenézlõ                 17          3          2        12        19:53     8

12.Hernádnémeti        16          3          2        11        14:61     8

Noha csak résztabellát sikerült felkutatni minden valószínûség szerint a csapat megtartotta az élcsoportos tagságát – ami minimálisan az 5. helyet jelenti – hiszen a  6. helyen álló Mezõzombort öt meccsel a vége elõtt hat ponttal elõzte meg.

Az 1962-63-as bajnokságban korántsem sikerült ilyen sikeresre a bajnokság, mint az elõzõ esztendõben. A Szántó 13. lett a megyei II. Keleti csoportban ezzel éppen elkerülte a kiesést.

Néhány érdekesebb eredmény:

1962. augusztus 5. – Hidasnémeti VSC (o) 4:1

1962. szeptember 9, – Szerencsi MÁV (o) 3:2

1962. szeptember 23. – Gönc 1:1 (1:0). Abaújszántóõ, 500 nézõ. V .: Tóth II. Abaújszántó: Kovács – Balla, Jászay, Rubi – Farkas, Magyar – Sélley, Nagy, Implom, Minárcsik, Nyíri. G.: Implom. Jók: Implom, JÁszay, Magyar.

A mérkõzés krónikájához tartozik, hogya gönciek végig (!) tíz emberrel játszottak!

1962. október 7. – Kenézlõ (o) 4:2

1962. október 21. – Sátoraljaújhelyi Kinizsi (i) 0:3

1962. november 4. Tolcsva (o) 3:4

1962. november 18. – Pálháza (o) 4:1

1963. március 31. – Hidasnémeti VSC (i) 1:2

1963. április 28. – Tiszalúc (o) 2:2

1963. május 12. – Mád (o) 1:0

1963. június 2. – Tarcal (o) 1:1

1963. június 16. – Sátoraljaújheliy Kinizsi (o) 2:0

1963. június 23. – Tolcsva (i) 2:4-nél a 87. percben félbeszakadt a mérkõzés, mert a szántói csapat levonult a pályáról.

A megyei II.o. Keleti csoport 1962/63. évi végeredménye  

  1.Tiszalúc                  30        22        4            4        101:38 48

  2.Tállya                     30        20        3            7        79:31   43

  3.Taktaharkány         30        16        6            8        53:37   38

  4.Sátoraljaújhelyi Kin.         30        16        5            9        54:43   37

  5.Szerencsi MÁV     30        14        7            9        43:33   35

  6.Mád                                   30        16        3          11        51:41   35

  7.Tarcal                     30        13        6          11        62:45   32

  8.Tolcsva                  30        13        6          11        55:62   32

  9.Mezõzombor          30        14        3          13        42:37   31

10.Gönc                      30        12        5          13        42:63   29

11.Hidasnémeti                      30        10        6          14        44:57   26

12.Pálháza                  30          8        9          13        32:47   25

13.Abaújszántó           30          9        4          17        35:63   22

14.Prügy                     30          9        3          18        26:57   21

15.Hernádnémeti        30          7        5          18        18:55   19

16.Kenézlõ                                         törölve

Az 1963. õsszel félidényes bajnokságot írtak ki. Ennek oka az volt, hogy a szövetség áttért az õszi-tavaszi lebonyolítási rendrõl, a tavaszi-õszire. A félidényes bajnokságben sem feljutõ, sem kiesõ nem volt. A szántói csapatnak ez volt a szerencséje, mert bizony a 14. helyezéssel búcsúra kényszerült volna a megyei II. Keleti csoporttól.

Néhány eredmény:

1963. augusztus 11. – Mezõzombor (o) 5:0

1963. augusztus 25. – Tokaj (o) 1:1

1963. szepte,mber 8. – Mád (o) 1:1

1963. szeptember 22. – Tolcsva (o) 1:0

1963. november 3. – Prügy (i) 2:4

1963. november 10. – Tállya (o) 0:0

Megyei II.o. Kelet, 1963. õszi végeredménye

  1.S.újhelyi Kinizsi    15        11          1          3        41:15   23

  2.Bodrogkeresztúr    15        10          3          2        32:14   23

  3.Mádi Bányász        15        10          2          3        30:16   22

  4.Hollóháza              15          9          4          2        27:15   22

  5.Tállya                     15          9          3          3        25:21   21

  6.Tarcal                    15          8          2          5        34:18   18

  7.Tokaj                      15          7          3          5        37:23   17

  8.Gönc                      15          7          3          5        37:23   17

  9.Szerencs                 15          5          3          7        18:22   13

10.Taktaharkány         15          5          2          8        17:22   12

11.Pálház                    15          5          1          9        25:28   11

12.Tolcsva                  15          5          1          9        18:28   11

13.Prügy                     15          4          2          9        16:22   10

14.Abaújszántó           15          3          4          8        14:21   10

15.Mezõzombor          15          3          2        10        11:29     8

16.Abaújkér                15          1          –         14        10:40     2

Azt szokták mondani: nem szabad játszani a tûzzel, mert aki ezt teszi könnyen megégetheti magát. Nos valami ilyesmi történt az Abaújszántó csapatával. Az elõzõ két bajnokságban kisértette a gárdát a kiesés és ez az 1964-es bajnokságban be is következett. Már tavasszal elõrevetítte árnyékát a kiesés, hiszen 15 meccsen csupán hét pontot szerzett a csapat és a 15. helyrõl várta folytatást.

Csoda õsszel sem történt: a bajnokság végén utolsóként búcsúzott a csapat 13 pontot gyûjtve. Mindössze négy gyõzelmet aratott a csapat a  21 vereség közül pedig több is igen fajsúlyos zakó volt. Pl. - S.újhelyi Kinizsi 1:5, – Tolcsva 0:4, – Mád 1:5, – Tarcal 1:12 (!).

Megyei II.o. Kelet, 1964. évi végeredménye

  1.Tállya                     30        21          5          4        89:35   47

  2.Sa.újhelyi Kinizsi  30        18          8          4        74:32   44

  3.Tarcal                     30        16          8          6        54:34   40

  4.Tolcsva                  30        17          5          8        59:40   39

  5.Bodrogkeresztúr    30        16          5          9        56:43   37

  6.Pálháza                  30        15          4        11        39:26   34

  7.Tokaj                      30        13          7        10        50:42   33

  8.Hollóháza              30        14          5        11        48:42   33

  9.Taktaharkány         30        13          5        12        68:59   31

10.Mád                                   30        11          5        14        41:45   27

11.Mezõzombor                     30          7        10        13        41:47   24

12.Gönc                      30          9          5        16        50:68   23

13.Prügy                     30          9          5        16        32:63   23

14.Szerencsi MÁV     30          7          5        18        33:52   19

15.Abaújkér                30          5          3        22        32:86   13

16.Abaújszántó           30          4          5        21        29:81   13

Az 1964-1967. közötti években a járási bajnokságban játszott az Abaújszántó. A sajtó sem az eredményeket, sem a tabellát nem közölte. Azt, hogy nem volt minden rendben a csapat körül egy korábban már említett (1966. január 19-i) Észak-Magyarország cikk is bizonyít. Az írás a szerencsi járás sport közgyûléseirõl szólt. A szántói focicsapatra vonatkozó rész: “A labdarúgók fegyelmezetlenségeit elítélték az új vezetõktõl feltétlenül javulást várnak.”

A fegyelmezetlenségeknek – is – köszönhetõen 1968-69-ben nem vett részt még a járási küzdelmekben sem a labdarúgó csapat,. Amelyet csak 1970. tavasszal szerveztek újjá és nevezték be az 1970/71-es járási bajnokságba.

A Szerencs Járási bajnokságban az Abaújszántó néhány eredméányét közöljük:

1970. augusztus 30. – Megyaszó (o) 1-1

1970. szeptember 13. – Golop (o) 2-1

1970. október 4. – Bodrogszegi (i) 2-1

1970. október 11. – Bekecs (o) 4-0

1970. október 27. – Alsódobsza (i) 2-2

1971. május 23. Golop (i) 4-1

1971. június 6. – Csobaj (i) 2-0

1971. június 13. – Bodrogszegi (o) 3-1

1971. június 20. – Bekecs (i) 1-2

Az 1971/72. évi bajnokságban is a Szerencs Járási küzdelmekben szerepelt a szántói csapat, sõt bajnokságot nyert! Ehhez kellett néhány szép gyõzelem.

1971. szeptember 5. – Prügy (i) 3-0

1971. szeptember 12. – Tiszaladány (o) 6-0

1971. szeptember 19. – Tokaj (i) 5-0

1971. szeptember 26. – Alsódobsza (i) 5-2

1971. október 24. – Bodrogszegi (i) 3-0

1972. április 30. – Ond (i) 6-0

1972. május 21. – Tokaj (o) 11-0

1972. június 4. – Bekecs (i) 5-3

1972. június 11. – Csobaj (o) 5-0

1972. június 25. Bodrogszegi (o) 4-0

Az 1972/73-as bajnoki évben tehát a megyei II-ben játszott az Abaújszántó és a Keleti csoport 8. helyén végzett. Néhány érdekesebb eredmény:

1972. szeptember 3. – Hollóháza (o) 2-1

1972. szeptember 17. – Bodroghalom (o) 4-3

1972. október 15. – Sátoraljaújheliy MÁV-Vasas (i) 3-1

1972. október 23. – Taktaszada (o) 1-0

1972. november 12. – Mád (i) 3-1

1972. november 19. – Tiszakarád (o) 1-1

1972. december 3. – Taktaharkány (o) 4-1      

1973. március 4. Tiszalúc (o) 2-0

1973. március 11. – Tarcal (i) 2-3

1973. április 1. – Bõcs (o) 1-2

1973. április 15. – Pácin (o) 6-0

1973. május 20. – Pálháza (i) 1-0

1973. június 17. – Karcsa (o) 3-0

A játékoskeret így festett: Soltész Zoltán, Orbán Béla, Bartha László, Lengyel András, Sotkó Tamás, Ács Tibor, Hóránszky Tibor, Bóni Imre, Tóth László, Hórász Béla, Fidrik Zoltán, Homonnay László, Korhut János, Petró István, Petró László, Ignác István, Fitos Sándor, Pocsai István, Pócs András, Budai Géza, Trombitás István, Olejnyik Ottó, Gulyás Sándor, Tomkovics István, Rubi István.                                                        Edzõ: Farkas Endre.

Megyei II. Kelet, 1972/73. résztabella

  1.Tokaj                      29        23          2          4        87-29   48

  2.Tiszalúc                  29        17          3          9        75-44   37

  3.Pálháza                  28        15          7          6        51-28   37

  4.Bodrogkeresztúr    28        14          8          6        89-32   36

  5.Karcsa                    30        15          5        10        57-44   35

  6.Bõcs                       30        14          7          9        63-66   35

  7.Mád                                   30        13          7        10        68-50   33

  8.Abaújszántó           30        13          5        12        57-50   31

  9.Pácin                      30        12          6        12        51-61   30

 10.Tiszakarád            30        12          5        13        55-53   29

11.Taktaharkány         30        10          9        10        48-55   29

12.Hollóháza              30          9          7        14        39-41   25

13.Bodroghalom         29          7          6        16        47-68   20

14.Tokaj-Hegyalja      30          5        10        15        29-57   20

15.S.újh. MÁV-Vasas   30       6          6        18        46-74   18

16.Hernádnémeti        29          1          1        27        30-154   3

A hiányzó eredmények az Abaújszántó helyezését nem befolyásolják.

1973/74. évi bajnokságban is 8. lett a megyei II-ben az Abaújszántó csapata.

Ezúttal is elevenítsünk fel néhány érdekesebb eredményt.

1973. augusztus 27. – Bodrogkeresztúr (i) 0-2

1973. szeptember 2. – Bõcs (o) 3-1

1973. szeptember 16. – Tiszalúc (o) 2-1

1973. szeptember 23. – Jajhalom (o) 1-1

1973. október 28. – Gesztely (i) 1-1

1973. november 4. – Szerencs (o) 3-3

1973. november 11. – Nagyrozvágy (i) 0-0

1973. november 18. – Pácin (o) 1-3

1974. március 10. – Jajhalom (i) 4-4

1974. március 17. – Karcsa (o) 1-0

1974. március 31. – Mád (o) 2-0

1974. május 12. – Pálháza (o) 2-3

1974. május 19. – Tiszalúc (i) 1-3

1974. május 26. Taktaharkány (o) 1-0

1974. június 9. – Bodrogkeresztúr (o) 3-0

1974. június 16. – Bodroghalom (i) 2-8

Megyei II.o. Kelet, 1973/74.  évi végeredménye

  1.Pálháza                  30        20        3           7        52-30   43

  2.Hollóháza              30        19        2           9        61-23   39

  3.Tiszalúc                  30        17        5           8        58-39   39

  4.Mád                                   30        14        7           9        70-43   35

  5.Pácin                      30        15        5         10        55-43   35

  6.Gesztely                 30        13        8           9        55-48   34

  7.Bõcs                       30        11        9         10        58-47   31

  8.Abaújszántó           30        12        6         12        55-53   30

  9.Taktaharkány         30        10        9         11        43-40   29

10.Bodroghalom         30        12        3         15        50-62   27

11.Taktaköz                30        10        7         13        39-54   27

12.Szerencs                 30        11        4         15        51-72   26

13.Bodrogkeresztúr    30        11        3         16        48-54   25

14.Karcsa                    30          9        6         15        38-56   24

15.Tiszakarád             30          8        7         15        27+52  23

16.Nagyrozvágy         30          3        6         21        22-66   12

Miután 1974. nyarán átszervezték a megyei bajnokságot és a megyei I. osztály mögött csak egy másodosztályt írtak ki megyei I/B néven. A szántói együttes nem tudta beverekedni magát a megyei I/B-be így visszakerült a járási bajnokságba. Mintegy  13 (!)  éven keresztül ebben az osztályban kergették a szántói focisták a labdát.

Néhány eredményt ezekbõl az évekbõl is megörökítettünk.

1974/75, Szerencs Járási bajnokság

1974. augusztus 25. – Prügy (i) 0-2

1974. október 20. – Tarcal (o) 3-1

1975. április 27. – Monok (o) 3-0

1975. május 4. – Mezõzombor (i) 2-0

1975. május 11. – Bodrogkeresztúr (o) 3-0

A bajnoki tabellát nem közölte a sajtó.

1975/76. Szerencs Járási bajnokság.

1975. augusztus 10. – Bodrogkeresztúr (o) 2-1

1975. augusztus 24. – Monok (o) 4-0

1975. szeptember 7. – Csobaj (o) 3-1

1975. október 19. – Alsódobsza (i) 3-0

1975. október 27. – Bekecs (o) 3-1

1976. április 11. – Bodrogszegi (o) 4-1

1976. május 16. – Taktaharkány (i) 0-6

1976. május 23. – Erdõbénye (o) 4-1

1976. május 30. – Golop (o) 7-1

A tabellát nem közölte a sajtó, de tény: a következõ vagyis 1976/77-es bajnokságban a legalacsonyabb szinten vagyis a járási II-ben               szerepelt az Abaújszántó. Mindössze egy eredményt sikerült felkutatni. 1977. október 3. – Szerencsi MSE II. (i) 2-4

Az 1977/78-ban újra a Szerencs Járási I. osztályban játszott a szántói focicsapat. Néhány eredmény:

1977. augusztus 14. – Bekecs (i) 1-1

1977. augusztus 21. – Rátka (i) 1-3

1977. október 9. – Bodrogkeresztúr (o) 1-0

1977. október 29. – Tokaj (i) 0-5

1978. április 9. – Rátka (o) 1-0

Az 1978/79. évi járási bajnokság két meccsét örökítettük meg.

1978. szeptember 17. – Tokaj (o) 1-0

1978. október 22. – Szerencs (o) 1-1

Több eredményt nem közölt az ÉM!

Az 1979-1987-ig terejdõ idpõszakban a csapat a Körzeti bajnokságban szerepelt, ám a sajtó az eredményeket nem közölte.

Az 1985/86-os Körzeti bajnokságban elsõ helyen végzett a Szántó, ám ekkor még nem sikerült az osztályozón kivívni a megyei II-be jutást. Az 1986/87-es küzdelmekben ismét elsõ helyen zárt az AKSE a Körzetiben, ám ezúttal jobban sikerült az osztályozó.

A Körzeti bajnokság végeredménye:

1. Abaújszántó 24       22        1          1          103-26  45 pont.

A küzdelmekben 13 csapat vett részt.

Az ellenfelek: Bekecs, Prügy, Tiszalúc, Taktaszada, Bodrogszegi, Megyaszó, Golop, Tiszaladány, Erdõbénye, Taktaharkány, Monok, Mezõzombor.

Az osztályozón:  1987. június 7. – Pácin 6-1 G.: Szabó (3), Molnár, Pekó, Kocsis.

1987. június 10. – Miskolci Postás 4-1 G.: Szabó, Pócs, Pekó, Csengeri.

1987. június 14. – Tolcsva 3-2 G.: Szabó, Kocsis, Trombitás.

1987. június 19. – Szalaszend 4-1 G.: Pekó, Kocsis, Sánta,. Szabó.

A csoportban: 1. Abaújszántó 4    4   –    –  17-5     8 pont.   

Az 1986/87-es keret: Tallár Miklós, Petró István, Horváth Béla, Pócs András, Lengyel János, Trombitás István, Pekó Imre, Hórász Béla, Molnár István, Kocsis László, Kocsis József, Lengyel Ottó, Szilágyi Ferenc, Erdõsi István, Korhut Mihály, Balla István, Vatra Zsolt, Sánta István, Korhut János, Lengyel János, Csengeri Béla. Edzõ: Hórász Lajos. 

Az 1987/88-as bajnokság során tehát 13 év után ismét a megyei II-ben küzdött a szántói gárda. Néhány érdekesebb eredmény:

1987. augusztus 22. – Encs (o) 5-4

1987. szeptember 4. – Sárospatak (o) 1-0

1987. szeptember 20. Felsõzsolca (o) 5-1

1987. október 4. Tiszakarád (o) 7-2

1987. november 8. – Cigánd (i) 6-1

Õsszel: 1. AKSE 13     10     1     2    42-14     21

1988. március 27. – Rátka (o) 2-1

1988. április 17. – Felsõzsolca (i) 1-0

1988. május 8. – Forró (o) 3-0

1988. május 11. MNK mérkõzés

Abaújszántó KSE – Honvéd Papp J. SE 3-1 (2-1)

AKSE: Tallár – Trombitás, Balla, Korhut M., Pócs, Szabó L., Pekó, Molnár I., Korhut J., Erdõsi I., Feledi. Csere: Kocsis L. Edzõ: Jászay László. G.: Trombitás (2), Molnár I. ill. Deszatnik. 

1988. május 29. – Alsózsolca (i) 5-1

1988. június 5. – Cigánd (o) 7-0

Megyei II. o. Kelet, 1987/88. végeredmény

  1.Abaújszántó           26        20        3           3        69-21   43

  2.Sárospataki TC      26        19        2           5        76-22   40

  3.Rátka                     26        14        6           6        53-34   34

  4.Felsõzsolca                        26        13        4           9        41-33   30

  5.Karcsa                    26        11        5         10        54-52   27

  6.Hernádnémeti        26        10        6         10        43–39  26

  7.Encs Városi SC     26        13        2         11        53-53   26       

  8.Szalaszend             26        12        1         13        46-53   25

  9.Alsózsolca BVM SE         26        11        2         13        29-45   24

10.Tokaj MEDOSZ SE          26          9        3         14        42-60   21

11.Forró Spartacus SE           26          8        3         15        40-50   19

12.BÁG Végardó SE  26          7        4         15        27-58   18

13.Cigánd                   26          7        2         17        50-81   16

14.Tiszakarád             26          5        3         18        32-54   13

* = két büntetõpont levonva

Az AKSE bajnokcsapatában szerepelt játékosok: Tallár Mikós, Trombitás István, Balla István, Korhut Mihály, Pócs András, Szabó László, Pekó Imre, Molnár István, Korhut János, Erdõsi István, Feledi László, Csengeri Béla, Lengyel Ottó, Kocsis László, Erdõsi Zsolt. Edzõ: Jászay László.

Az 1988. évi Dr. Borosi László megyei teremlabdarúgó emléktornán az AKSE az elõkelõ 6. helyen végzett, több magasabb osztályú együttest is maga mögé utasítva. Az ÉM 1988. február 22-i cikkében kiemeli a lelkes szántói közönséget és néhány rutinos labdarúgót: Feledit, Pócsot és Trombitást, akik nagyban hozzájárultak a szántói csapat sikeréhez.

Az 1988/89-es bajnokságban tehát a klub fennállása óta elõször  sikerült  a csapatnak a megyei I-ben szerepelni.

A sporttörténelmi elsõ megyei I-es mérkõzésen:

1988. augusztus 20.

Abaújszántó KSE – Putnoki Bányász 2-0 (2-0)

G.: Korhut M. + 1 öngól.

Az AKSE a megyei I-es debütálásakor összesen tíz gyõzelmet aratott. Ezek közül néhányat – és egy érdekes mérkõzést – megörökítünk.

1988, szeptember 3. – Sajóbábony (o) 2-1 (1-0)

G.: Trombitás, Korhut.

1988. szeptember 24. – Mákvölgyi Bányász (i) 3-0 (1-0)

G.: Korhut, Tirk, Kuszkó.

1988. október 29. – Honvéd Papp J. SE (o) 0-2 (0-1)

AKSE: Tallár – Trombitás, Balla, Kocsis J., Pócs, Molnár, Tirk, Szabó, Korhut M., Erdõsi, I., Feledi. Csere: Korhut J., Hórász.

1988. november 26. – Bükkábrány (o) 6-0 (2-0)

G.: Tirk (2), Vatra (2), Molnár, Hórász.

Õsszel meglepetésre az elõkelõ  4. helyen fejezte be a küzdelmeket az AKSE. A mérleg: 15   9    1    5    32-13    19 pont.

Tavasszal csak egyetlen gyõzelmet ért el a csapat.

1989. június 4. – Borsodnádasd (o) 2-0 (0-0)

G.: Erdõsi, Sánta.

Az 1989. évi Borosi teremtornán is szépen szerepelt az AKSE. A 7. helyért 9-1-re gyõzte le az Alsózsolca gárdáját.

A sporttörténelmi elsõ megyei I-es szántói keret így festett. Tallár Miklós, Trombitás István, Balla István, Kocsis József, Pócs András, Molnár István, Tirk Zsolt, Szabó László, Korhut Mihály, Feledi László, Erdõsi Csaba, Erdõsi István, Hórász Béla, Kuszkó Sándor, Korhut János, Nyitrai Csaba, Károlyi László, Pekó Imre. Edzõ: Jászay László.

Megyei I.o. 1988/89. végeredmény

  1.BÉV SC                30        26          2          2        79-9     54

  2.Miskolci Honvéd  30        19          6          5        78-16   44

  3.Sajóbábony                        30        19          5          6        74-26   43

  4.MVSC                   30        18          6          6        64-18   42

  5.Borsodnádasd       30        16          6          8        49-37   38

  6.Hejõcsaba              30        12          8        10        45-42   32

  7.Mezõkövesd                      30        13        5         12        47-58   31

  8.Putnok                   30        12        6         12        50-48   30

  9.SÜMSE                 30        10        6         14        49-57   26

10.Gönc                      30        10        5         15        39-47   25

11.Mákvölgy              30          9        7         14        38-53   25

12.Abaújszántó           30        10        3         17        40-67   23

13.Misk.Üveggyár      30          8        6         16        30-52   22

14.MEAFC                 30          4        7         19        29-67   15

15.Bükkábrány                       30          6        5         19        39-94   13

16.Szuhavölgy                        30          3        7         20        21-78   13

Az 1989/90. évi megyei I-es bajnokságban a 12. helyen végzett a szántói együttes.  Néhány szép sikert ezúttal is megörökítettünk.

1989. szeptember 16. – Sárospatak 1-0 (0-0) G.: Tatárka.

1989. szeptember 30. – M.Üveggyár (o) 2-1 (0-0) G.: Klem, Molnár.

1989. október 14. – Mákvölgyi Bányász (o) 4-2 (0-2)

G.: Kocsis J. (2), Klem, Szabó.

1990. április 8. – Gönc (o) 2-0 (1-0) G.: Tatárka, Molnár.

1990. május 27. – Putnok (o) 2-1 (2-1) G.: Szabó, Balázs.

A Megyei I.o. 1989/90. évi végeredménye

  1.Borsodnádasd       26        18        6            2        62-19   60

  2.Miskolci VSC       26        19        3            4        55-18   60

  3.Miskolci Honvéd  26        18        3            5        59-19   57       

  4.Hejõcsaba              26        12        6            8        44-28   42  

  5.SÜMSE                 26        11        8            7        34-21   41         

  6.Mezõcsát               26        12        4          10        44-38   40

  7.Sárospataki TC      26        11        5          10        32-32   38   

  8.Gönci VM SE        26        10        5          11        24-33   35

  9.Mezõkövesdi SE   26          9        7          10        40-33   34

10.Miskolci Üveggyár           26          8        4          14        27-49   28       

11.Abaújszántó           26          5        9          12        26-45   24

12.MEAFC                 26          6        6          14        23-45   24

13.Putnoki VSE                     26          3        7          16        33-58   16

14.Alsózsolca             26          3        1          22        17-82   10

15.Sajóbábony            (a bajnoki rajt után az NB III-ba sorolták, törölve)   16.Mákvölgyi Bányász          (a tavaszi szezonban visszalépett, törölték).

A szántó keret: Posta György, Trombitás István, Erdõsi István, Matisz István, Pócs András, Kocsis József, Erdõsi Csaba, Szabó László, Sánta Zsolt, Tatárka József, Feledi László, Besenyei József, Károlyi László, Balázs Péter, Nyitrai Csaba, Mudri Mihály, Hornyák Csaba, Molnár István, Klemm József, Séllei Gusztáv, Derdák József.

Az 1990/91-es bajnokságban az Abaújszántó a helyi futball legna-             gyobb sikerét hozta, hiszen 5. lett a csapat a megyei I-ben! A 4. helyezett SÜMSE csak jobb gólkülönbségével elõzte meg az AKSE-t.

Néhány szép siker:

1990. szeptember 16. – Sárospatak (o) 1-0 (1-0) G.: Károlyi.

1990. szeptember 30. – Mezõcsát (o) 1-0 (0-0) G.: Karóczkai.

1990. október 14.- MEAFC (o) 2-1 (0-0).

G.: Karóczkai (2).

Az 1990. október 27-i forduló az emlékezetes “taxisblokád” miatt elmaradt!

1990. november 11. – Putnok (o) 3-2 (3-1) G.: Károlyi, Feledi, Bartók.

1990. november 25. - Mezõkövesd (o) 2-0 (0-0) G.: Balázs (2)

Õsszel: 6. hely. A mérleg: 15   8    1    6   20-22   17 pont.

1991. március 24. – Karcsa (o) 2-1 (2-0) G.: Feledi (2).

1991. április 28. – Mád (o) 4-3 (2-2) G.: Kocsis (2), Trombitás, Gaál.

1991. május 12. – SÜMSE (o) 1-0 (0-0) G.: Feledi.

1991. április 16. – Putnok (i) 3-0 (1-0) G.: Molnár, Balázs, Kiss.

1991. június 23. – Hejõszalonta FÕNIX (o) 5-1 (4-1) G.: Feledi (3), Kiss J., Szabó.

A megyei I.o. 1990-91. évi végeredménye

  1.Miskolci VSC       30        23          5          2        70-14   51       

  2.Mezõcsát               30        20          5          5        75-35   45

  3.Hejõcsaba              30        19          4          7        74-29   42

  4.SÜMSE                 30        16          3        11        65-40   35

  5.Abaújszántó           30        16          3        11        46-44   35

  6.Sárospatak             30        14          6        10        41-38   34

  7.Mádi SE                30        14          5        11        66-48   33

  8.Gönci VM SE        30        13          5        12        44-42   31

  9.Felsõzsolca                        30        12          5        13        50-49   29

10.Mezõkövesd                      30        12          4        14        43-46   28

11.M.Üveggyár                      30          9        10        11        35-45   28

12.Karcsa                    30          9          9        12        46-54   27

13.Putnok                   30          9          4        17        38-57   22

14.MEAFC                 30          4          7        19        34-62   15

15.Fõnix SE                30          4          6        20        28-75   14

16.Alsózsolca        *   30          3          5        22        23-100   9

* = két büntetõpont levonva.

Az 1991/92-es bajnokság a szántói sport aranylapjaira került, hiszen az AKSE megnyerte a megyei I-et és története során elõször feljutott a Nemzeti Bajnokságba!

Már két fordulóval a befejezés elõtt megnyerte a bajnokságot a Szántó. A 28. fordulóban hazai pályán elegendõ volt az egy pont a biztos bajnoki aranyéremhez. Ezt a Mezõcsát elleni 4-4-es “focifiesztán” meg is szerezte a csapat. Ezt követõen hatalmas ünneplés kezdõdött. A 600 nézõ, a vezetõk és a csapat örömmámorban úszott!

A bajnokság során éppen két csapatra való vagyis 21 labdarúgó viselte a szántói mezt. A csapatba kerülés sorrendjében a következõk:

(A név utáni szám a játszott meccsek számát, a zárójelben levõ szám pedig az elért gólok mennyiségét jelöli. Ettõl a bajnokságtól kezdve egészen a könyv zárásáig – vagyis 2004. nyaráig – hasonló szisztémában tüntetjük fel a bajnoki évadok után a statisztikákat, ugyanis sikerült felkutatni a szántói csapat valamennyi bajnoki mérkõzésének jegyzõkönyvét. Terjedelmi okok  miatt azonban nem mind a 384 mérkõzés részletes jegyzõkönyve került a könyvbe.)

Kiss József 26 (1), Trombitás István 27 (1), Mika Tibor 30 (1), Balla István 13, Gaál Zoltán 30 (15), Balázs Péter 30 (14), Kocsis József 28 (13), Pócs András 30, Csengeri Béla 18, Feledi Láûszló 28 (2), Szabó László 28 (1), Molnár István 3, Kocsis Béla 25 (5), Konyecsnyik János 3, Erdõsi Csaba 18, Huszák Géza 8 (7), Erdõsi István 26 (2), Erdõsi Zsolt 7, Szilágyi Attila 4, Sánta Zsolt 2, Kristóf István 1.

(A bajnokság során 66 gólt ért el az AKSE. Ebbõl egy öngól volt. A Putnok elleni 3-1-es gyõztes meccs sajtó tudósításából lemaradtak a gólszerzõk ezért a játékosok gólszámait összeadva 62-t kapunk.)  

A megyei I.o. 1991-92. évi végeredménye

  1.Abaújszántó KSE  30        20          6          4        66-30   46 

  2.Sárospatak             30        19          3          8        51-30   41

  3.Hejõcsaba              30        16          7          7        50-30   39

  4.Mezõcsát               30        16          6          8        70-45   38        

  5.Nagycsécs              30        16          5          9        45-42   37

  6.SÜMSE                 30        13          8          9        63-43   34

  7.Borsodnádasd       30        13          7        10        48-36   33

  8.Mádi SE                30        14          2        14        54-48   30

  9.Sátoraljaújhely       30        13          3        14        46-39   29

10.Borsodszentgyörgy*         30        10        11          9        41-41   29

11.Putnok                   30        10          4        16        41-47   24

12.Mezõkövesd                      30          7        10        13        24-44   24

13.Gönci VM             30          7          9        14        27-41   23

14.Felsõzsolca                        30          8          5        17        42-65   21

15.Karcsa                    30          5          7        18        36-76   17

16.MEAFC                 30          4          5        21        27-74   13

* =  két büntetõpont levonva

Az 1992. évi Borosi emléktornán érte el a legnagyobb eddigi sikerét az AKSE ezen a seregszemlén: egészen a döntõig jutott,. ahol az NB I-es DVTK-tól vereséget szenvedett.

Az 1992-93-as bajnokságban tehát a helyi sport eddig legnagyobb si-kereként a labdarúgó csapat a Nemzeti Bajnokság III. osztályába jutott.  A könyv zárásáig (2004. október 31.) az Abaújszántó összesen 69 NB III-as mérkõzést játszott. Ezeket részletesen megörökítettük a könyvben. Az NB-s találkozókat sorszámmal láttuk el.

1. 1992. 08. 15. – Hajdúszoboszló (otthon) 0-0 

800 nézõ. V.: Márta.

Kiss – Erdõsi I., Mika, Tokár, Pócs, Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi.

A sporttörténelmi elsõ NB-s szántói labdarúgó mérkõzésen azért maradt el a gyõzelem, mert öt (!) 100%-os ziccert is kihagyott a                  csapat.

2. 1992. 08. 22. – Bélapátfalva (idegenben) 3-3 (2-1)

300 nézõ. V.: Lõrincz.

Kiss – Erdõsi I., Mika, Tokár, Pócs, Erdõsi Cs., Kocsis B. (Nagy), Feledi, Hecel, Gaál, Balázs. Gólszerzõ: Gaál (2), Tokár.

A döntetlen annál is értékesebb, mert Gaál és Nagy a kiállítás sorsára jutott.

3. 1992. 08. 29. – Rakamaz (o) 2-1 (1-0)

400 nézõ. V.: Fodor.  

Kiss – Erdõsi I., Mika (Trombitás), Tokár, Pócs, Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J. (Kocsis B.), Feledi. G.: Huszák, KOcsis J.

Megszületett a várva várt elsõ hazai NB III-as gyõzelem!

4. 1992. 09. 06. – Szerencs-Hegyalja SE (i) 3-2 (0-2)

800 nézõ. V.: Pecze.

Kiss – Erdõsi I., Trombitás (Kocsis B.), Tokár, Pócs, Hecel, Huszák, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi. G.: Huszák, Gaál, Balázs.

Bravúros gyõzelem idegenben 0-2 után!

5. 1992. 09. 13. – Mátészalka (o) 0-1 (0-1)

800 nézõ. V.: Németh V.

Kiss – Erdõsi I., Trombitás (Kocsis B.), Tokár, Pócs (Erdõsi Cs.), Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi (Szabó).

6. 1992. 09. 19. – Borsodi Építõk-Volán SC (i) 1-2 (0-1)

600 nézõ. V.: Dávid.

Kiss – Erdõsi I., Tokár, Pócs (Nagy), Mika, Huszák, Hecel (Szabó), Gaál, Kocsis J., Feledi, Balázs. G.: Huszák.

7. 1992. 09. 26. – Nagykálló (o) 1-2 (0-1)

500 nézõ. V.: Vilmányi.

Kiss – Erdõsi I., Mika, Tokár, Pócs, Szabó, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Kocsis B. (Nagy). G.: Tokár.

8. 1992. 10. 04. – Kisvárda (i) 0-1 (0-1)

500 nézõ. V.: Mezei.

Kiss – Erdõsi I.(Erdõsi Zs.), Tokár, Pócs, Hecel, Szabó (Erdõsi Cs.), Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi.

Erdõsi Zs. és Feledi kiállítva.

9.  1992. 10. 11. –  Sajóbábony (o) 2-0 (1-0)

300 nézõ. V.: Petus.

Kiss – Erdõsi I., Mika, Tokár, Pócs, Huszák, Hecel, Szabó, Balázs, Kocsis J., Kristóf. G.: Hecel (2).

Négy vereség után végre gyõzelem!

10. 1992. 10. 18. – Derecske (i) 1-6 (0-3)

500 nézõ. V.: Szlomoniczki.

Kiss – Erdõsi I., Nagy (Kristóf), Tokár, Pócs (Szabó), Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi. G.: Hecel.

11. 1992. 10. 25. – Olefin SC (o) 1-2 (0-0)

200 nézõ. V.: Bobkó.

Kiss – Erdõsi I., Mika, Tokár, Pócs (Nagy), Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi. G.: Huszák. 

A hatodik vereséggel immár a 14. helyre csúszott vissza a csapat a tabellán.

12. 1992. 10. 31. – Ózd (o) 3-1 (2-0)

400 nézõ. V.: Mozgó.

Kiss –  Kocsis J., Mika, Tokár, Pócs, Huszák, Hecel, Gaál, Balázs (Erdõsi Cs.), Erdõsi I., Feledi. G.: Huszák, Gaál, Kocsis J.

13. 1992. 11. 08. – Balmazújváros (i) 2-7 (0-3)

1300 nézõ. V.: Kerezsi.

Kiss – Erdõsi I., Mika, Tokár, Pócs, Kristóf (Szabó), Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi. G.: Hecel, Balázs.

Súlyos vereség az éllovas otthonában.

14. 1992. 11. 15. – Miskolci VSC (o) 5-0 (1-0)

400 nézõ. V.: Kormos.

Kiss – Kocsis J., Mika, Tokár, Pócs (Nagy), Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Erdõsi I., Feledi. G.: Kocsis J. (3), Huszák, Balázs.

K.O. vereség után K.O: gyõzelem!

15. 1992. 11. 22. – Edelény (i) 1-3 (0-1)

500 nézõ. V.: Kálmán.

Kiss – Nagy (Szabó), Mika, Tokár, Pócs, Hecel, Kristóf, Gaál, Kocsis B., Balázs, Feledi. G.: Gaál.

16. 1993. 03. 14. – Hajdúszoboszló (i) 1-3 (0-2)

200 nézõ. V. Fodor.

Kiss – Erdõsi I., Pócs,  Mika, Erdõsi Cs., Hecel, Huszák, Szabó (Trombitás), Kocsis J., Gaál Balázs. G.: Huszák.

17. 1993. 03.21. – BÉLAPÁTFALVA (o) 4-0 (1-0)

400 nézõ. V: Labancz

Kiss- Erdõsi I. (Erdõsi Cs.), Mika, Trombitás, Tokár, Huszák, Hecel (Kocsis B.), Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi. G: Gaál (2), Huszák, Kocsis J.

18. 1993. 03.28. – Rakamaz (i) 1-2 (0-1)

300 nézõ. V: Mezei.

Kiss- Erdõsi I., Mika, Trombitás (Kocsis B.), Tokár, Huszák, Hecel, Gaál, Balázs (Tirk), Kocsis J., Erdõsi Cs. G: Gaál.

19. 1993. 04.0 04. – Szerencs-Balox VSE (o) 1-1 (0-1)

1200 nézõ. V: Dávid.

Kiss- Erdõsi I., Mika, Erdõsi Cs., Tokár, Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi. G: Huszák.

20. 1993. 04. 11. – Mátészalka (i) 1-1 (01)

400 nézõ. V: Duli.

Kiss- Erdõi I., Mika, Erdõsi Cs., Tokr, Huszák, Hecel (Balázs), Gaál, Tirk, Kocsis J., Feledi. G: Balázs.

21. 1993. 04. 18. – Borsodi Építõk-Volán (o) 0-0

600 nézõ. V: Pecze.

Kiss- Erdõsi I. (Erdõsi Cs.), Mika, Tokár, Tirk, Huszák, Hecel, Gaál, Balázs, Kocsis J., Feledi.

22. 1993. 04. 25.– Nagykálló (i) 1-3 (0-1)

700 nézõ. V: Vilmányi.

Kiss- Erdõsi I., Mika, Tokár, Erdõsi Cs., Huszák (Balázs), Hecel, Gaál, Tirk (Kocsis J.), Kocsis B., Feledi. G: Gaál.

23. 1993. 05. 02. – Kisvárda (o) 1-1 (1-0)

400 nézõ. V: Soós.

Kiss- Erdõsi I., Mika, Erdõsi Cs., Tokár, Huszák (Kristóf), Hecel, Gaál, Balázs (Kocsis B.), Kocsis J., Feledi. G: Kocsis J.

24. 1993. 05. 09. –  Sajóbábony (i) 0-2 (0-1)

600 nézõ. V: Kormos.

Kiss- Erdõsi I., Mika, Balázs, Tokár, Huszák, Hecel, Gaál, Tanka, Kocsis J. (Szabó), Feledi.

25. 1993. 05 16. – Derecske (o) 3-0 (2-0)

300 nézõ. V: Hajdu.

Kiss- Erdõsi I., Pócs, Erdõsi Cs., Tokár, Huszák, Hecel, Gaál (Kocsis B.), Tirk (Balázs), Tanka, Kocsis J. G: Tanka, Kocsis J., Balázs.

26. 1993. 05. 19. – Olefin SC (i) 2-3 (1-1)

300 nézõ. V: Bodnár R.

Kiss- Erdõsi I., Mika, Erdõsi Cs., Tokár (Kocsis B.), Huszák, Hecel, Gaál (Kristóf), Tanka, Kocsis J. (Balla), Balázs. G: Gaál, Kocsis J.

27. 1993. 05. 30. – Ózd (i) 1-2 (1-1)

2000 nézõ. V: Bognár I.

Erdõsi Zs.- Erdõsi I., Tokár, Pócs, Balla, Huszák, Gaál, Feledi, Balázs (Kocsis J.), Hecel (Kocsis B.), Tanka. G: Gaál.

28. 1993. 06. 06. – Balmazújváros (o) 2-4 (0-2)

400 nézõ. V: Márta.

Kiss- Erdõsi Cs. (Balázs), Mika, Balla, Tirk (Pócs), Huszák, Hecel, Gaál, Kocsis J. (Kocsis B.), Tokár. G: Huszák, Gaál.

29. 1993. 06. 13. – Miskolci VSC (i) 2-3 (1-1)

300 nézõ. V: Bodnár R.

Erdõsi Zs.- Erdõsi I., Mika (Trombitás), Tokár, Pócs, Huszák, Hecel, Gaál, Tanka (Szabó), Kocsis J., Feledi. G: Mika, Gaál.

30. 1993. 06. 20. – Edelény (o) 2-1 (1-0)

400 nézõ. V: Bukovics.

Erdõsi Zs., Erdõsi I., Mika (Tirk), Balla, Tokár, Huszák, Hecel (Kocsis B.), Gaál, Tanka, Kocsis J., Balázs.G: Erdõsi I., Gaál.

Mindössze egyetlen ponton múlt a bentmaradás. Az utolsó öt               meccsbõl négyet elvesztett a csapat, ami végzetesnek bizonyult. Fõleg 29. fordulóban az MVSC elleni vereség volt fájó, hiszen ezen a találkozón már az egy pont is elegendõ lett volna az NB III-as tagság meghosszabbításához.  A 13. Derecske ugyanis az NB III-ban maradt.

Az elsõ NB-s küzdelmekben a következõ 21 játékos viselte a szántói csapat mezét: Kiss József 27, Erdõsi István 28 (1), Mika Tibor 24 (1), Tokár Béla 29 (2), Pócs András 20, Huszák Géza 25 (10), Hecel István 30 (4), Gaál Zoltán 29 (14), Balázs Péter 29 (5), Kocsis József  28 (9), Feledi László 22, Erdõsi Csaba 15, Kocsis Béla 15, Nagy Ferenc 8, Trombitás István 7, Szabó László 12, Erdõsi Zsolt 4, Kristóf István 6, Tirk Zsolt 7, Tanka György 7 (1), Balla István 4. Edzõ: Pócs András.    

Az NB III. Tisza csoport 1992/93. évi végeredménye

1. Balmazújváros        30        20        9          1          73-29   49

2. Rakamaz                 30        15        8          7          45-35   38

3. Kisvárda                 30        15        7          8          53-35   37

4. Mátészalka              30        14        7          9          52-38   35

5. Szerencs-Hegyalja  30        12        9          9          43-29   33

6. Nagykálló               30        9          14        7          35-31   32

7. BÉVSC                  30        12        8          10        38-37   32

8. Edelény                  30        12        8          10        38-37   32

9. Hajdúszoboszló      30        10        10        10        42-39   31

10.Ózdi Kohász                      30        9          11        10        43-29   29

11. Olefon SC             30        9          10        11        37-54   28

12. Miskolci VSC      30        9          8          13        39-57   26

13. Derecske               30        9          7          14        35-53   25

14. Abaújszántó          30        8          6          16        47-57   24

15. Sajóbábony                       30        6          5          19        26-52   17

16. Bélapátfalva         30        5          6          19        35-59   16

 A kiesés után az 1993/94-es bajnokságban a megyei I-ben folytatta az AKSE. Õsszel még Bóni Imre volt az edzõ, ám tavasszal már Huszák Géza vezette a tréningeket játékos-edzõként.

A bajnokság során elég sok – szám szerint 28 – játékos szerepelt a             csapatban: Erdõsi Zsolt 9, Erdõsi István 28 (5), Mika Tibor 11 (1), Erdõsi Csaba 27, Pócs I. András 20 (1), Konyecsnyik János 4, Kocsis Béla 27 (2), Tóth István 7, Szabó László 27 (3), Kocsis József 29 (7), Fekete Sándor 7, Szilágyi Attila 29 (3), Kristóf István 17, Sélley Gusztáv 1, Huszák Géza 23 (9), Molnár Zoltán 5, Balla István 10, Orosz Zoltán 1, Balázs Péter 21 (5), Trombitás István 7 (1), Pauleczki Antal 11 (1), Gaál Zoltán 1, Trubnyikov Vladimir 15 (13), Posta György 14, Dõri Sándor 13 (6), Pócs II. András 1, Olejnyik György 1, Soltész Zoltán 1.    

Megyei I.o. 1993/94. évi végeredménye

  1.Encsi VSC             30        19          5          6        50-20   43

  2.Mádi SE                30        15        12          3        61-20   42

  3.Sátoraljaújhelyi TK           30        18          6          6        65-33   42

  4.Sárospatak             30        15        10          5        50-28   40

  5.Mezõkövesd                      30        17          1        12        64-36   35

  6.Halmaj SE             30        13          9          8        48-43   35

  7.Mezõcsát               30        10        11          9        44-38   31

  8.Abaújszántó           30        12          6        12        60-47   30

  9.Tomor-Lak             30        10        10        10        43-44   30

10.Putnok                   30          8        12        10        32-45   28

11.Borsodszentgyörgy           30        10          7        13        51-42   27

12.Borsodnádasd       30          9          9        12        37-45   27

13.Karcsa                    30          9          8        13        38-55   26

14.Hejõcsaba              30          7          9        14        28-45   23

15.Sajóbábony                        30          4          3        23        19-90   11

16.Glas-SVSE            30          1          8        21        23-82     8

Az 1994/95-ös bajnokságban a megyei I-ben hasonlóan sikerült a szereplés, mint az elõzõ bajnokságban. Ezúttal 9. lett a csapat. Ismét két edzõ ült a kispadon. Õsszel Kristóf István, tavasszal pedig Krompaszky Gyula.

A 26 pályára lépett labadrúgó névsora: Posta György 32, Kristóf István 15 (1), Erdõsi István 31 (1), Erdõsi Csaba 31 (1), Szabó László 32 (6), Huszák Géza 22 (4), Kocsis Béla 23 (1), Gaál Zoltán 34 (4), Trubnyikov Vladimir 32 (16), Kocsis József  31 (8), Balázs Péter 17 (1), Konyecsnyik János 31, Szilágyi Attila 15, Olejnyik György 19, Soltész Zoltán 2, Soltész Péter 10 (1), Németh Gábor 1, Sotkó Zsolt 1, Krompaszky Gyula 6, Tuhtarov Lajos 17 (4), Gaál Sándor 3, Hajkó Sándor 1, Matisz István 1, Soltész István 14, Erdõsi Zsolt 3, Gresák István 1.

A Megyei I.o. 1994/95. évi végeredménye

  1.Szikszói VSC        34        23        11          –         68-18   80

  2.Mezõkövesd                      34        21        11          2        75-27   74

  3.Mádi SE                34        21          9          4        73-27   72

  4.Siegel SE              *           34        20          7          7        77-42   64              

  5.Borsodszentgyörgy           34        18          9          7        69-37   63          

  6.Tomor-Lak             34        17          5        12        49-39   56

  7.Sátoraljaújhelyi TK           34        15          5        14        67-57   50

  8.Abaújszántó           34        13        11        10        48-54   50    

  9.Sárospatak       **  34        15          8        11        55-44   38

10.Putnok                   34        10          6        18        51-59   36

11.Halmaj                   34        10          6        18        48-72   36

12.Karcsa                    34        10          6        18        40-67   36

13.Sáta                                   34          9          8        17        39-55   35

14.Gönci VM             34          9          7        18        38-66   34

15.Hejõcsaba              34          7          9        18        35-54   30

16.Mezõcsát               34          7          7        20        28-71   28

A Siegel SE-tõl 3, a Sárospataktól 15 pont levonva.

Az 1995/96. évi bajnokságban elõrelépett a csapat a megyei I-es tabellán, hiszen az élcsoport tagjaként  6. helyen zárt. Az elérhetõnek tûnõ éremszerzés azért úszott el, mert az utolsó négy mérkõzésbõl hármat elvesztett a csapat! Pedig a 30. fordulóban még 2. helyen állt az AKSE! A tréner ezúttal teljes bajnokságon át Huszák Géza volt, aki a következõ 22 labdarúgónak adott lehetõséget a szereplésre: Posta György 33, Erdõsi István 27 (3), Konyecsnyik János 31 (1), Erdõsi Csaba 17, Szabó László 32 (3), Huszák Géza 6 (1), Tuhtarov Lajos 16, Gaál Zoltán 30 (4), Trubnyikov Vladimir 29 (19), Juhász Zoltán 16, Soltész Péter 29 (9), Hegedüs Imre 7 (1), Kocsis József 30 (7), Balla István 25, Kocsis József 30 (7), Balla István 25, Kocsis Béla 32 (6), Sotkó Zsolt 11 (1), Balázs Péter 21, Németh Gábor 16 (3), Soltész Zoltán 15, Dudás Gábor 4, Szilágyi Attila 10 (2), Németh Zoltán 2.

A Megyei I.o. 1995/96. évi végeredménye

  1.Mezõkövesd                      34        22          8          4        77-24   74

  2.Siegel SE               34        17          9          8        59-40   60

  3.Sátoraljaújhely       34        16          8        10        68-45   56

  4.Sárospataki TC      34        15        11          8        52-39   56

  5.Encsi VSC             34        16          7        11        68-36   55

  6.Abaújszántó           34        15          9        10        61-45   54

  7.Tomor-Lak             34        14        12          8        52-44   54

  8.Edelény                 34        13        10        11        44-40   49

  9.Bõcs KSC              34        12        12        10        63-51   48

10.Halmaj                   34        13          6        15        52-49   45

11.Putnok                   34        12          8        14        34-51   44

12.Nyékládháza                     34        12          7        15        41-49   43

13.Taktaharkány         34        11          7        16        47-74   40

14.Red Devils             34        10          8        16        34-48   38

15.Prügy                     34        11          4        19        50-74   37

16.Gönci VM SE        34          8          9        17        42-66   33

17.Karcsa                    34          8         8        18        42-78   32

18.Borsodszentgyörgy           34          7          5        22        36-69   26

Az 1996/97-es bajnokságban a 14. helyen zárt az Abaújszántó a megyei I-ben. Ez ugyan bentmaradást ért, ám  anyagi okok miatt 1997. õsszel mégsem a megyei I-re hanem a megyei II-re nevezett a csapat. A bajnokság során az elsõ két fordulóban Szabó László, a           3-32. mérkõzésen pedig Huszák Géza irányította a csapatot edzõként.

Rengeteg – csaknem három csapatra való 30 (!) – játékos lépett pályára a bajnokság során: Rabcsák János 24, Balázs Péter 29 (8), Matisz István 11 (2), Balla István 11, Konyecsnyik János 30 (6), Kocsis József 27 (3), Gaál Zoltán 31 (7), Szabó László 27 (1), Sotkó Zsolt 29 (3), Trubnyikov Vladimir 6 (1), Soltész Péter 29 (10), Sotkó Lajos 10, Csengeri Béla 25 (2), Szilágyi Attila 16 (3), Kristóf István 1, Erdõsi Csaba 1, Hegedüs Imre 7, Németh Gábor 12 (4), Dudás Gábor 13, Olejnyik György 7, Németh Zoltán 9, Bennárik Péter 18, Huszák Géza 2, Pócs II. András 1, Erdõsi István 1, Soltész Zoltán 15, Szikszai Mihály 14, Kövér Miklós 14 (4), Horváth Tibor 1, Bodnár István 1.

A Megyei I.o. 1996/97. évi végeredménye

  1.Edelényi VSE        32        23          5          4        68-22   74

  2.Encsi VSC             32        21        10          1        75-20   73

  3.Bõcs KSC              32        20          8          4        79-32   68

  4.Red Devils             32        16          4        12        62-38   52

  5.Pálháza                  32        14        10          8        45-31   52

  6.Tomor-Lak             32        14          8        10        60-48   50

  7.Putnoki VSE         32        13        11          8        40-31   50

  8.Siegel SE               32        14          6        12        52-52   48

  9.Sárospataki TC      32        12          7        13        48-53   43

10.Halmaj SE             32        13          4        15        40-65   43

11.Karcsa                    32        12          6        14        46-63   42

12.Taktaharkány         32          9          9        14        39-53   36

13.Sátoraljaújhely       32          9          6        17        31-56   33

14.Abaújszántó           32          9          4        19        55-66   31

15.Olaszliszka             32          6          5        21        32-72   23

16.Nyékládháza                     32          5          6        21        42-77   21

17.Prügy                     32          5          5        22        30-75   20

18.Mezõcsát   visszalépett

Az 1997/98-as küzdelmek során tovább zuhant a szántói foci “repülõgépe”. Ezúttal a megyei II-tõl vett kényszerû búcsút a gárda.  A tényekhez tartozik, hogy ebben a bajnokságban nem állt a csapat mellett Soltész Zoltán. Sokan fõleg ennek tulajdonítják a körzeti bajnokságba  való kiesést. A megyei II-es bajnokságban három edzõ is ült a kispadon: Pócs András (1-2. forduló), Szabó László (3-4. forduló), Kocsis József (5-30. forduló).

Még az elõzõ évinél is több – szám szerint 31 – labdarúgó szerepelt a bajnokság során: Erdõsi Zsolt 22, Soltész Zoltán 15, Szabó László 13 (1), Balla István 19, Sotkó Lajos 2, Németh Gábor 27 (6), Hegedüs Imre 5 (2), Vatra Zsolt 23 (10), Szilágyi Attila 30 (10), Kocsis József 29 (8), Dudás Gábor 23 (2), Németh Zoltán 19, Soltész Zsolt 26, Király Dániel 16, Németh János 6, Bennárik Péter 18, Fügei Zsolt 14 (1), Varga József 16, Olejnyik György 12 (1), Erdõsi Csaba 1, Trubnyikov Vladimir 1, Csengeri Béla 6 (1), Huszák Géza 5 (6), Feledi László 9, Gyulai József 1, Soltész István 2, Németh József  9 (1), Zborai János 1, Pócs II. András 2, Eperjesi Péter 1, Sotkó Zsolt 1. 

A Megyei II.o. Kelet, 1997/98. évi végeredménye

  1.Tolcsva      **        30        23          6          1        62-19   71

  2.Gönci VM SE        30        19          5          6        83-31   62

  3.Bekecs                   30        18          6          6        101-37 60

  4.Bodroghalom         30        17          6          7        67-35   57

  5.Erdõhorváti                       30        17          2        11        60-46   53

  6.Pácin                      30        15          5        10        73-57   50

  7.Tiszakarád             30        12          5        13        55-63   41

  8.Kenézlõ                 30        12          4        14        60-72   40

  9.Erdõbénye             30        11          4        15        55-51   37

10.Tarcal FC              30        10          7        13        44-55   37

11.Taktakenéz            30          9          6        15        66-74   33

12.Hegyköz FC                      30          8          7        15        37-51   31

13.Hollóháza              30          8          7        15        33-60   31

14.Cigánd                   30          9          2        19        52-104 29

15.Abaújszántó   *      30          8          4        18        49-90   27

16.Golop                     30          4          4        22        49-101 16

* = 1, ** = 4 büntetõpont levonva.

Az 1998/99. évi bajnokságot tehát ott kezdte a csapat, ahonnan 11 évvel ezelõtt elindult vagyis a Körzeti bajnokságban. Edzõként Erdõsi István irányította a csapatot. A 22 körzeti bajnoki meccsen 28 játékos kapott lehetõséget. Sajnos a gólszerzõket nem sikerült kinyomozni mivel a jegyzõkönyvekben ez nem szerepel. (Ezúton köszöni meg a szerzõ Kiss Tamás Ferenc segítségét, aki lehetõvé tette, hogy a jegyzõkönyvekbõl az adatokat  megszerezzük.)

Erdõsi Zsolt 8, Soltész Zsolt 21, Varga József 18, Tóth László 4, Soltész Zoltán 17, Homonnai Gergõ 11, Bennárik Péter 22, Vatra Zsolt 12, Gyulai József 19, Németh Gábor 11, Meczkó Tamás 2, Erdõsi Csaba 19, Olejnyik György  7, Németh József 9, Dudás Gábor 10, Király Dániel 5, Kovács János 3, Németh János 4, Kéri Béla 9, Zborai János 2, Németh Zoltán 8, Balla István 9, Erdõsi István 10, Szilágyi Attila 11, Huszák Géza 5, Meczkó György 4, Szlifka Miklós 6.

A Hegyalja Körzeti bajnokság 1998/99. évi végeredménye

  1.Gesztely                22        18        2          2     72-18        56

  2.Taktaszada            22        15        4          3     85-49        49

  3.Tállya                    22        14        4          4     73-26        46

  4 .Golop                   22        14        3          5     66-29        45

  5.Abaújszántó           22        12        4          6     88-35        40

  6.Mezõzombor         22        11        3          8     86-54        36

  7.Monok                  22        10        4          8     46-48        34

  8.Rátka                    22        7          2          13   47-64        20

  9.Megyaszó             22        6          2          14   46-77        19

10.Tiszaladány                       22        5          2          15   42-94        16

11.Tokaj                     22        2          1          19   23-109        7

12.Csobaj                   22        1          3          18   17-113        6

Az azonnali visszajutás tehát nem sikerült a körzeti bajnokságból a megyei II-be. A következõ évben az 1999/2000. éviben azonban már igen. Mégpedig majdnem 100%-os teljesítménnyel!

Az edzõ továbbra is Erdõsi István volt. A csapatban 20 játékos jutott szóhoz: Németh Zoltán 20, Soltész zsolt 17, Balla István 18, Soltész Zoltán 19, Erdõsi István 18, Bennárik Péter 20, Fügei Zsolt 18, Dudás Gábor 17, Huszák Géza 3, Szlifka Miklós 13, Balázs Péter 20, Varga József 7, Erdõsi Csaba 13, Szilágyi Attila 9, Sánta Zsolt 16, Soltész István 11, Németh János 1, Gyulai József 8, Olejnyik György 7, Zborai Péter 5.

A Hegyalja Körzeti bajnokság 1999/2000. évi végeredménye

1.Abaújszántó             20        19          –           1      105-16   57

2.Taktaszada               20        15          2          3        79-22   47

3.Megyaszó                20        15          –           5        87-31   45

4.Golop                                  20        10          2          8        42-46   32

5.Mezõzombor                       20          9          3          8        39-52   30

6.Monok                     20          9          2          9        44-34   29

7.Bodrogkisfalud       20          8          4          8        33-56   28

8.Tállya                       20          8          2        10        48-50   26

9.Tiszaladány              20          3          4        13        35-83   13

10.Tokaj                      20          4          –         16        13-80     8

11.Rátka                     20          –           1        19        15-70     1       

A 2000/2001-es bajnokságban tehát két év után újra a megyei II. osztályban szerepelt az AKSE. A bajnoki rajt elõtt azonban egy érdekes Magyar Kupa mérkõzést tekinthettek meg a lelkes szántói szurkolók.

Magyar Kupa, 32-közé jutásért:

2000. július 26. Abaújszántó, 1000 nézõ. V.: Kiss B.

ABAÚJSZÁNTÓ KSE – DEBRECENI VSC (NB I.) 1-5 (0-4)

AKSE: Németh – Soltész Zs., Konyecsnyik, Erdõsi Cs., Soltész Z., Erdõsi I. (Bennarik), Gyulai (Meczkó Gy.), Olejnyik (Soltész I.), Balázs, Sánta, Szlifka. Edzõ: Erdõsi István.

DVSC: Fekete – Bernáth, Balassa, Turján, Hanák, Böõr, Vadicska (Siklósi), Flick (Sándor), Szatmári, Ulveczki (Horváth), Bajzát. Edzõ: Komjáti András. G.: Meczkó Gy. , ill. Böõr (2), Ulveczki (2), Bajzát.

Jók: Németh és az egész csapat!

Erdõsi István: – A nagyobb tudás döntött, de emelt fõvel jöttünk le a pályáról.

Ebben a bajnokságban három tréner irányította a csapatot: Erdõsi István (1-19. forduló), ifj. Soltész Zoltán (20. forduló), Bialkó Attila (21-30. forduló). Az AKSE-ben 27 játékos kapott lehetõséget az edzõktõl: Németh Zoltán 20, Soltész Zsolt 24 (1), Konyecsnyik János  21 (5), Erdõsi Csaba 12 (3), Balla István 23, Erdõsi István 29 (8), Gyulai József 9, Olejnyik György 8 (1), Balázs Péter 24 (12), Sánta Zsolt 19 (8), Szlifka Miklós 1, Fügei Zsolt 28 (16), Bennárik Péter 24, Meczkó Tamás 28 (4), Kohári Péter 26 (6), Paráda István 4, Braun Zsolt 11, Soltész Zoltán 24 (1), Soltész István 24, Badovszky János 1, Németh Gábor 14 (2),  Zborai Péter 1, Zuti Gergõ 15 (1), Varga József 9 (4), Petró István 5, Pócs II. András 11 (2), Matisz István 3.

A Megyei  II .o. Kelet, 2000/2001. évi végeredménye

  1.Bodroghalom         30        23        4           3        112-37 73

  2.Cigánd                   30        21        6           3        105-27 70

  3.Tarcal FC              30        20        7           3        95-49  67

  4.Taktakenéz            30        20        4           6        75-32  64

  5.Abaújszántó           30        19        4           7        75-31  61

  6.Prügy                     30        15        5         10        58-46  50

  7.Erdõbénye             30        14        5         11        83-49  47

  8.Méra                      30        13        2         15        41-57  41

  9.Olaszliszka             30          9        3         18        47-70  30

10.Pácin                      30          8        6         16        38-67  30

11.Ricse                      30          8        5         17        45-86  29

12.Kenézlõ                 30          8        4         18        41-74  28

13.Erdõhorváti                       30          7        5         18        45-75  26

14.Hidasnémeti                      30          7        5         18        47-86  26

15.Abaújkér                30          5        6         19        47-86  21

16.Tiszakarád             30          6        3         21        27-104            21

Magabiztosan – 21 pont elõnnyel! – szerezte meg a bajnoki címet a megyei II-ben a 2001/2002-es bajnokságban az AKSE. Bialkó Attila edzõsége mellett 23 labdarúgó kapott lehetõséget a szereplésre: Németh Zoltán 22, Soltész Péter 19 (20), Konyecsnyik János 28 (11), Erdõsi Csaba 27, Balla István 21, Szõke Zoltán 25 (11), Zuti Gergõ 28 (6), Fügei Zsolt 12 (5), Soltész Zoltán 28 (4), Sánta Zsolt 28 (11), Gaál Zoltán 28 (10), Meczkó György 16 (1), Kohári Péter 18, Hegedüs Imre 26 (10), Balázs Péter 2, Varga József 26 (8), Soltész Zsolt 13, Gönczi 1, Karácsonyi István 9, Pócs Attila 5, Kocsis Béla 14 (2), Németh Gábor 1, Bialkó Attila 1.

A megyei II. Keleti csoport 2001/2002. évi végeredménye

  1.Abaújszántó           30        25        3           2      106-20   78

  2.Prügy                     30        18        3           9        90-41   57

  3.Karcsa                    30        16        9           5        78-41   57

  4.Kenézlõ                 30        17        6           7        68-46   57

  5.Taktaszada             30        15        8           7        62-35   53

  6.Taktakenéz            30        15        7           8        64-43   52

  7.Tarcal *                 30        14        7           9        84-65   44

  8.Pácin                      30        13        4         13        58-54   43

  9.Hidasnémeti                      30        11        9         10        37-45   42

10.Erdõhorváti                       30        12        3         15        63-77   39

11.Cigánd **              30        13        4         13        70-67   36

12.Olaszliszka             30          8        8         14        54-52   32

13.Méra                      30          9        3         18        45-86   27

14.Erdõbénye             30          7        2         21        41-100 23

15.Ricse                      30          6        3         21        35-82   21

16.Vajdácska              30          1        1         28        27-128   4

* = 5, **= 7 büntetõpont levonva.

A 2002/2003-as megyei I-es bajnokságban 18 pont (!) elõnnyel végzett az élen és jutott az NB III-ba – története során másodszor – az Abaújszántó. Szlifka Miklós edzõsége mellett a bajnokcsapatban a következõk szerepeltek: Németh Zoltán 32, Takács László 33 (7), Konyecsnyik János 31 (6), Soltész Zoltán 30, Balla István 22, Zuti Gergõ 16 (1), Fügei Zsolt 34 (16), Jáger András 31 (30), Pachinger János 34 (12), Sánta Zsolt 21 (1), Soltész Péter 27 (18), Kocsis Béla 14, Meczkó György 20 (2), Szõke Zoltán 23 (3), Pócs Attila 4, Erdõsi Csaba 21, Hegedüs Imre 1 (1), Balázs Péter 19 (2), Karácsonyi István 2, Tóth László 1, Dizmatsek Emil 17 (7), Homonnai Gergõ 14 (1), Hornyák István 2, Csengeri Béla 1.

A megyei I.o. 2002/2003. évi végeredeménye

1.Abaújszántó             34        25        7          2          111-24 82

2.Arnót                                   34        19        7          8          70-46   64

3.Felsõzsolca *                       34        20        4          10        79-43   63

4.Encsi VSC               34        17        11        6          77-46   62

5.Miskolci VSC                     34        15        13        6          58-29

6.Sajószentpéter         34        16        9          9          47-32   57

7.Muhi                        34        17        6          11        58-45   57

8.Onga                        34        14        8          12        61-61   50

9.Nyékládháza **       34        14        9          11        58-45   47

10.Sárospatak             34        12        8          14        60-75   44

11.Tomor-Lak             34        11        10        13        56-63   43

12.Pálháza                  34        12        6          16        57-64   42

13.Varbó                     34        10        8          16        73-78   38

14.Holcim SC             34        10        6          18        46-64   36

15.Mezõkeresztes **  34        9          11        14        51-63   34

16.Bodroghalom         34        7          7          20        41-77   28

17.Halmaj **              34        6          3          25        26-112 17

18.Gönci VM             34        3          5          26        32-104 14

Éppen tíz év után 2003 augusztusában játszotta a következõ NB III-as bajnoki mérkõzését az AKSE csapata. A 2003/2004. évi bajnokságban azonban sokkal eredményesebben szerepelt a csapat, mint az elsõ NB III-as részvétele alkalmával. A Tisza csoportban ujoncként az elõkelõ 4. helyen zárt a szántói legénység.

A bajnoki meccsek elõtt azonban két Magyar Kupa találkozót is megörökítettünk:

Magyar Kupa Országos döntõ, 2003-2004. évi kiírás.

64-közé jutásért: 2003. 08.03.

Domoszló (Heves megyei II.o.) – Abaújszántó 0-6 (0-2)

Domoszló, 200 nézõ. V.: Czibus.

Szerencsi – Soltész, Konyecsnyik, Balla, Takács – Varga E. (Balázs), Fügei (Mató), Pachinger – Dizmatsek (Varga M.), Novák, Jáger. Edzõ: Szlifka Miklós.

G.: Fügei (2), Mató (2), Novák, Konyecsnyik.

32-közé jutásért, 2003. 08. 17.

Abaújszántó – Mátészalka (NB II.)  1-2 (0-0)

Abaújszántó, 500 nézõ. V.: Berettyán.

Németh – Takács, Konyscnyik, Balla, Erdõsi – Varga E., Dizmatsek (Varga M.), Fügei, Pachinger, Jáger, Novák. Edzõ: Szlifka Miklós. G.: Takács.

NB III-as bajnoki mérkõzések:

31. 2003. 08. 20. – Rakamaz (o) 1-0 (0-0)

400 nézõ. V: Kiss J.

Szerencsi – Takács, Konyecsnyik,Erdõsi, Fügei, Novák, Pachinger, Dizmatsek (Balázs), Varga E., Varga M., Mató (Jáger). G:Jáger.

32. 2003. 08. 24. – Vásárosnamény (i) 5-2 (4-1)

100 nézõ. V: Orosz.

Szerencsi- Takács, Konyecsnyik, Varga E., Erdõsi., Tizmatsek (Mató), Pachinger, Fügei, Varga M (Meczkó), Jáger, Novák. G: Jáger (3), Fügei (2).

33. 2003. 08.31. – Hajdúdorog (o) 6-1 (2-0)

400 nézõ. V: Bendik.

Németh- Soltész Z. (Balla), Konyecsnyik, Erdõsi Cs., Takács, Varga E., Pachinger, Fügei, Dizmatsek (Homonnai), Jáger, Novák. G: Novák (2), Jáger (2), Takács, Pachinger.

34. 2003. 09. 07.  – Tuzsér (i) 0-1 (0-0)

400 nézõ. V: Kegyes.

Németh, Soltész Z. (Mató), Konyecsnyik, Erdõsi, Takács, Varga E., Pachinger, Fügei (Szõke), Dizmatsek, Jáger, Novák.

35. 2003. 09. 14. – Mád (o) 5-0 (3-0)

700 nézõ. V: Veres.

Szerencsi- Takács, Konyecsnyik, Erdõsi, Fügei (VargaM.), Pachinger, Varga E. (Soltész Z.), Dizmatsek (Szõke), Balla, Jáger, Novák. G: Novák (2), Takács, Pachinger, Jáger.

36. 2003. 09. 21. – Bõcs (i) 2-7 (0-3)

400 nézõ. V: Puskás.

Szerencsi- Takács, Konyecsnyik, Erdõsi, Balla (Szõke), Fügei (VargaM.), Jáger, Novák, Pachinger, Dizmatsek (Soltész P.), Varga E.

G: Takács, Jáger.

37. 2003. 09. 28. – Szakoly (o) 2-0 (1-0)

400 nézõ. V: Veizer.

Németh- Takács, Konyecsnyik, Erdõsi, Soltész Z., Dizmatsek (Szõke), Pachinger, Fügei, Varga M. (Homonnai), Novák (Mató), Jáger. G: Takács, Jáger.

38. 2003. 10. 05. – Ibrány (i) 1-3 (1-1)

300 nézõ. V: Krasovszki

Németh- Soltész Z., Konyecsnyik, Erdõsi (Szõke), Takács, Dizmatsek (Varga E.), Fügei (Mató), Machinger, Soltész P., Jáger, Novák.

G: Novák.

39. 2003. 10. 12 – Volán-Sényõ (o) 5-2 (2-0)

400 nézõ. V: Buckó.

Szerencsi- Takács, Konyecsnyik, Varga E. (Erdõsi), Fügei (Varga M.), Jáger, Novák, Homonnai (Dizmatsek), Soltész Z., Pachinger, Soltész P. G: Soltész P. (2), Novák, Jáger, Varga M.

40. 2003. 10. 19. – Hajdúnánás (o) 2-1 (2-1)

400 nézõ. V: Fácska.

Szerencsi- Takács, Konyecsnyik, Erdõsi, Soltész Z., Fügei, Pachinger, Jáger, Homonnai (Dizmatsek), Soltész P., Novák (Mató). G: Jáger, Soltész P.

41. 2003. 10 26 – Balmazújváros (i) 3-4 (1-1)

300 nézõ. V.: Kiss L.

Szerencsi – Soltész Z., Konyecsnyik, Erdõsi, Takács, Novák, Pachinger, Jáger, Fügei (Szõke), Homonnai (Varga M.), Soltész P. (Balázs).

42. 2003. 11. 02 – Létavértes (o) 2-2 (0-0)

400 nézõ. V: Benkõ.

Németh- Takács, Konyecsnyik, Balla (Erdõsi), Fügei (Balázs), Jáger, Novák, Pachinger, Soltész P. (Varga M.), Soltész Z., Szõke.

G: Jáger, (2).

43. 2003. 11. 09. – Szirmabesenyõ (i) 0-2 (0-1)

200 nézõ. V: Kiss J.

Szerencsi- Konyecsnyik, Erdõsi, Balla, Szõke (Balázs), Mató (Dajka)

Jáger, Pachinger, Soltész Z., Dizmatsek (Homonnai), Soltész P.,

44. 2003. 11. 12 – Hajdúböszörmény (i) 1-3 (1-2)

200 nézõ. V: Kiss.

Szerencsi- Takács, Konyecsnyik, Erdõsi, Soltész Z., Dizmatsek (Balázs), Pachinger, Szõke (Jáger), Homonnai, Novák, Varga M. G: Novák.

Õsszel 5. helyezés 22 ponttal.

45. 2004. 03. 07. – Rakamaz (i) 1-0 (1-0)

200 nézõ. V: Veizer.

Németh- Konyecsnyik, Takács, Varga E., Soltész Z., Szõke (Meczkó), Fügei, Pchinger, Novák (Varga M.), Jáger, Homonnai (Mató).

G: Jáger.

46. 2004. 03. 14 – Vásárosnamény (o9 4-1 (1-0)

250 nézõ. V: Krasinszki.

Németh- Konyecsnyik, Soltész Z.(Erdõsi), Varga E, Takács, Novák, Pachinger, Fügei, Homonnai (Balázs), Mató (Varga M.), Jáger. G: Konyecsnyik, Jáger, Varga M., Balázs.

47. 2004. 03. 21. – Hajdúdorog (i) 1-0 (1-0)

100 nézõ. V: Takács.

Németh- Soltész Z., Varga E., Takács (Varga M.), Erdõsi, Szõke (Balázs), Pachinger, Fügei, Novák, Jáger, Mató (Soltész P.), G: Pachinger.

48. 2004. 03. 28. – Tuzsér (o) 2-4 (1-1)

300 nézõ. V: Orosz.

Németh- Varga E., Takács, Erdõsi, Szõke, Fügei, Novák, Mató (Soltész P.), Homonnai (Varga M.), Balla, Jáger. G: Fügei, Jáger.

49. 2004. 04. 04. – Mád (i) 1-0 (0-0) 

400 nézõ. V: Benkõ.

Németh- Varga E., Soltész Z., Szõke (Homonnai), Erdõsi, Fügei, Novák (Soltész P.), Jáger, Mató, Balla, Varga M., G: Jáger.

50. 2004. 04. 11. – Bõcs (o) 2-3 (2-1)

600 nézõ. V:Nagy.

Németh- Erdõsi, Varga E., Konyecsnyik, Takács, Soltész P. (Balázs), Fügei, Pachinger, Mató (Homonnai), Novák, Jáger. G: Mató, Jáger.

51. 2004. 04. 18. – Szakoly (i) 5-3 (3-1)

200 nézõ. V: Kegyes.

Németh- Varga E., Takács, Soltész Z., Erdõsi, Fügei (Jáger), Pachinger, Mató (Paranai), Novák, Homonnai (Balázs), Varga M. G: Mató (3), Varga M., Jáger.

Ezzel a szép gyõzelemmel emlékezett a csapat a tragikusan elhunyt egykori kitûnõ szántói játékosra Trombitás Istvánra.

52. 2004. 04. 25. – Ibrány (o) 4-2 (3-0)

300 nézõ. V: Tatár.

Németh- Konyecsnyik, Takács, Soltész Z., Varga E., Mató (Balázs), Pachinger, Novák, Fügei, Jáger, Soltész P. (Varga M.). G: Takács (2), Pachinger (2).

2004. május 1-én volt a szántói pálya avatója, amelyen az NB I-es Debreceni VSC volt a vendég.

53. 2004. 05. 02. – Volán-Sényõ (i) 1-6 (0-1)

200 nézõ. V: Nagy.

Szerencsi- Varga E., Takács, Konyecsnyik, Erdõsi, Fügei, Pachinger, Szõke, Mató, Novák (Meczkó), Jáger. G: Fügei.

54. 2004. 05. 09. – Hajdúnánás (i) 4-1 (2-0)

150 nézõ. V: Kovács.

Szerencsi- Soltész Z. (Erdõsi), Takács, Konyecsnyik, Balla, Fügei, Szõke (Novák), Mató, Jáger, Soltész P. (Balázs), Homonnai. G: Jáger (2), Mató, Soltész P.

55. 2004. 05. 16. – Balmazújváros (o) 0-2 (0-1)

450 nézõ. V: Sinka.

Szerencsi- Soltész Z., Takács, Konyecsnyik, Fügei, Pachinger, Szõke (Balázs), Mató, Jáger, Soltész P. (Novák), Homonnai (Varga E.).

56. 2004. 05. 23. – Létavértes (i) 0-0

100 nézõ. V: Biró.

Szerencsi- Varga E., Soltész Z. (Erdõsi), Takács, Konyecsnyik, Fügei, Pachinger, Szõke (Soltész P.), Mató (Novák), Jáger, Homonnai.

57. 2004. 06. 03. – Szirmabesenyõ (o) 4-0 (2-0)

300 nézõ. V: Tatár.

Szerencsi- Takács, Konyecsnyik, Varga E., Soltész Z., Fügei, Pachinger, Szõke (Novák), Mató (Meczkó, Jáger, Soltész P. (Balázs).

G: Jáger (3), Pachinger.

58. 2004. 06. 13. – Hajdúböszörmény (o) 2-2 (1-0)

300 nézõ. V: Veres.

Szerencsi- Erdõsi, Soltész Z., Takács, Konecsnyik, Fügei, Pachinger (Homonnai), Szõke (Novák), Mató, Jáger, Soltész P. (Balázs).

G: Jáger (2).

A bajnokságban szerepelt labdarúgók: Szerencsi Zoltán 15, Takács László 26 (6), Konyecsnyik János 24 (2), Erdõsi Csaba 24, Fügei Zsolt 26 (4), Novák János 27 (7), Pachinger János  25 (7), Dizmatsek Emil 12, Varga Endre 20, Varga Miklós 16 (3), Mató Gergõ 22 (5), Balázs Péter 14 (1), Jáger András 28 (27), Meczkó György 4, Németh Zoltán 13, Soltész Zoltán 23, Balla István 8, Homonnai Gergõ 17, Szõke Zoltán 19, Soltész Péter 17 (4), Dajka Róbert 1, Paranai Gábor 1. Edzõ: Szlifka Miklós.                                                                                      

Az NB III. Tisza csoport 2003/2004.évi végeredménye

1.Bõcs                                    28        21         6           1        81-28   69

2.Hajdúböszörmény   28        21         4           3        64-28   67

3.Tuzsér                      28        16        6           6        51-29   54

4.Abaújszántó                        28        15        3         10        66-52   48

5.Ibrány                      28        13        8           7        58-36   47

6.Szirmabesenyõ        28        13        6           9        45-41   45

7.Sényõ                       28        12        7           9        55-38   43

8.Hajdúnánás              28          9        6         13        39-44   33

9.Balmazújváros         28        10        2         16        42-50   32

10.Mád                       28          9         5         14        31-42   32

11.Rakamaz                28          8        6         14        40-44   30

12.Szakoly                  28          7        8         13        45-59   29

13.Létavértes              28          6        9         13        29-49   27

14.Hajdúdorog                       28          8        1         19        34-67   25

15.Vásárosnamény     28          3        1         24        30-103 10

A Bõcs feljutott az NB II-be, a Vásárosnamény és a Hajdúdorog pedig kiesett a megye I-be.

A Tisza csoport 2004/2005. évi kiírásának õszi idényébõl október 31-ig a könyv zárásáig követjük nyomon a bajnoki mérkõzéseket. Elõbb azonban két kupameccs jegyzõkönyvét tekintsük át.

Magyar Kupa Országos döntõ 2004/2005. évi kiírás

A megyei selejtezõ utolsó körében: Abaújszántó – Putnok (NB II.) 

4-2!

2004.08.15. 64-közé jutásért

Anarcs (Szabolcs megyei II.o.) – Abaújszántó 1-3 (1-1)

Anarcs, 250 nézõ. V.: Bodnár.

Szerencsi – Szõke, Konyecsnyik, Márkus, Mihálszki, Paranai (Erdõsi), Fügei, Pachinger, Mató (Balázs P.), Novák (Homonnai), Jáger. Edzõ: Szlifka Miklós.

G.: Balázs (2), Jáger.  Kiállítva: Szõke (8.).

Szlifka Miklós: – Igazi kupahangulatú mérkõzésen szereztük meg a gyõzelmet.

2004.09.22. 32 közé jutásért,

Abaújszántó – Szolnoki MÁV (NB I/B.)  0-2 (0-2)

Abaújszántó, 400 nézõ. V.: Sápi.

Szerencsi – Konyecsnyik, Pachinger, Mató (Balázs), Mihálszki, Paranai, Fügei, Soltész (Gyulai), Jáger, Erdõsi, Homonnai (Dajka). Edzõ: Szlifka Miklós.

Szlifka Miklós: – Jó játékkal búcsúztunk a kupától.

Bajnoki mérkõzések  2004. õsz:

59. 2004.08.19. – Hajdúnánás (o) 2-0 (1-0)

250 nézõ. V.: Kocsis.

Szerencsi – Konyecsnyik, Márkus, Szõke, Paranai, Novák, Pachinger, Mató (Balázs), Mihálszki, Fügei, Jáger. Edzõ: Szlifka Miklós.

G.: Mató, Jáger.

60. 2004.08.22 – Balmazújváros (i) 1-1 (0-1)

300 nézo. V.: Bíró

Szerencsi – Szõke, Márkus, Konyecsnyik, Paranai, Mihálszki (Homonnai), Pachinger, Fügei (Balázs P.), Mató, Novák, Jáger.

G.: Konyecsnyik.

61. 2004.08.29. – Tuzsér (o)  1-0 (0-0)

300 nézõ. V.: Tatár.

Szerencsi – Konyecsnyik, Márkus, Szõke, Novák (Gyulai), Pachinger, Mató (Balázs), Mihálszki, Jáger, Soltész, Homonnai (Erdõsi).

G.: Mihálszki.

62. 2004.09.05. – Mád (i) 1-2 (0-2)

500 nézõ. V.: Kiss.

Szerencsi – Konyecsnyik, Márkus, Erdõsi (Balázs), Soltész (Paranai), Szôke, Novák (Dajka), Pachinger, Mató, Mihálszki, Jáger. G.:Pachinger.

63. 2004.09.12.– Miskolci VSC (o) 2-1 (0-1)

400 nézõ. V.: Takács.

Szerencsi – Konyecsnyik, Márkus, Soltész, Szõke (Balázs), Novák, Pachinger, Mató, Mihálszki, Paranai (Erdõsi), Fügei.

G.: Mihálszki, Mató.

64. 2004.09.19. – Szirmabesenyõ  (o) 6-0 (1-0)

400 nézõ. V.: Kristán.

Szerencsi – Konyecsnyik, Márkus, Soltész Z. (Erdõsi), Pachinger, Mató (Homonnai), Mihálszki, Paranai, Fügei, Soltész P. (Balázs), Jáger. G.: Jáger (2), Mató, Konyecsnyik,  Fügei, Homonnai.

65. 2004.09.26. – Rakamaz (i) 2-5 (1-2)

200 nézõ. V.: Orosz.

Szerencsi – Konyecsnyik, Márkus, Szõke, Pachinger, Mató, Mihálszki, Paranai, Fügei, Jáger, Homonnai (Erdõsi).

G.: Mató, Fügei. Kiállítva: Szõke (80.).

66. 2004.10.03. – Nyíradony (o) 1-3 (1-1)

350 nézõ. V.: Kocsis.

Németh – Konyecsnyik, Márkus (Erdõsi), Soltész Z. (Balázs), Paranai, Fügei (Novák), Pachinger, Jáger, Soltész P., Mihálszki, Mató. G.: Jáger.

67. 2004. 10. 17. – Volán-Sényõ (o) 1-2 (0-1)

150 nézõ. V.: Veizer.

Szerencsi – Konyecsnyik, Paranai, Szõke, Fügei (Novák), Pachinger, Mihálszki, Jáger, Mató, Homonnai, Soltész (Balázs).

G.: Jáger. Kiállítva: Szõke (75.).

68. 2004. 10. 23. – Nyirkarász (i) 3-0 (3-0)

250 nézõ. V.: Kovács.

Szerencsi – Soltész Z. (Erdõsi), Konyecsnyik, Paranai, Fügei (Soltész P.), Pachinger, Mihálszki, Jáger, Mató (Balázs), Homonnai, Novák. G.: Jáger (2), Fügei.

69. 2004. 10. 30. – Létavértes (o) 1-3 (0-1)

300 nézõ. V.: Kriston.

Szerencsi – Szõke (Erdõsi), Paranai, Konyecsnyik, Fügei, Pachinger, Mihálszki, Jáger, Mató (Soltész P.), Homonnai, Novák (Balázs).

G.: Jáger

70. 2004. 11. 07. – Ibrány (i) 0-2 (0-0)

200 nézõ. V.: Szûcs.

Szerencsi – Márkus (Erdõsi), Paranai, Szõke (Jáger), Konyecsnyik, Fügei, Pachinger, Mihálszki, Homonnai, Novák, Soltész P. (Dajka).

71.2004. 11. 17.  – Sátoraljaújhely (o) 3-2 (1-1)

100 nézõ. V.: Takács.

Szerencsi – Paranai, Soltész Z., Szõke, Fügei, Pachinger, Mihálszki, Soltész P. (Dajka), Mató (Gyulai), Jáger, Balázs (Kosztek).

G.: Soltész P., Mató, Jáger.

72. 2004. 11.24. – Szakoly (i) 2-1 (0-0)

150 nézõ. V.: Orosz.

Szerencsi – Konyecsnyik, Paranai, Soltész Z., Szõke (Homonnai), Fügei, Pachinger, Mihálszki, Soltész P. (Novák), Mató, Jáger (Kosztek).

G.: Jáger, Mihálszki.

Az NB III. Tisza csoport 2004. õszi végeredménye

1. Létavértes               14        10          3          1        36-11   33

2. Ibrány                     14          9          3          2        32-12   30

3. Tuzsér                     14          8          5          1        33-10   29

4. Rakamaz                 14          8          4          2        31-12   28

5. Sényõ                      14          8          2          4        23-18   26

6. Abaújszántó            14          7          1          6        26-22   22

7. Mád                                    14          6          3          5        25-22   21

8. Hajdúnánás                        14          5          5          4        21-16   20

9. Nyíradony               14          4          6          4        20-22   18

10. Sátoraljaújhely     14          4          5          5        16-19   17

11. Szirmabesenyõ     14          4          1          9        22-39   13

12. Nyírkarász                        14          2          4          8        18-30   10

13. Balmazújváros      14          –           9          5        20-38     9

14. Miskolci VSC       14          2          2        10        15-42     8

15. Szakoly                 14          –           3        11        15-40     3

A csapatban 20 játékos kapott lehetõséget az õszi 14 találkozón:

Szerencsi Zoltán 13, Konyecsnyik János 13 (2), Szõke Zoltán 11, Paranai Gábor 13, Novák János 11, Pachinger János 14 (1), Mató Gergely 13 (5), Mihálszki Csaba 14 (3), Fügei Zsolt 12 (3), Jáger András 13 (10), Balázs Péter 11, Homonnai Gergõ 9 (1), Gyulai Ákos 2, Soltész Zoltán 8, Erdõsi Csaba 9, Dajka Róbert 3, Soltész Péter 8 (1), Németh Zoltán 1, Kosztek Erik 1. Edzõ: Szlifka Miklós.  

Így látja a körzeti sportvezetõ

Szerencsen 1921-ben született Kiss Tamás Ferenc a Hegyalja Labdarúgó Szövetség jelenlegi fõtitkára. Már gyermekkorában eljegyezte magát a labdarúgással. 1941-ben pénztáros lett a Szerencsi Sportkörnél, majd az évek múlásával különbözõ funkciókat töltött be. Volt gazdasági vezetõ, intézõ, elnök, szakosztályvezetõ. 1983-ban hagyta abba a klub munkát. 2000-ben az 50 éves sportpálya futását díszpolgári címmel ismerték el.

– Azért hagytam abba a sportkörnél a munkát, mert idõközben Bekecsre költözött  a labdarúgó csapat – kezdte beszélgetésünket a sportember. – Közben a szerencsi régi cukorgyári pálya fokozatosan tönkre ment. Még ugyanabban az évben amikor abbahagytam a klubmunkát, vagyis 1983-ban elkezdtem a Hegyalja LSZ-nél a sportvezetõi munkát. Több mint húsz éve itt ténykedem.

– Milyen emlékei vannak az abaújszántói labdarúgó csapattal kapcsolatban?

– Egy kisméretû pályájuk volt, azonban azokban az években, amikor elkezdtem a szövetségi munkát. Sokszor megfordultam Szántón hitelesíteni a pályát, de ellenõrzként is. Jó volt a kapcsolatom a klubvezetõivel. Egyetlen afférra emlékszem csupán. Egy kiállítás kapcsán tartottunk fegyelmi bizottsági ülést. A jelenlegi polgármester Soltész Zoltán képviselte a szántói klubot. Azt mondta nekem, hogy nem értek a futballhoz. Ezt azért mondta, mert az ominózus mérkõzésen ellenõrként én is jelent voltam és a jelentésemben jogosnak tüntettem fel a kiállítást. Késõbb kibékültünk és a mai napig jó viszonyban vagyunk. Soltész úr sokat tett az elmúlt években a szántói labdarúgásért. Bár minden településen lenne egy olyan ember, mint õ aki olyan sokat tesz és áldoz a focira.

– Nemrégiben még az Önök körzetében kergették a szántói focisták a labdát, mára pedig az egyik legstabilabb NB III-as csapattá váltak. Gondolom ennek Ön is örül?

– Természetesen. A tõlünk felkerült csapatok szereplését mindig figyelemmel kísérjük és örömmel tölti el a szövetség vezetõit, ha magasabb osztályban is megállják a helyüket. Szántón olyan körülményeket teremtettek a futball számára, amilyen kevés klubnak adatik meg a térségben. Erre jogosan lehetnek büszkék a városban élõ emberek.

Két kihagyott 11-es egy meccsen

1926-ban született Abaújszántón Hórász Lajos. Itt járt iskolában és egész nyugdíjazásáig Szántón dolgozott. A sportot a polgári iskolában szerette meg. Szász Károly tornatanárnak köszönhetõen, aki az iskolai csapatot is megszervezte 1939-ben.

– A Levente SE-ben néhányan már 14 évesen 1942-ben bekerültünk – mondta beszélgetésünk elején Hórász Lajos – a Levente Körzeti Bajnokságban szerepeltünk. Játszottunk többek között Encsen, Tiszadobon, Göndön, Szikszón és Tiszalúcon is. A körzeti leventebajnok mehetett a területi döntõbe.

– Az Abaújszántó csapatának azokban az években mi volt a legjobb eredménye?

– Nem tudtunk a területi küzdelmekbe bejutni. A körzetiben játszottunk a már említett csapatokkal.

– Kikre emlékszik a levente csapat játékosaiból?

– Az edzõ Orosz Péter volt, míg a játékosok közül Molnár Imre, Sélley Árpád, Kovács Pál, Lencsés László, Vass József, Gespopa, Rejtõ nevû sportolókra emlékszem.

– Hol volt akkoriban a pálya?

– A jelenlegi új sporttelep helyén. Az öltözõ több helyen is volt az évek során, ha jól emlékszem még a strandon is öltöztünk egy ideig.

– A felszerelést ki biztosította?

– A Levente SE.

– Miként utaztak a meccsekre?

– Vonattal, vagy szekérrel. Elõfordult, hogy hajnalban elmentünk és csak késõ éjszaka érkeztünk haza.

– Milyen volt a szurkolók érdeklõdése?

– Az 1945 utáni években, amikor igazán beindult a bajnokság a hazai mérkõzéseken sokszor ezer fõ is jelen volt. Nemcsak Abaújszántóról, hanem a környezõ községekbõl is átjöttek a szurkolók a meccsekre. A találkozó elõtt, után és a szünetben cigányzene szólt a pálya szélén.

– Kik támogatták akkoriban a sportkört?

– Abonyi József hentesmester, aki pénz is szórt szét a pályán, a gyerekek pedig szedték össze. Egy Szilágyi nevezetû egyén és Nagy Lajos is segített emlékezetem szerint. A szurkolók pedig a meccs után fizettek italt a játékosoknak.

– Azokban az években mi volt a jellemzõ, helyi, vagy idegen játékosok alkották a szántói csapatot?

– Döntõ többségben helyi labdarúgókra épült a csapat. Elvétve került a sportkörhöz egy-egy máshonnan igazolt focista. Csata Géza például Göncrõl és egy kapus Újfaluból. A mezõgazdasági iskolában tanuló fiúk közül az évek során néhányan bekerültek a szántói csapatba.

– Mikor került be a felnõtt csapatba?

– A második világháború befejezése után 1945-46-ban.

– Meddig játszott aktívan a szántói csapatban?

– Egy betegség miatt 1959-ben 31 évesen fejeztem be a futballt.

– Az aktív játék befejezése után milyen kapcsolatban volt a szántói sportkörrel?

– Betegségembõl felépülve két évig edzõsködtem, majd mintegy húsz évig szurkoló szintû volt a kapcsolatom. Ekkor újra megkerestek, hogy segítsek és én örömmel tettem.

– Kérem mondjon játékos és edzõi pályafutása éveibõl egy-egy érdekes történetet?

– Az aktív labdarúgó idõszakból egy negatív élmény jut eszembe, amikor kiállították a középhátvédünket, akit a tömeg harag elõl két nyomozó menekített el, de egy nagy pofont még így is kapott. Kellemesebb élmény egy Vilmány elleni bajnoki mérkõzés, amikor már az elsõ félidõben 8-0-ra vezettünk és nekem öt gólt sikerült szereznem. A vendégek megelégelték a sok gólt és levonultak, még a félidõ lefújása elõtt. Másik alkalommal Sárospatakon játszottunk és egyetlen mérkõzésen két 11-es is sikerült kihagynom. Korábban és késõbb soha nem hibáztam büntetõt. Az edzõi idõszakból a megyei II-be jutás a legemlékezetesebb.

– Mit szól a csapat mostani sikereihez?

– Nagyon örülök. Nem csak a jó szereplésnek, hanem a gyönyörû pályának is.

– Sokáig focizott és edzõsködött. A család miként tolerálta szenvedélyét?

– Amikor házasságot kötöttem már fociztam. A feleségem így fogadott el ezzel a szenvedélyemmel együtt, ha újra fiatal lennék akkor is futballoznék.

MECCS A NÉMETEK ÉS A SZOVJETEK ELLEN

1924-ben született Abaújszántón Szabó Sándor. Azon kevesek közé tartozik, akik a Levente SE-ben 1937-38-ban kezdtek el focizni és még el tudják mondani a korabeli eseményeket.

– A pálya a azokban az években is ott volt ahol jelenleg – kezdte beszélgetésünket a sportember.  – 1944-ig rúgtam a Levente SE-ben a labdát. Ekkor kikerültem a frontra és fogságba estem. 1948-ban kerültem haza. Azonnal bekapcsolódtam a helyi futball életbe. 

– Ki volt az edzõ?

– A régi levente oktató bizonyos Kardos nevû ember volt még az ötvenes évek elején is az edzõje a csapatnak.

– Milyen volt a felszerelésük annak idején?

– A mezek jók voltak, de a cipõk hagytak kívánni valót maguk után.

– Játszott 1945. elõtt és utána is. Milyen emlékeket õriz? Kérem a legkedvesebbeket ossza meg az olvasókkal!

– Érdekes, hogy 1944-ben a német, majd a szovjet hadsereg csapatával is megmérkõztünk rövid néhány hónap alatt. Egyszer Mezõcsáton vezetésre álltunk, és a megvadult közönség egészen a teherautóig zavart bennünket. Búcsúzóul kõzáport kaptunk.  

– Milyen sportágakra emlékszik az 1948-58. közötti években?

– A labdarúgáson kívül szpartakiád szinten az atlétika mûködött még. Másra nem emlékszem.

– Korábban milyen érdeklõdés volt a labdarúgó csapat iránt a helybeli lakosság részérõl?

– Élénk. Sokkal többen jártak meccsre mint manapság.

– Milyen a kapcsolata 1958-tól, amióta befejezte a futballt – a sportkörrel?

– Csupán szurkolói szintû a kapcsolatom. Fiam játszott a szántói         csapatban.   

– Mostanában jól szerepel a szántói labdarúgó csapat. Mit szól hozzá?

– Nagy örömmel tölt el. Többen is járnak meccsre a sikerek óta.

– Soha nem voltak edzõi vagy sportvezetõi ambíciói?

– Nem, de munkahelyi elfoglaltságaim nem is tették volna ezt lehetõvé.

Apa és fia egy csapatban

Néhány labdarúgó neve fogalom Abaújszántón. Közéjük tartozik az 1955-ben Korláton  született Pócs András is. A korláti csapatban kezdett el focizni. 1968-ban került Abaújszántóra, miután édesapja ide került dolgozni.  A helyi Mezõgazdasági Technikumban tanult tovább az általános iskola  után. Szívesen emlékezett vissza a “régis szép idõkre”.

– A technikum csapatában kezdtem el futballozni – mondta visszaemlékezése elején  a volt kitûnõ labdarúgó. – Közben a szántói felnõtt csapat edzésein szedtem a labdát társaimmal. Akkor Farkas Öcsi volt a felnõttek trénere. Hívott, hogy menjek próbajátékra. Tetszett neki, amit ezen a próbán nyújtottam így 15 évesen 1970-ben  leigazoltak. Elõbb az ifiben játszottam, majd 1971-ben 16 évesen már bemutatkoztam a Szántó járásiban szereplõ felnõtt csapatában.

– Késõbb merre vezetett labdarúgó pályafutásának útja?

– Érettségi után 1973-ban Pálházára igazoltam. Ez a csapat akkor a megyei I-ben játszott. Pálházáról Nyíregyházára kerültem. Katonaként a Honvéd Papp J. SE-ben szerepeltem, majd ismét Nyíregyháza következett. Késõbb játszottam még Tállyán, a Borsodi Bányászban és Edelényben is. 1985-ben kerültem ismét haza Szántóra.

– Ahol szintén szép éveket töltött el, ha jól tudom?

– Ez így igaz. A körzetiben kezdtük 1985-ben. Összejött egy jó kis csapat. Elõbb a megyei II-be, majd a megyei I-be jutottunk. Végül az NB III-ba is bekerültünk. Nálunk játszott többek között azokban az években Feledi Laci, Trombitás Pista,  Tokár Béla és Huszák Géza. A játékosedzõ én voltam.

– Miért nem sikerült az NB III-ban megkapaszkodni?

– Ennek egyetlen oka volt: az anyagiak. Nyugodtam mondhatom, ha nekünk akkor nem egyedül Soltész Zoltán a szponzorunk, hanem pl. a község önkormányzata is komolyabban áll hozzá a dolgokhoz több éven át NB-s csapat lehettünk volna. Sajnos nem így történt. Kiestünk. Ezért 1994-ben abbahagytam a focit. Az NB I-es Stadler FC elleni meccsen búcsúztam.

– Azóta milyen a kapcsolata a helyi sportkörrel?

– Tulajdonképpen 2004 tavaszáig semmilyen nem volt. Ekkor kértek fel az ifi irányítására. Ezt szívesen vállaltam és ma is végzem, amíg erõm lesz és hagynak, akarom is csinálni.  2004 nyarán az NB III-as ifibajnokság egyik csoportját megnyertük, a döntõben pedig másodikak lettünk a Mezõkövesd ellenében.

– Kérem mondja el pályafutásának szántói idõszakából a legkedvesebb emlékeit!

– A megyei I-es bajnoki címet soha nem feledem.  Olyan jó kollektíva sehol nem  volt, mint akkor Szántón. Mint egy nagy család úgy mûködtünk. Hozzáteszem, hogy kevés játékos volt a keretben, aki nem helyi kötõdésû lett volna,. Örök emlék, amikor a fiammal együtt léptünk pályára a szántói csapatban bajnoki mérkõzésen. Tudomásom szerint Szántón ilyen még nem volt korábban és azóta sem. Bevallom könny szökött a szemembe, amikor együtt voltunk a pályán. Kevés embernek adatik meg, hogy tétmérkõzésen egy csapatban  lehet a fiával. Sajnos a fiam, egy sérülés miatt kényszerûen és nagyon korán abbahagyta a futballt. Pedig ígéretesen indult a pályafutása. Bekerült a megyei ifi válogatottba is. Emlékezetes még az 1985-ös újjászervezett csapat is. Olyan stáb állt össze, amely eleve garancia volt a jó szereplésre: Soltész Zoltán, Konyecsnyik József, Tóth Lajos , Kovács Lajos. Ez a team rendkívül jól együtt tudott dolgozni a sikerekért. Jöttek a feleségek és a barátnõk is a csapattal. Ünnep volt az együttlét! A megyei I-es bajnoki cím után 1992-ben felejthetetlen ünneplésben volt részünk.  Kiemelném, hogy nem a pénzért fociztunk akkor. Csak a labdarúgás iránti szeretet vezérelt bennünket. CSAPAT voltunk csupa nagybetûvel. A mezõny többi csapatához képest igen kevés pénzt kaptunk. Nem ez motivált bennünket.

– Kikre emlékszik vissza szántói edzõi közül?

– Farkas Öcsi bácsira, Bóni Imrére és Jászay Lászlóra. Érdekesség, hogy nem csak a játékosok többsége, de az edzõk is zömmel szántóiak voltak. Krompaszky Gyulán, Huszák Gézán és Szlifka Miklóson kívül nem nagyon emlékszem, hogy más – nem szántói – trénere lett volna a csapatnak az évek során.

– Olyan hosszú pályafutást, mint az Öné is volt nem lehet elképzelni nyugodt toleráns családi háttér nélkül. Jól gondolom?

– Igen. Feleségem mindig mellettem volt. Tudta, hogy a fociért élek-halok. Így fogadott el ezzel a szenvedélyemmel együtt.

– Összességében tehát kellemes emlékeket õriz?

– Mindenképpen. Sok magasabb osztályú csapatban szerepeltem, de ilyen élményekben, mint Szántón sehol sem volt részem.

– Mit szól a mai csapat eredményeihez?

– Örülök a sikereknek. Nem akarok ünneprontó lenni, de még jobban örülnék, ha több szántói fiatal lenne a mai felnõtt csapatban.

– Ennek érdekében Ön is tehet mint ifi edzõ!

– Igen ez így van, Tavasszal is került fel fiatal a felnõttekhez. Többen döngetik most is a felnõtt csapat kapuját. Nálunk nincs gond a kötelezõ fiatalok szerepeltetésével.

– Ettõl az évtõl immár a létesítményen sem múlhat semmi!

– Valóban. Két füves pálya van a sporttelepen és a egy a technikumban. Szerintem nem sok klub van a megyében, amelyiknek 3 füves pályája lenne. Itt jegyzem, meg zárszóként, hogy mindez nem jött volna létre, ha nincs Soltész Zoltán, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a létesítmények létrehozásában és a csapat jelenlegi eredményeiben.  

Játékos és edzõ

Huszák Géza 1962. április 25-én született Nyíregyházán. Itt járt iskolába és a városban ismerkedett meg a labdarúgással is. Az Ny. VSSC együttesében végigjárta a szamárlétrát. 17 évesen mutatkozott be a felnõtt csapatban Temesvári Miklós edzõsége mellett. Érdekes, hogy ez a számára ünnepi pillanat Miskolcon a DVTK stadionban jött el. A DVTK elõmeccseként játszott a Honvéd Papp J. SE ellen a Nyíregyháza.

– A gimnázium elvégzése után elkezdtem a fõiskolát. Nem tudtam annyit edzésre járni mint elõtte, így a fõiskolai évek alatt kölcsönjátékosként Rakamazon és Tiszavasváriban játszottam – mondta beszélgetésünk elején Huszák Géza. – A fõiskola befejezése után bevonultam katonbénak. A Honvéd Papp J. SE-*hez kerültem. Fél év után átigazolét a Bp.Honvéd. Leszerlésem utéán maradhattam volna a Honvédnál, de családi okok miatt hajötten Nyíregyházára. Akkor Dalnkki Jenõ volt az edzõ. Megcéloztuk az NB I-et, de az emlékezets – 4 pont miat ez nem sikerült.

– Késõbb merre vezetett a “fociút”?

– A Száger György dirigálta DVTK hívott 1987-ben és én igent mondtam. Szép évket töltötem el az Avas alján. 1993-ban éreztem úgy, hiogyx elég volt.

– Ekkor igazolt Abaújszántóra?

– Igen. Feledi Laci hívott ide. Azt mondta nagyon jó a társaság, korrektek a vezetõk. Mindkettõben igaz volt. Örömmel játszottam itt. Közben pályaedzõ voltam a DVTK-nál majd a Stadler FC-nél. Amikor csak tehettem jöttem játszani Szántóra, de edzõsködtem is a klubnál.  Majd az MVSC, a Bõcs és a DVTK edzõje lettem. A szántói kötõdés azonban át-át szõtte mindig az életemet. Teljesen soha nem szakadtam el ettõl a klubtól. Még akkor sem, amikor elõbb a Nyíregyháza Kertváros majd a Spartacus trénere lettem. Múlt év õszén nélgy mérkõzés után azonban félreállítottak. Úgy érzem indokolatlanul, hiszen a fiatal zömmel nyírségi játékosokra épülõ csapattal csak egyszer kaptunk ki ezen idõ alatt.

– Biztos több érdekes sztorit tud mondani a szántói sport pályafutásából. Kérem a legkedvesebbet ossza meg az olvasókkal.

– Szép éveket töltöttem el ezen a csodaszép településen. Sajnálom, hogy annak idején az NB III-ban nem sikerült benntmaradni. Ezt követõen a megyei I-ben is eltölttünk még néhány eredményes esztendõt. A háttér azonban egyre szûkült. Soltész Zoltán mellé nem akart senki odaállni. Az önkormányzat is csak szerényebb összeget áldozott a csapatra. Törvényszerû volt a lecsúszás. Két évig a körzetiben játszott a csapat. Erz a két szûk esztendõt leszámítva            nagyon jól éreztem és érzem ma is magamat Abaújszántón. Sok igaz barátra leltem itt. A hangulatos szezonzárók örökre emlékezetesek maradnak.

– Mit szól a csapat utóbbi két évben elért eredményeihez?

– Õszinte örömmel tölt el. Amióta Soltész Zoltán a polgármester minden megváltozott. Nem csak a sportra értem ezt. Az egész község megpezsdült. Addig nem sok minden történt itt. Azóta, amióta õ a település elsõ embere egymást követik a különbözõ rendezvények. Szüreti nap, falunap illetve a jövõben már város napja stb. Ebbe a sorba illik bele a sport fejlõdése és a gyönyörû sporttelep átadása is. Röviden úgy is mondhatnám: van élet a a településen. Nemrégiben város lett Abaújszántó ez a tény szintén az elõbbi megállapításaimat igazolja. A szép pályáról eszembe jut az az idõszak, amikor még én is pályára léptem itt. Olyan volt a talaj, hogy Feledi Lacival megbeszéltük, minél többet a levegõben kel tartani a labdát, mert úgy nem pattog el. Örülök, hogy stabil NB III-as csapat van és annak különösen, hogy az utánpótlást is igyekeznek fejleszteni. Ami még hiányzik az egy sportcsarnok és egy uszoda. Reméljük egyszer ezek is megvalósulnak. Ez a város mindenképpen megérdemelné ezeket a létesítményeket.

– Elképzelhetõnek tartja, hogy valaha még Szántón dolgozzon edzõként?

– Szlifka Miklóssal a jelenlegi edzõvel korábban együtt dolgoztunk, ismerem munkamódszereit. Jól csinálja a dolgát. Ezért a közeljövõben nem valószínû, hogy itt edzõváltás lenne. A távoli jövõbe meg senki sem láthat. Sok sikert kívánok kedvenc klubom csapatának. Minél kevesebb gáncsoskodást, nagyobb összefogást. Ha ezek megvalósulnak szép évek elé néz nem csak a helyi sportkör de az egész város is.

15 évesen a felnõttek között

Abaújszántón született 1957-ben Korhut János. Az általános iskolában szerettették meg vele a sportot. Elõbb tiltották a sporttól, majd éppen ellenkezõleg: javasolta a mozgást számára az orvos.

– Iskolai szinten minden sportágat megszerettem és részt is vettem a versenyeken – kezdte Korhut János. – Az asztalitenisz, a kézilabda az atlétika és természetesen a labdarúgás egyaránt közel állt hozzám. Jól ment szinte mindegyik sportág. Többször is részt vehettem megyei úttörõ olimpiákon. Szüleim elváltak, így hamar önálló életet kellett élnem.

– Úgy tudom korán tagja lett a szántói felnõtt csapatnak?

– Igen ez így igaz. Középiskolás koromban már a felnõtt keret tagja lettem. Az MVSC ifiben is játszottam és 15 évesen a szántói felnõtt csapatban is. Ez akkoriban teljesen legálisan lehetséges volt. Késõbb – 1-2 év után – már csak a Vasútban szerepeltem. Az MVSC felnõtt együttesében 18 évesen mutatkoztam be. 

– Az MVSC-tõl merre vezetett az útja?

– Az érettségi után bevonultam katonának és Trencsényi SE-ben rúgtam a labdát Mezõkövesden az NB III-as csapatban. Leszerelésem után Leninvárosban igazoltam. Sajnos az MVSC nem adott ki, így majdnem egy évig nem léphettem pályára.

– Meddig játszott Leninvárosban?

– 1986-ban fejeztem be az aktív labdarúgást. Sajnos több súlyos sérülésem és mûtétem is volt, emiatt kellett viszonylag fiatalon abba hagynom. Egyébként tudatosan készültem arra az idõszakra, amikor befejezem majd a futballt. Voltam a Baráti Kör titkára és a labdarúgó szakosztály titkára is az LMTK-nál.

– Aközben, hogy máshol játszott milyen kapcsolatban volt Abaújszántóval?

– Amikor lehetett hazajöttem, de nem rendszeresen. Amikor viszont befejezetm a futballt, legalábbis magasabb szinten, megkeresett Soltész Zoltán Abaújszántóról, hogy menjek segíteni nekik. Akkor a körzetiben volt a csapat. Megnyertük a bajnokságot, majd a megyei II-t is. Szép 3 évet töltöttem el amolyan levezetésként, szülõfalum csapatában. Innen indult egykoron pályafutásom és itt is fejeztem be mintegy keretbe foglalva az egészet. Sok helyre hívtak aktív pályafutásom során, de soha ne voltam az a “vándormadár” típus, ezért  nem mentem. Összesen négy klubom volt pályafutásom során: Abaújszántó, MVSC, Trencsényi SE és Leninváros.

– Érdekes sztori pályafutásának szántói korszakából?

– Óriáis jelentõségû volt annak idején az úgynevezett Hernád Kupa, amelyen a környezõ települések csapatai versengtek. Az egyik meccsen az ellenfél hatalmas termetû hátvédjének szó szerint átmentem a lába között persze labdával együtt. Elkapott, kicsit felemelt és azt mondta: “Öcsi ha még egyszer ezt meg mered csinálni úgy fenékbe rúglak, hogy csak na!” Megijedtem és hátraszaladtam Soltész Zolihoz, aki akkor a csapat kapusa volt. Elpanaszoltam szinte sírva neki, hogy mit mondott a bácsi… Nekem ugyanis 15 évesen az az idõsebb játékos bácsi volt. Más. Nem nagyképûségbõl mondom, de elég jól bántam a labdával. Annyi 11-est csináltam egy meccsen, amennyit mondtak.

A csibészséget az idõsebb szántói játékosoktól tanultam. Ez sokat segített nekem pályafutásom késõbbi idõszakában is.

Említhetném még a csodálatos szántói miliõt. Mindig összetartó csa-pat voltunk, segítettük egymást. A meccs vagy edzés végén nem rohantunk el, mint sok helyen tették vagy mai is teszik.

– Amikor Szántón is befejezte a futballt vagyis végleg szögre került a  focicsuka, milyen kapcsolatban volt illetve van a klubbal?

– A mai napig ugyanúgy támogatom a csapatot. Amikor idõm engedi a hazai meccseket megtekintem. A sajtóból természetesen mindig nyomon követem az eredményeket. 

– Mit szól a szántói csapat jelenlegi sikereihez?

– Õszintén örülök. Arra viszont felhívtam a figyelmet, hogy nem szabad építkezni idegenlégiósokra. Itt mindig zömmel szantóiak kaptak lehetõséget. Ez volt a gárda fõ ereje mindig. Örülük, hogy ma is ez a tendencia. Külön örülök a szép pályának és öltözõnek. Ezek ma már alapvetõ dolgok.

– Családjából vitte valaki tovább futball szenvedélyét?

– Két fiam is van. Az egyik már elvégezte az egyetemet, a másik most elsõs. Szeretik mindketten  a sportot, de versenyszerûen nem csinálták.A tanulás volt és ma is az számukra az elsõ. Nem erõltettem a focit, de más sportágat sem. Nekik kellett eldönteni, hogy akarnak-e versenyszerûen sportolni vagy sem?

AZ UTÁNPÓTLÁS EDZÕ

Az Abaújszántó SE labdarúgó utánpótlás edzõje a 24 éves Gyulai József. A legkisebbekkel az U 7-9-11-13-as csapatokkal foglalkozik.  Nyugodtan mondhatjuk, hogy a legnehezebb edzõi feladatot látja el, hiszen a sportág alapjait kell megtanítania a ki-csiknek. Ezen túl, ami még talán ennél is fontosabb: megszerettetni velük a rendszeres sportolást, magát a labdarúgást. József  fõállásban a Kézmûiparnál dolgozik.

Naponta délutánonként – egészen estig – pedig a gyerekekkel fogalkozik. Ahogy láttam: nagy hozzáértéssel és türelemmel. A gyönyörû szántói pályán beszélgettünk az egyik edzés közben.

– Sorozatos bokasérüléseim miatt kellett korán abbahagynom az aktív labdarúgást – kezdte beszélgetésünket a szakember. – A sportágtól azonban nem akartam elszakadni. Ezért döntöttem az edzõsködés mellett.  Nagyon szeretek foglalkozni a gyerekekkel.

– Hányan látogatják az edzéseket rendszeresen?

– Nagyjából ötvenen.

– Hányszor van edzés hetente?

– Az U 7,  U 9 és U-11-es csapatoknak kétszer, az U 13-asnak háromszor.

– Elegendõ ez Ön szerint?

– Nem. Jó lenne mindegyik csapatnál egy edzéssel többet végezni he-tente, de a rengeteg iskolai elfoglaltság mellett egyszerûen nincs                 többre lehetõség. Egyébként ismerve a többi klub lehetõségeit ez nagyjából azoknak megfelel, sõt!  Tudok olyan csapatról, amelynél még ennyi edzést sem tartanak a kicsiknek, mint mi.

– Milyen tervei vannak az edzõi pályán?

– Jelenleg járok az UEFA “A” tanfolyamra. Ezzel másodosztályú felnõtt csapatnak is lehetnék a trénere. Természetesen mivel még fiatal vagyok minél több tapasztalatra akarok szert tenni ebben a szakmában. Igyekszem mindenütt nyitott szemel és füllel járni. A lehetõ legtöbb szakmai anyagot átnézni és felhasználni. Egyszóval minél felkészültebb és eredményesebb utánpótlás edzõvé akarok válni. Az, hogy mit hoz számomra a távoli jövõ még nem tudhatom.

– Egy utánpótlás edzõt mindig is az minõsített, hogy fel tud-e adni a megasabb keretekbe játékosokat? Ezen a téren miként állnak?

– Mindig akad 1-2 ügyes, tehetséges játékos, aki feljebb léphet évrõl-évre. Persze minden fiatal nem lesz NB I-es játékos. Ám, ha elkötelezte magát a sportággal, megszereti a mozgást ez egész életére kihatással lesz, akkor egészen más szemmel néz felnõttként a sport-ágra. Lehet késõbb az illetõ sportvezetõ, edzõ vagy egyszerû szimpatizáns, talán szponzor.

AZ AKTÍV LABDARÚGÓK NEVÉBEN

Nem volt vitás, ki legyen, akivel interjút készítsek az aktív focisták képviseletében. Több egymástól független sportvezetõ is Erdõsi Csabát mint a keret legrégebbi szántói tagját javasolta az interjúra. Erdõsi Csaba 1971. január 26-án született Abaújszántón. Általános Iskolába szülöhelyén járt, majd Miskolcra került                tanulni. A szakmunkésképzõ után a Kézmûiparnál kezdtt el dolgozni.

– A labdarúgást Szántón kezdtem és minden bizonnyal itt is fogom befejezni – kezdte beszélgetésünket Erdõsi Csaba. – Nem vagyok és soha nem is voltam az a vándormadár típusú játékos, aki szinte minden bajnoki évet más-más klubnál kezdi. A Körzetiben kezdtem és végig játszottam minden  bajnokságot egészen az NB III-ig.

– Hosszú szántói pályafutásából kérem egy-két emlékezetes történetet mondjon el az olvasók számára!

– Pályafutásom kezdeti idõszakából az maradt meg bennem, hogy milyen nehéz bekerülni a kezdõcsapatba. Sok kitûnõ labdarúgó alkotta ugyanis akkor a csapatot. A családias hangulat a második emlékem, amely ma is jellemzõ a klubra. Itt többször is közös rendezvényeken vesznek részt a játékosok és vezetõk, családtagjaikkal együtt. Persze ehhez kellett az is, hogy csapat gerince szántói vagy innen elszármazott játékos legyen. A harmadik emlékem a hazai pályánk ereje volt. Sokan katlannak hívják a mai napig a szántói pályát. Innen kevés csapat tért haza gyõztesen. Szívesen emlékszem az elsõ megyei bajnoki címünkre is, mert nagyon erõs volt a mezõny, amelyben bajnokok tudtunk lenni.  Az NB III. igazán harmadik vonal volt és nem negyedik mint most. Az utóbbi négy év is fantasztikus volt. Három bajnoki címet nyertünk. Sohan nem fogom feledni a spanyol edzõtáborokat, amelyeket a szponzorok révén nyertünk el a bajnoki cím  jutalmaként. Azelõtt soha nem játszottunk villanyfényes               meccset, ott meg mindet este kellett játszani.

– Van-e utód, aki tovább viszi a labdarúgó szenvedélyét?

– Feleségem a szántói nõi csapat tagja. Gyermekünk még nincs, de ha lesz biztos vagyok benne, hogy sportolni fog. Feleségem egyébként kritikus szemmel nézi a meccseinket. Ért a focihoz. Korábban kajakozott Tiszaújvárosban.

– Meddig szeretne játszni még aktívan?

– Szerencsére eddig elkerültek a sérülések. Ezt a bajnkságot még végig akarom játszani. A hogyan továbbot még meglátom. Abszolut soha nem szeretnék eltávolodni a labdarúgó pályától.  Valamilyen formában szeretnék a foci körül maradni.

Tûzbe dobott bélyegzõ

1925 augusztus 6-án született Abaújszántón Tatár Béla 1953-ban került haza dolgozni rendõrként Abaújszántóra. 1957-ben választották meg labdarúgó szakosztály vezetõnek.  Ebben a funkcióban szolgálta szolgálta hosszú éveken át a klubot Tatár Béla, aki egyébként rendõrként szolgált Abaújszántón. Szívesen emlékezett vissza sportvezetõi múltjára.

– Amikor szakosztályvezetõ lettem még Soltész Zoltán a város jelenlegi pogármestere védte a szántói csapat kapuját. Az edzõ Farkas Endre volt – mondta beszélgetésünk elején Tatár Béla. 

– Mikor fejezte be a sportvezetõi munkát és miért?

– A klubelnök – aki akkor egyben a VB titkár is volt – bejött hozzám az õrsre és azt mondta:  Béla bácsi adja ide a sport bélyegzõt. Oda adtam neki, mire letépte a gumi részét, majd eltépte a farészt pedig tûzbe dobta. Ez 1973-ban történt. Ezzel nekem betelt a pohár. Nem is akartam késõbb a szakosztály közelébe sem menni. Érdekes viszont, hogy egy darabig a játékosok nem tudták, hogy mi van? Azt hitték még mindig én vagyok a szakosztályvezetõ.

– Abban az idõben mennyi pénzt kaptak a focisták?

– Egyetlen fillért sem. Ha jól ment esetleg egy sört kaptak. Volt egy-két támogató, aki ezt-azt adott a fiúknak,.Péládául az edzõ Farkas Öcsi, aki a pékségben dolgozott és annyi zsemlét meg kiflit hozott a fiúknak, amennyi kellett. Egyébként hivatalosan hazai meccsekre 40 az idegenbeli találkozókra 90 Ft-ot kaptam üdítõre. Kérdem én: mire volt ez elég? Jóformán semmire!  Annyi kedvezmény volt még, hogy én kötöttem elõször biztosítást a labdarúgókra – folytatta Tatár Béla. – Egy-egy esetleges sérülés esetében jól jött mindenkinek az a pénz, amit a biztosító adott. Egyébként volt is rá példa, hogy kapott játékos sérülés miatt biztosítási pénzt.

– Azokban az években, amikor Ön volt a szakosztályvezetõ kik támogatták a sportkört?

– A tanács. Szinte teljes egészében õk biztosították a költségvetésünket. Ezzel kapcsolatban elmondok egy érdekes történetet. Nem volt megfelelõ cipõje a csapatnak. Kértem a VB titkárt, hogy adjanak erre pénzt. Adott is egy csekket és közölte: 5000 Ft-ért vehetek cipõket. Az összeget nem írta rá csekkre, hátha néhány forinttal több lesz és nehogy ezért ne tudjunk vásárolni. Az akkor legmodernebb típusú cipõket vettem meg tizenegy párat tartalék stoplikkal együtt. Persze az ára nem 5000 hanem 10.000 Ft volt. Képzelheti, hogy a VB titkár milyen képet vágott, amikor a számlát átadtam neki… Azt mondta: na téged többet nem engedlek vásárolni menni!

– Kik voltak az Ön sportvezetõi idõszakában a legjobb labdarúgók?

– Nehéz felsorolni, mert sokan voltak. Talán Pócs Bandi, Feledi Laci, Gyebnár, Orbán, Oláh Zoli, Burai Pista és Implom Laci nevét említhetném persze a teljesség igénye nélkül.

– Azokban az években többen vagy kevesebben jártak meccsekre mint most?

– Viszonylag sokan, persze jelenleg, amikor a csapat az NB III-ban jól szerepel többen vannak a meccseken. Annak idején a Hernád Kupát háromszor is elnyertük, így végleg Szántóra került a kupa.  Na ezeken a kupa derbiken még többen voltak, mint a bajnoki meccseken.   

– Milyen emlékeket õriz a szántói sportvezetõi pályafutásáról?

– A szép emlékek vannak túlsúlyban. A játékosokkal nem volt soha problémám. Hallgattak rám. Kevés idegen játékos volt csapatban. ha volt is, azok általában a szántói technikumban tanultak és innen jártak ki hozzánk játszani. Megjegyzem, hogy 1945 elõtt a Levente SE csapatában jómagam is játszottam.   Hórász Lajos, Burai István, Hollókõi, Szabó Sanyi, és jómagam alkottuk a csapat gerincét. Sokszor lõcsös szekérrel mentünk a meccsekre. Edzõnk nem nagyon volt. Magunkat edzettük.

– Mit szól a csapat mostani sikereihez?

– Örülök neki. Hozzáteszem azonban, hogy nincs a szép pálya, és a z B III-as csapat, de talán még megyei sem, ha nem Soltész Zoltán a polgármester. Szántón még nem volt ilyen polgármester, aki ennyit tett volna településért mint Õ! És ezt nem csak a labdarúgó csapat támogatása miatt mondom. Meg kell nézni az elmúlt években mennyit fejlõdött Abaújszántó, meg elõtti tíz év alatt mennyit? Például a piac rendbetétele, az idõsek otthona stb.

JÁTÉKOSBÓL SIKEREDZÕ

Játékosként került a klubhoz Szlifka Miklós, aki 1962. február 12-én született. Aktív játákosként szerepelt többek között a DVTK-ban és  Ausztriában is. 1998-2001.  között 20 bajnoki találkozón lépett pályára szántói színekben. Talán nem sértõdik meg, ha azt mondjuk: mégsem emiatt lett igazi kedvenc Abaújszántón, hanem az elmúlt két év sikerei okán.

Az õ dirigálásával nyerte meg a csapat a megyei I-es bajnokságot és végzett újoncként az NB III-ban a 4. helyen. Hol is beszélgethettünk volna mint a pazar szántói pálya kispadjánál pályafutásának Szántóhoz kötõdõ idõszakáról és a jövõ terveirõl?

– Öt évvel ezelõtt kerültem Abaújszántóra – mondta a szakember. – A csapat akkor a körzetiben szerepelt. Több ismert játákos is idejött segítnei példáulHuszák Géza, aki hívott engem is. Így kerültem erre a gyönyörû településre.

– Miként lett edzõ Abaújszántón?

– Huszák Gézával együtt dolgoztunk az MVSC-nél, Bõcsõn és a DVTK-nál is. Miután Huszák Géza a Diósgyõrtõl elment én Abaújszántóra kerültem. Nyugodtan mondhatom nem bántam meg. Itt  a vezetõk, a szurkolók és a csapat is egyet akar: minél jobban                   szerepelni.

– Ez az elmúlt két évben maximálisan sikerült!

– Igen. Elõbb magabiztosan nyertük meg a megyei I-es bajnokságot. Ekkor Soltész Zoltán úrnak meg kellett szervezni egy szponzori kört, amely az NB III-as feltételeket biztosítja. Miután ez megvalósult, így vágtunk neki az NB III-nak múlt év õszén. Újoncként nem tûztünk ki irreális célokat, de õszintén szólva csalódott lettem volna, ha nem végzünk a mezõny elsõ felében. Végül a negyedik helyre futottunk be, ami dicséretesnek számít és fõleg remek hazai mérlegünknek volt köszönhetõ.

– Mi a cél a 2004/2005-ös bajnokságban?

– Ismeretes, hogy jövõ õsztõl átszervezik a Nemzeti Bajnokságot. Megszûnik az NB I/B. Két csoportos NB II. lesz helyette mint második vonal és mögötte ismét harmadosztályként következik az NB III. Ebbe úgy lehet bekerülni, hogy az elsõ tíz között kell végezni. A minimális elvárás ez a csapat számára. Természetesen ezen belül minél jobb helyen akarunk végezni. A realitás szerintem az elsõ hat közé jutás. Ehhez minden feltétel adva van.

– Emlékezetes élménye biztos volt ezalatt a rövid idõ alatt is, amióta Abaújszántón van. Kérem mondja el.

– Játékosként a körzeti bajnokság megnyerése volt, amiben talán kicsit én is segítettem a csapatnak. A kövekezõ a megyei elsõ osztály megnyerése volt. Fõleg az, ahogy ez sikerült. Már fordulókkal a befejezés elõtt bajnokok voltunk. Ezt a bajnokságot valószínûleg soha nem feledem. Hab volt a tortán az NB III-as 4. helyezés.

– Meddig dolgozik Szántón?

– Ameddig bíznak bennem és jönnek az eredmények biztosan. Köztudott, hogy ha egy csapatnál gondok vannak, rossz a szereplés az edzõ az elsõ akit menesztenek.

AKINEK Hiányzik az öltözõk hangulata

Abaújszántón 1947- április 15-én született Bóni Imre.  14 éves kora óta igazolt labdarúgója volt a szántói csapatnak. Késõbb néhány évig az MGM Debrecen együttesében kergette a labdát, majd 1968-ban Tállyára igazolt. 1970-ben tért haza Abaújszántóra.

– Az 1970. évi hazaérkezésem után alakult újjá a szántói focicsapat – kezdte beszélgetésünket a volt kitûnõ labdarúgó és edzõ. – A Mezõgazdasági Technikumból néhány játékossal kiegészülve jó kis csapat jött össze. 

– Meddig játszott aktívan?

– A csukát 37 évesen 1984-ben akasztottam szögre. Közben már elkezdtem edzõsködni. Tudatosan készültem erre. Mintegy 18 éven át voltam edzõ a szántói utánpótlás és felnõtt csapatnál egyaránt megfordultam ezen idõ alatt, sõt két évig a nõi csapat edzéseit is irányítottam.

– Miért fejezte be az edzõi munkát?

– Munkahelyi elfoglaltságom nem tette lehetõvé, hogy tovább folytathassam. Sajnos fõállású edzõi helyet nem tudtak ajánlani, mellékállásban illetve társadalmi munkában pedig a munka mellett nem tudtam volna tovább vállalni ezt a tevékenységet. Még a nõi csapat tréneri posztját sem, amelyet az utolsó két évben végeztem, pedig az kevesebb idõt vett igénybe, mint a férfi felnõtt vagy utánpótlás fel-adat.

– Hosszú szántói játékos és edzõi pályafutás áll Ön mögött. Biztos sok érdekes élményben volt része. Kérem néhányat mondjon el az olvasóknak!

– Aktív játékos idõszakomból a sportkör szegénysége maradt meg legjobban bennem. Ennek érzékeltetésére talán elég annyi: összesen két labdánk volt…  El lehet képzelni milyen edzéseket lehetett így tartani? Amikor mindkét labda messze szállt a kapu mögé, tétlenségre voltunk ítélve, amíg visszahozzák! Egyébként remek társaság volt a miénk! Az edzések és meccsek után is együtt maradtunk. A “középsõben” egy sört vagy üdítõt elfogyasztottunk és csak ezt követõen mentünk haza. A kedvezmény egy pohár sör volt a meccsek után. Volt sok közös programunk: szalonnasütések, szezonok utáni bankettek stb. Nem volt jellemzõ az idegen játékosok szerepeltetése. Sokan akartak bekerülni a szántói felnõtt csapatba. Dicsõség volt abban az idõben, ha ez valakinek sikerült.

– Más klubhoz nem hívták soha?

– Amikor 1970-ben hazajöttem már két magasabb osztályú egyesületben is szerepeltem: az MGM Debrecen és a Tállya gárdájában. Noha néhányszor hívtak ezután is, akkorra már eldöntöttem: nem megyek el Szántóról! Büszke vagyok arra, hogy a mai felnõtt csapat keretében több olyan fiatal is van, aki korábban serdülõ majd ifi szinten a kezem alatt játszott.

– Nem hiányzik az edzõsködés? Az öltözõk hangulata “illata”?

– Dehogynem! Nagyon. Máig szívesen emlékszem életemnek arra az idõszakára, amikor még edzõsködtem.

– Milyen a kapcsolata jelenleg a sportkörrel?

– A hazai meccseken ott vagyok. Örülök, hogy stabil NB III-as csa-patunk van és nagyon szép sporttelepünk. Erre jogosan lehet büszke minden szántói!

– Régen jártak vagy most járnak többen meccsre Ön szerint?

– Most, hogy jó NB III-as csapat van sokkal többen járnak. Nem csak Szántóról, hanem a környezõ településekrõl is sokan jönnek a hazai mérkõzésekre.

– Milyen volt annak idején a felszerelés ellátottsága a klubnak?

– Amint már egyszer utaltam rá: szegényes. Több környékbeli klub pl. Encs, Szerencs, sokkal jobb anyagi körülmények között volt tõlünk. A mai fiatalok el sem hiszik, hogy milyen feltételek voltak régen. Például két garnitúra mezünk volt összesen, vagy az utazások: sokszor szekérrel vagy teherautó platón mentünk a meccsekre. Ünnep volt, ha buszon utazhattunk.

– Megbánta-e, hogy annak idején a labdarúgás mellett döntött? A családja mit szólt futball szenvedélyéhez?

– Nem bántam meg. Ha újra kezdhetném, akkor is ezt az utat járnám. Szerencsém volt. Családom tolerálta, támogatta ez irányú tevékenységemet.  Másként nem is tudtam volna ilyen hosszú ideig játszani és edzõsködni.

– Mit üzen a mai fiatal labdarúgóknak?

–  Röviden csak annyit: ha futballra adták a fejüket vegyék nagyon komolyan. Szeressék ezt a gyönyörû sportágat, amit labdarúgásnak hívnak. Szívvel lélekkel csinálják, mert csak így érdemes!

TIZENEGY ÉV SZÁNTÓI MEZBEN

Pécsen született 1934. december 16-án Hollókõi Ferenc. Édesapja továbbszolgáló katona volt, így került családja 1938-ban Abaújszántóra. Azóta itt él.  Szívesen vállalta a régi sport emlékek felelevenítését.

– Noha nem itt születtem mivel kicsi gyermekkorom óta itt élek szántóinak érzem magam – kezdte mondandóját Hollókõi Ferenc. – A helyi sportéletbe bátyáim révén kapcsolódtam be, akik szintén Szántón sportoltak. 1948-ban labdarúgóként kezdtem a szántói sport pályafutásomat.

– Emlékszik még az akkori felnõtt csapat összeállítására?

– Persze. Sorolom: Hollókõi Gyula a bátyám volt a kapus. Burkus Mihály, Csepregi József és Kerekes József alkotta a védõsort. A két fedezet: Kiss Sándor és Tatár Bertalan volt. A csatársorban pedig Kõrösi Gyula, Hórász Lajos, Molnár Imre, Hollókõi Lajos és Hollókõi István kapott helyet.

– Ki volt az edzõ?

– Emlékezetem szerint a legidõsebb játékosok dirigálták a tréningeket és állították össze a csapatot. Nem volt kinevezett edzõ.

– Ön mikor lett igazolt szántói focista?

– 1950-ben 16 évesen igazoltak le. Azonnal a felnõtt csapatba  mutatkoztam be. A legkisebb lábam – 38-as nekem volt – erre kaptam egy 42-es csukát… Katonaként – 1954-56-ig –  BLASZ-ban szereplõ katona csapatban játszottam.

– Meddig focizott Szántón?

– Leszerelésem után 1956-ban kerültem vissza és 1961-ig voltam a szántói együttes tagja. Akkor Abaújkérre kerültem dolgozni, ott folytattam. Megszerveztem a kéri csapatot. Késõbb játékvezetõként is mûködtem.

– Tudomásom szerint síelt is Szántón?

– Igen ez igaz. Homonnay Nándor szervezte meg a sí életet Szántón. Kb. 10-12-en voltunk, akik jártunk síelni. 1952-ben egy járási síversenyt rendeztek Abaújszántón, amelyet Homonnay Nándor nyert meg. Ha jól emlékszem én negyedik lettem.

– Hogyan emlékszik: milyen szakosztályok mûködtek az ötvenes években Abaújszántón?

– A labdarúgáson kívül a röplabdára  és a vízilabdára emlékszem, bár utóbbi gárda tagjai – a síhez hasonlóan – csak alkalmi versenyeken, tornákon, barátságos meccseken vettek részt.

– Abaújszántón 1950-1961-ig játszott. Biztos sok érdekes élményben volt része ezen idõ alatt. Kérem néhányat mondjon el ezek közül!

– Egyik alkalommal Mezõcsáton játszottunk. Baranyai János volt a kapusunk. Egy indítás után kilépett a hazaiak középcsatára, kicselezte Baranyait és kapura gurított. Én rávetõdtem a labdára és kapusként kivédtem. Felálltam és letettem a labdát a 11-es pontra. A játékvezetõ annyira meglepõdött, hogy csak ennyit mondott miután befújta a büntetõt. “Ilyen sportszerû embert még nem láttam!” Nem is állított ki!  Baranyai meg kivédte a 11-est! Más. Hárman voltunk a csapatban kislábúak. 38-as cipõ viszont csak egy volt a szertárban. Mindig az vitte el, aki hamarabb kiment a meccsre! A többiek nagyobb számú csukában voltak kénytelenek játszani… Annak idején még nem készült el az öltözõ ezért a strandot használtuk erre a célra.

Volt egy Ruszkai József nevû kapusunk, aki korábban kézilabda kapus volt.  Az egyik meccsen háromszor rúgtam ki a gólvonalról mögüle a labdát. Attól kezdve nagy haverok lettünk. Sokszor csak ketten voltunk az edzésen. Gyakoroltuk a kapus kirúgást és a védést. Erre azért volt szükség, mert belerögzõdött a kézilabda miatt, hogy nem fogta, hanem kiütötte a labdákat, ami persze a futballban életveszélyes. Volt egy másik kapusunk is, akit Kovácsnak hívtak. Egyszer egy bajnokin odaszóltak neki, hogy ne szórakozz rúgdd már ki Jenõ! Erre megfordult és a saját kapujába rúgta a labdát… Persze ezt követõen kihagyták a csapatból az illetõt.

– Milyen kedvezményt kaptak annak idején a labdarúgók?

– Munkalehetõséget. Mást nem nagyon. Egy-két lelkes szurkoló mint például Nagy Lajos az ács, fizetett a játékosoknak egy málnát a meccs után. Vagy amikor Kardos Pali bácsi volt az Állami Gazdaság raktárosa õ hozott néha 5-6 liter bort a csapatnak. Mai szemmel nézve persze ezek apróságok voltak, de mi nagyra becsültük.

– Ön szerint mikor volt nagyobb a labdarúgó meccsek iránt az érdeklõdés? Az ötvenes években vagy ma?

– Egyértelmûen az ötvenes években! Két cigánybanda húzta a nótákat a pálya szélén. A hazai meccsek élményszámba mentek. Igazi programot jelentettek azokban az években az embereknek.

– Amikor 1961-ben elkerült Szántóról Abaújkérre, milyen lett a kapcsolata  a szántói sportkörrel?  

– A vezetõkkel haragos. A két Trombitást elvittem Abaújkérre játszani és ez – talán érthetõen – nem tetszett nekik.

– Miként emlékszik a Szántói sportban eltöltött 11 évre?

– Kellemes, szép emlékeket õrzök.

– Tudomásom szerint unokája a szántói serdülõ csapat tagja. Örül ennek?

– Igen. Remélem jó játékos válik majd belõle. Én segítem tanácsaimmal, amiben csak tudom. Minden meccsén ott vagyok, miként a szántói felnõtt csapat meccseit sem hagynám ki semmi pénzért sem!

Sportcsaládfõ

Erdõsi István 1970. július 24-én született Abaújszántón. Itt kezdett el futballozni. 13 évesen igazolta le az AKSE.  Sotkó János volt akkor a klub elnöke. Nem sokat játszott az ifiben: mindössze másfél évet. Szántói színekben 1991-2001-ig 198 mérkõzésen játszott, melyeken 20 gólt ért el. Két évig 1998-2000-között a csapat játékos edzõje volt. Jelenleg a Tállya megyei II-es csapatában szerepel. Szívesen emlékezett vissza pályafutásának AKSE-nél eltöltött idõszakára.  

– Bóni Imre volt az edzõ, amikor 1985-ben elõször a felnõtt csapatban játszottam – mondta beszélgetésünk elején a kitûnõ focista. – Ha jól emlékszem akkor nem volt az ifinek külön edzõje. Ezt a feladatkört  is Bóni Imre látta el. Együtt voltak a két csapatnak az edzések is, aminek az volt az elõnye, hogy így mindig képben volt az edzõ, ki milyen formában van stb. Az elsõ meccsem már csak azért is emlékezetes mert az én fejesgólommal nyertünk Bodroghalomban. Ezt követõen már állandó kerettag voltam és a meccsek többségén játszottam.

– Milyen poszton szerepelt?

– Amikor 13 évesen leigazolt az AKSE kapus voltam. Még az 1984/85-ös szezonban is védtem az ifiben és a felnõtt csapatban is. Az 1985/86-os Körzeti bajnokságot nyert csapatban viszont  már csatár voltam. Ezt követõen – amikor több jó támadót igazoltak és már Hórász Lajos volt az edzõ – hátrább kerültem és ott is ragadtam. 

– Amikor 1998-ban kiesett a szántói csapat a megyei II-bõl, a Körzeti bajnokságban játékos edzõ lett. Hogyan esett Önre a választás?

– Amikor a szántói csapat kiesett a megyei II-bõl én Erdõbényén játszottam már kb. másfél éve. Találkoztam Soltész Zoltán úrral, aki megkérdezte mi van velem? Hol játszom? stb. Úgy tûnik – vála-szoltam, hogy abbamarad a bényei szereplésem. Hívott haza játékos edzõnek. Örömmel vállaltam. Az elsõ évben még nem tudtunk beleszólni a bajnoki címbe, de a következõ évben már erõsítettünk és simán nyertük a bajnokságot.

– Akkor volt már edzõi papírja?

– Nem. Közben végeztem el az edzõi tanfolyamot. Ma már rendelkezem az UEFA “D” és “B” papírral.  Egyébként mindig is tervezgettem, hogy edzõ leszek, ha végleg szögre akasztom a futball cipõt.

– Meddig akar aktívan játszani?

– Ameddig tudok segíteni játékommal annak a csapatnak, amelyikben játszom. Koromnál fogva is gondolkodnom kell már, hogy milyen kapcsolatban leszek a labdarúgással, ha befejezem. Az utolsó évemet taposom a tanárképzõ fõiskolán. Gyermekkori álmom volt ugyanis, hogy testnevelõ tanár leszek. Nem tudom leszek-e, de a végzettségem jövõre már meg lesz ehhez.  Szeretnék edzõsködni, ha befejezem a futballt. Teljesen nem akarok elszakadni szeretett sportágamtól. Ha szükség volna rám szívesen ténykednék a szántói fociért akármilyen poszton.

– Ha megszakításokkal is, de pályafutásának döntõ részét Abaújszántón töltötte. Biztos sok érdekes élményben volt ezen idõ alatt része. Kérem ezek közül mondjon el néhányat!

– Kapitánya voltam az elsõ megyei I-es bajnokságot nyert és NB III-ba jutott csapatnak. Ezek az évek nagyon kellemes emlékek. Rendkívül összetartó csapat voltunk, mint egy nagy család úgy mûködött a szakosztály. Meccsek és edzések után nem széledtünk szét. A “középsõben” még azok is ott voltak a többiekkel, akik csak üdítõt ittak. Megtartottuk a születés – és névnapokat stb.  Az idõsebb játékosoktól sokat tanultam. Pócs Banditól, Feledi Lacitól, Huszák Gézától és Trombitás Istvántól leshettem el a játékos és edzõi szakma fortélyait.  Valamennyiüknek sokat köszönhetek.

– A családban tovább viszi-e majd valaki a futball szenvedélyét?

– Most nyolcadikos a fiam, a lányom pedig hatodikos. Tehát elvileg tovább vihetnék, hiszen Szántón nõi csapat is van, de nem nagyon érdekli õket a foci. Erõltetni pedig nem akarom. Az a fõ, hogy sportoljanak, szeressék a mozgást. Egyébként sportcsalád a miénk, hiszen feleségem is aktívan sportol: Encsen karatézik.    

Szurkolóból sportvezetõ

Perén született 1948. február 13-án Konyecsnyik József. Családja 1956-ben került Abaújszántóra. A helyi sporttal ált. iskolás korában ismerkedett meg. A sportegyesülettel sokáig csak szurkolói szintû kapcsolata volt.

– A nyolcvanas évek elején kerültem a csapathoz mint szertáros – kezdte mondandóját Konyecsnyik József. – Az új vezetéssel – Tóth Lajos, Soltész Zoltán és a többiek –  együtt kezdtem el a labdarúgó szakosztálynál a tevékenységemet. Egészen 1997-ig tehát közel húsz évet töltöttem a csapat szolgálatában.

– Ezen idõ alatt biztos sok érdekes élményben volt rész. Kérem néhányat mondjon el ezek közül.

– A kezdetekkor nem volt még vezetékes víz az öltözõ épületben. A játékosok lavórban fürödtek. Ma már talán sokan mosolyognak ezen, de egykor ez valóság volt. Késõbb persze javult a helyzet és a csapat is egyre jobb eredményeket ért el. Megalakítottuk a Baráti Kört, amelynek 70-80 tagja volt és jelentõs támogatást nyújtott a csapat számára. Emlékezetes a két körzeti bajnoki cím is. Elõször nem sikerült a megyei II-be jutás, rá egy évre viszont igen. Az öltözõ épületet néhány csapathoz közeli szurkoló és vezetõ együtt társadalmi munkában újítottuk fel.

– Elvileg szertárosként ténykedett. Úgy tudom ettõl szélesebb feladatkört látott el.

– Igen ez így igaz. Sokszor segítettem sérüléseknél olyan gyúró féle, elsõsegélynyújtó ember feladatait is elláttam.

– Milyen volt a csapat felszerelése?

– Az elsõ idõkben igen szegényes. Két garnitúra mez és nadrág volt csak a szertárban, labda is igen kevés volt. Késõbb sikerült szponzorokat találni és sokat javult a helyzet ezen a téren is.

– Ki mosta a felszereléseket?

– Tóth néni. A strandon mosták, szárították és varrták, ha kellett. Nekem csak a szennyest kellett vinnem és hozni vissza a tiszta szerelést.

– Miért hagyta abba a csapat melletti tevékenységet?

– Rengeteg szép emlékem van. Nem amiatt hagytam abba, hogy bántott volna valaki vagy hasonló. Családi okok miatt kényszerültem erre a lépésre. Feleségem megbetegedett és már nem tudtam tovább vállalni.

– Nem hiányzik az öltözõk hangulata, légköre?

– Dehogynem, nagyon. Az elsõ néhány hónapban nem találtam a helyem Ezt csak az tudja megérteni, aki került már hasonló helyzetbe. Egy jó közösséget kényszerûen elhagyni nem könnyû. Nehéz volt feldolgozni nekem is.

– A klubnál töltött húsz év alatt voltak kedvenc játékosai?

– Természetesen voltak. Pócs Bandi és Trombitás a mókamester. Neki mindig sikerült felvidítania a csapatot, ha erre szükség volt. Korhut Jani halk szavú volt, de a pályán rendre megmutatta mit tud. Hasonló volt az öccse Korhut Misi, vagy a kapus Tallár Miki, Molnár Pista, Pekó Imre, Hórász Béla, Feledi Laci és még sorolhatnám. Nagyon sok jó focistával találkoztam a két évtized alatt.          

– Az edzõk közül kikre emlékszik vissza legszívesebben?

– Jászai Laci bácsira. Nagyon értett a játékosok nyelvén. Hórász Zoli bácsi, Bóni Imre, Huszák Géza. Mindegyikük egy-egy külön egyéniség volt. Úgy érzem valamennyiükkel jól kijöttem.

– Családja miként tolerálta futball szenvedélyét?

– Nem volt ezzel gond. Sõt feleségem még sokszor segített is a munkámban, ha kellett. Sokszor a feleségek is eljöttek velünk egy-egy barátságos meccsre pl. Szlovákiába vagy Akasztóra a Stadler stadionba.

– Amióta befejezte a tevékenységét a klubnál, milyen kapcsolatban van a  sportkörrel?

– Egy ideig le sem mentem a pályára. Nem tudtam volna elviselni a tehetetlenséget. Késõbb már lejártam a meccsekre. Ma már ott tartok, hogy olykor idegenbe is elkísérem a fiúkat.

– Mit szól a csapat mostani eredményeihez? Az újabb NB III-as szerepléshez, az új pályához és öltözõhöz?

– Most néz ki úgy az öltözõ, ahogy valaha én elterveztem. Szép a pálya is és ami ettõl is fontosabb: a csapat is eredményes. Emiatt sem kell szégyenkeznünk.

Se kocsi, se bor

Abaújszántón született 1951-ben Kovács László. Itt járt általános és középiskolába. 1976-86-ig futballozott. A polgármesteri hivatalban elevenítettük fel a régi sport emlékeit.

– Egy emlékezetes élménnyel kezdeném a visszaemlékezésemet  – mondta beszélgetésünk elején Kovács László. – Tarcalra utaztunk bajnoki mérkõzésre  egy Nysa tipusú furgonnal. 15-en zsúfolódtunk be ebbe a nem túl nagy autóba. Útközben defektet kaptunk. Szerintem a Forma 1-ben sem cserélnek gyorsabban kereket, mint mi akkor. Nem akartunk elkésni a meccsrõl. Katonaként Hidasnémetiben kergettem a labdát. Sajnos a térdemmel problémák voltak, így 1986-ban abba kellett hagynom az aktív labdarúgást.

– Mikor lett sportvezetõ?

– 1991-tõl voltam a klub gazdasági vezetõje.

– Hogyan tettek szert saját buszra?

– Nagyszénáson a TSZ-ben volt ismeretségünk. Így jutottunk egy jó állapotú Ikarus 211-es buszhoz. Ennek bérbeadásából a csapat egy ideig plusz pénzhez jutott. Pótolt a költségvetésbe egy kicsit.

– Meddig ténykedett a klubnál?

– 1999-ig. Akkor a régi stáb közül néhányan abbahagytuk, köztük én is. Azóta csak szurkolói szinten vagyok kapcsolatban a csapattal, de ha kell segítek. Például a pálya karbantartásában.

– Egy érdekes történettel kezdte a beszélgetést. Befejezésül is mondana néhányat?

– Szívesen. Jajhalomban játszottunk. Dajka Béla bokája a rossz pályán kifordult. Ölben hoztuk le. Ponyva nélküli IFA-val utaztunk. Egyszer Bekecsen játszottunk. Félidõben 2-0-ra vezetett a Szerencs. Végül 3-2-re mi nyertünk. A gyõztes gólt a félpályáról Kocsis Józsi szerezte. A feldühödött hazai szurkolók elõl szaladnunk kellett. Máig emlékezetesek a Borosi Kupa szerepléseink. Rendre rengeteg szurkoló kísérte el a csapatot Miskolcra. Abban az évben, amikor az elsõ helyért játszottunk a DVTK ellen ellopták a sportcsarnok parkolójából a kocsimat. Amikor kimentem a borért, amit a döntõ után akartunk elfogyasztani a csapattal, akkor derült ki: se kocsi, se bor…

– Családja mit szólt sport szenvedélyéhez?

– Nem volt gond ebbõl. Tudták és elfogadták, hogy ez hozzátartozik az életemhez. Másként nem is lehetett volna ezt a tevékenységet éveken át csinálni.

ABAÚJSZÁNTÓ LABDARÚGÓI 1991-2004.

A következõ összeállítás az 1991-2004. között lejátszott 398 bajnoki mérkõzés  alapján készült. Korábban ugyanis olyan osztályokban szerepelt a szántói csapat, amelyek összeállításait nem közölte a sajtó. A régi jegyzõkönyveket sem sikerült felkutatni. Ezért              részletesen csak a jelzett 13 évrõl valósulhatott meg az adatgyûjtés.  Az említett 13 évben – 1991. õszétõl 2004. õszéig  – 105 labdarúgó szerepelt szántói mezben.

A focisták a csapatba kerülés sorrendjében vannak feltüntetve. A név után az elsõ és utolsó mérkõzés évszáma majd a szerepelt meccsek száma végül az elért gólok száma olvasható.

Itt  jegyezzük meg, hogy az 1998/99 és 1999/2000. évi Körzeti bajnokságnál a gólszerzõket nem sikerült kinyomozni, így ezeknél a bajnokságoknál csak a mérkõzés számokat vettük figyelembe a statisztika elkészítésénél.

            1.  Kiss József                        1991-1993.       53        1

            2.  Trombitás István               1991-1994.       41        2

            3.  Mika Tibor                        1991-1994.       65        3

            4.  Balla István                                   1991-2004.      183        –

            5.  Gaál Zoltán                                   1991-2002.      183      54

            6.  Balázs Péter                                  1991-2004.      237      48

            7.  Kocsis József                    1991-1998.     202      54

            8.  Pócs I. András                   1991-1994.       70        1

            9.  Csengeri Béla                    1991-1998..      49        3

            10. Feledi László                    1991-1998.       59        2

            11. Szabó László                    1991-1998.     139      15

            12. Molnár István                   1991-1992.        3         –

            13. Kocsis Béla                                  1991-2003.      150      16       

            14. Konyecsnyik János                      1991-2004.      216      33

            15. Erdõsi Csaba                    1991-2004.     238        4

            16. Huszák Géza                    1991-2000.       99      37

            17. Erdõsi István                    1991-2001.     201      20       

            18. Erdõsi Zsolt                                 1991-1999.        53        –

            19. Szilágyi Attila                  1991-2000.     124      18

            20. Sánta Zsolt                                   1991-2003.      86        20       

            21. Kristóf István                   1991-1997.     40          1       

            22. Tokár Béla                                   1992-1993.      29          2       

            23. Hecel István                     1992-1993.     30         4       

            24. Nagy Ferenc                     1992-1993.        8         –

            25. Tirk Zsolt                         1992-1993.        7         –

            26. Tanka György                  1992-1993.        7         1

            27. Tóth István                                   1993-1994.         7         –

            28. Fekete Sándor                  1993-1994.        7         –        

            29. Sélley Gusztáv                 1993.                  1         –

            30. Molnár Zoltán                  1993-1994.        5         –

            31. Orosz Zoltán                    1994.                  1         –

            32. Pauleczki Antal                1994.                 11        1

            33. Trubnyikov Vladimir       1994-1998.       83      49       

            34. Posta György                   1994-1996.       79        –

            35. Dõri Sándor                                 1994-                 13        6  

            36. Pócs II. András                1994-2001.       15        2

            37. Olejnyik György              1994-2001.       61        2       

            38. Soltész Zoltán                  1994-2004.     197        5

            39. Soltész Péter                     1994-2004.     139      63

            40. Németh Gábor                  1994-2001.       71      15

            41. Sotkó Zsolt                                   1994-1998.        42        4       

            42. Krompaszki Gyula                       1994-1995.         6         –

            43. Tuhtarov Lajos                 1994-1996.       33        4

            44. Gaál Sándor                                 1995.                  3         –

            45. Hajkó Sándor                   1995.                  1         –

            46. Matisz István                   1995-2001.       15        2

            47. Soltész István                   1995-2001.       51        –

            48. Gresák István                   1995.                  1         –

            49. Juhász Zoltán                   1995-1996.      16        –        

            50. Hegedüs István                 1995-2003        46      14

            51. Dudás Gábor                    1995-2000.       67        2       

            52. Németh Zoltán                 1996-2004.     146        –

            53. Rabcsák János                  1996-1997.       24        –

            54. Sotkó Lajos                                  1996-1998.        12        –

            55. Bennárik Péter                 1996-2001.     102        –

            56. Szikszai Mihály                1996-1997.       14        –

            57. Kövér Miklós                   1996-1997.       14        4

            58. Horváth Tibor                   1997.                   1        –

            59. Bodnár István                   1997.                   1        –

            60. Vatra Zsolt                                   1997-1999.        35      10

            61. Soltész Zsolt                     1997-2002.     101        1

            62. Király Dániel                    1997-1999.       21        –

            63. Németh János                   1997-2000.       11        –

            64. Fügei Zsolt                                   1997-2004.      145      45

            65. Varga József                     1997-2001.       50        4

            66. Gyulai József                   1998-2001.       37        –

            67. Németh József                  1998-1999.       18        1

            68. Zborai János                     1998.                   3        –

            69. Eperjesi Péter                   1998-1999.       16        –

            70.Tóth László                                   1998-2003.          5        –

            71. Homonnai Gergõ             1998-2004.       51        2

            72. Meczkó Tamás                 1998-2001.       30        4

            73. Kovács János                    1999.                   3        –

            74. Kéri Béla                          1999.                   9        –

            75. Meczkó György               1998-2004.       44        3

            76. Szlifka Miklós                  1999-2001.       20        –

            77. Zborai Péter                                 1999-2000.          6        –

            78. Kohári Péter                     2000-2002.       44        6

            79. Paráda István                   2000.                   4        –

            80. Braun Zsolt                                  2000.                 11        –

            81. Badovszky János              2000.                 1          –

            82. Zuti Gergõ                                   2000-2003.      59          8

            83. Petró István                                  2000.                 5          –

            84. Szõke Zoltán                    2001-2004.     78        15

            85. Varga Miklós                    2001-2004.     42        11

            86. Karácsonyi István            2001-2003.     11          –

            87. Pócs Attila                                   2001-2003.        9          –

            88. Bialkó Attila                    2001.                 1          –

            89. Gönczi                              2001.                 1          –

            90. Takács László                   2002-2004.     59        13

            91. Jáger András                    2002-2004.     72        67

            92. Pachinger János                2002-2004.     73        20

            93. Dizmatsek Emil                2002-2004.     29          7

            94. Hornyák István                2002.                 2          –

            95. Csengeri István                2003.                 1          –

            96. Szerencsi Zoltán               2003-2004.     28          –

            97. Novák János                     2003-2004.     38          7

            98. Varga Endre                                 2003-2004.      20          –

            99. Mató Gergely                   2003-2004.     35        10

          100. Dajka Róbert                    2004.                 4          –

          101. Paranai Gábor                  2004.               15          –

          102. Márkus Péter                    2004.                 9          –

          103. Mihálszki Csaba              2004.               14          3

          104. Gyulai Ákos                     2004.                 2          –

          105. Kosztek Erik                    2004.                 1          –

Az Abaújszántó VSE labdarúgó játékos keretei 2004/2005. bajnoki szezonra:

Felnõtt keret: Szerencsi Zoltán, Németh Zoltán, Erdõsi Csaba, Soltész Zoltán, Konyecsnyik János, Fügei Zsolt, Pachinger János, Szõke Zoltán, Mató Gergely, Jáger András, Soltész Péter, Homonnai Gergõ,  Balázs Péter, Novák János, Kosztek Erik, Mihálszki Csaba, Márkus Péter, Paranai Gábor, Dajka Róbert, Gyulai Ákos.

Ifjúsági (U-19) keret:   Fehér Mihály, Nagy Gábor Krisztián, Paranai Gábor, Csengeri István, Müller Gábor, Wützing Zoltán, Soltész Krisztián, Popovics Zoltán, Matisz György, Tóth Péter, Kovács Viktor, Szlifka Gergõ, Csorba, Lakatos István.

Serdülõ (U-15) keret: Fekete István, Nagy Ádám, Trumpuli László, Erdõsi Levente, Lengyel János, Bellus Béla, Witzing Zsolt, Tatár Máté, Matisz ádám, Bóni Tamás, Orosz Tibor, Konyscnyik Gergõ, Hallai Attila, Rubi Imre, Lúczi Gábor, Dajka Attila, Barta Tamás, Galyas Dávid, Barta István, Kristóf Péter, Király Tamás.

Kölyök (U-13) keret: Vígh Viktor, Soltész István, Mészáros András, Kundrát János, Molnár Zsolt, Tatár Péter, Koscsák Marcel, Szõcs György, Molnár Alex, Plaszkó Stella, Szaniszló Árpád, Matisz Mihály, Engel Alex, Kurucz Dávid, Zsarnai Dávid, Drozsnyik Máté, Sánta Zsolt, Lantos József, Veréb Péter, Tóth Béla, Mészáros Szilveszter, Szõcs Rómeó, Sipos Márk, Pongrácz Roland, Juhász Máté, Fügei Máté, Tóth Levente, Tóth Marcell, Besenyei Róbert, Lénárt Dávid, Mészáros István Dániel, Kovács Viktor.

NÕI  LABDARÚGÁS

Az Abaújszántó KSE nõi labdarúgó szakosztálya 2001-ben alakult. A hölgyek azóta rengeteg tornán, kupán, barátságos kis és nagypályás mérkõzésen vettek részt. Díszes serlegek egész sorát hozták haza vit-rinjükbe. A 2003/2004. évi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nõi bajnokságban indultak el elõször hivatalos bajnokságban, miután – még  – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nem írtak ki hasonló küzdelmet.

A sporttörténelmi tabella:

1. Sharp Nyírség Copy           12        10        2          –           25-4     32

2.Lövõpetri-Nyírlövõ 12        7          2          3          35-12   23

3.Nyíregyházi Kölyök            12        5          1          6          14-22   16

4.Újfehértó DUO DSE          12        4          3          5          12-23   15

5.Abaújszántó                        12        2          4          6          14-14   10

6.Nyírtura                   12        –           3          9            2-28     3                   

“Pirinyó” a futball-szervezõ

A címben szereplõ név vagyis a Pirinyó Tarr Csabánét “fedi”, akit a legtöbben csak Pirinyónak szólítanak Abaújszántón. Õ a szántói nõi focicsapat vezetõje, egyben oszlopos tagja. Abaújszántón született, itt járt iskolába és itt is dolgozik.

– Az elsõ szántói napokon 2001-ben állt össze egy csapat – kezdte mondandóját Tarr Csabáné. – Zömmel a játékgyár dolgozói közül kerültek ki a játékosok arra a tornára. Nem volt semmi elõzménye az egésznek. Jómagam is csak iskolai szinten sportoltam annak idején. 

– Miként lett a csapat vezetõje?

– Megbeszéltük, a hogyan továbbot a 2001-es torna után. Úgy alakult, hogy engem bíztak meg a többiek a szervezéssel, vezetéssel. Szívesen vállaltam és azóta is csinálom.

– Immár négyedik éve játszanak. Milyen eredményekkel?

– Az elsõ meccsen nem sok sikerünk volt: Hidasnémeti ellen 10-1-re kikaptunk. Ez azonban nem szegte kedvünket. Lelkesen csináltuk tovább. Az eredmények fokozatosan javultak az elmúlt 3 évben. Heti két edzéssel készülünk. Az elsõ két évben téli kupákon és nyári tornákon vettünk részt. A 2003/2004-es bajnokságban beneveztünk a Szabolcs megyei nõi bajnokságra, mivel Borsod megyében nincs ilyen bajnokság. Hat csapat közül 5. helyen zártunk.

– Hol edzenek és hol játsszák a meccseiket?

– Télen az iskola tornatermében gyakorolunk, tavasztól-õszig pedig a sporttelepen a kézilabda pálya az otthonunk.

– Csak kispályán játszanak?

– Zömmel igen. Olykor elõfordul, hogy egy-egy nagypályás meccsen is pályára lépünk, de ez elég ritka. Például a 2004.május 1-i pálya-avatón is játszottunk nagypályás bemutató meccset.

– Vannak annyian a keretben, hogy akár nagypályán is tudnak játszani?

– Igen. Az évek során növekedett a létszám. Ma már nagypályás meccset is nyugodtan tudunk vállalni. Polgármester úrnak köszönhetõen a legfontosabb dolgok: szerelés, utazás megoldódtak.

– Van edzõjük is?

– Két évig Bóni Imre volt a tréner, de õ munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudta tovább vállalni. Jelenleg Soltész István az edzõnk.

– Hány fõs a keret?

– A létszám 15 fõs. Van játékosunk Rátkáról, Ondról és Encsrõl is, de a keret zöme szántói.

– Noha még nem tekinthet hosszú múltra vissza a csapat, de biztosan volt az eltelt négy év alatt érdekes esemény? Elmondaná a legemlékezetesebbet?

– Az elsõ kupagyõzelem 2002-ben Hidasnémetiben. Hat csapat közül végeztünk az élen egy kispályás tornán. Ezen kívül minden tornagyõzelmünket említhetném. Szerencsére van belõlük bõven!

– Ön milyen poszton játszik?

– A legtöbbször hátvéd vagyok, de elõfordult, hogy más poszton is szerepeltem, ha szükség volt rá.

– Kis vagy nagypályán szeret inkább játszani?

– Mindkettõnek megvan a maga szépsége, de a kispályás foci közelebb áll hozzám.

– Családja mit szólt foci szenvedélyéhez?

– Bíztatnak. Egyszer már abba akartam hagyni, de a férjem nem engedte! Ott van a meccseinken és az edzéseken is.

– Milyen a szurkolók érdeklõdése a nõi meccsek iránt?

– Élénk. Sokan kíváncsiak a mérkõzéseinkre.

– A Szabolcsi csapatokon kívül milyen csapatokkal szoktak játszani?

– Hernádnémeti, Erdõbénye, Hidasnémeti, Aszaló, Felsõzsolca, Bodrogkisfalud.

– A játékvezetõkkel akadt már gondjuk?

– Nem nagyon. Összeségében korrekten bíráskodnak.

– Kik támogatják a csapatot?

– Amint már említettem az önkormányzattól kapjuk a legnagyobb segítséget. Ezen kívül Horváth Béla és Landi László vállalkozók is támogatnak bennünket.

– Aki esetleg jelentkezni akar a csapatba, mi a dolga?

– Mindenkit szeretettel várunk. Senkit nem küldünk el. Nemrégiben csatlakozott hozzánk két lány Vilmányból és Hernádvécsérõl.

– Kor szerint milyen a keret összetétele?

– Elég széles skálán mozog. A legidõsebb játékosunk 53 a legfiatalabb 14 éves. A Szabolcs megyei bajnokságban egyébként a miénk volt a legidõsebb átlagéletkorú csapat. Az ellenfelek zömében diákok szerepelnek.

LOVAS SPORT

A sportág alapjait Plaszkó László rakta le Abaújszántón. Nem kért anyagi csupán erkölcsi segítséget az AKSE-tõl, mert komolyabb versenyeken csak egyesülethez tartozó versenyzõk indulhatnak. Ez napjainkig sem változott.

Nagyjából 15 éve mûködik a Plaszkó László vezette team. Kezdetben díjugratásban versenyeztek, majd 1999-tõl kettesfogathajtás szakággal bõvült a klub. Jelentõs eredményeket is elértek a jelzett másfél évtizedben. Megyei, régiós bajnokságokat  nyertek, mindkét szakágban. Ezeken kivül eredményesen szerepeltek az országos bajnokságokon is.

1997-ben egy másik “alakulat” is megkezdte mûködését az AKSE berkein belül. Díjugratásban versenyeznek, nem is rossz eredményekkel.

– 1997-ben Rubi Gabriella és Matisz Dávid kisdiákként kezdtek megismerkedni a lovassport alapjaival – mondta érdeklõdésünkre Matisz Lászlóné. –  Az elsõ években a szorgalmas munkájukkal és a töretlen lelkesedésükkel vívták ki a felnõtt lovasok elismerését. Amikor 11-12 évesen elkezdték a díjugrató versenyzést, kis kedvenceik lettek a környékbeli megyei versenyek résztvevõinek. Rátermettségük és kitartásuk eredményeként az elmúlt öt évben számtalan hazai ls külföldi kisebb-nagyobb verseny dobogósai lettek.

– Ki segítette, oktatta a a fiatalokat?

– Az ifi versenyzõket a lovassport megismerésében és megsze-                 rettetésében az érmeik, kupáik megnyerésében Hatvani Lajos lovas és lovas-edzõ segítette.

–  Mennyire népszerû ez a sportág a Abaújszántón?

– A városban napjainkban fellendülõben van a lovas élet. Egyre több fiatal érdeklõdik a sportág iránt, új és még fiatalabb díjugrató versenyzõk és versenyzõ jelöltek gyakorolják a lovaglást napról-napra.

– Kik a  legügyesebbek az utánpótlás  közül?

– Fekszi Dávid és Balogh Bence képviseli az utánpótlás korosztályát, de már gyakorol Hatvani Kinga, Rubi Dóra és Lengyel Réka is, akik minden lehetõséget kihasználnak az edzõ irányításával a lovas sport gyakorlása érdekében. 

Röplabda

A Traktor SE égisze alatt alakult az elsõ csapat. A sajtóban 1954-ben sikerült az elsõ adatot felkutatni. A szántói féri csapat a megyei I-ben játszott. Ellenfelei voltak többek között a Sátoraljaújhelyi VM, a 100. sz. MTSK, a Miskolci Haladás és a Diósgyõri Vasas Vörös Csillag.

Az ÉM 1959. februárban “Sportélet az Abaújszántói járásban”  címmel közölt cikket. Ebbõl kiderül, hogy az 1958. évi járási röplabda bajnokságban a férfiak mezõnyében az Abaújszántó végzett az élen, míg a nõk a Göncruszka és a Tornyosnémeti mögött a harmadik helyen zártak.

Az  ÉM 1960 június 9-i cikkében hat szántói szakosztályról írt. Ezek közül három: a röplabda, a labdarúgás és a sí végez – a cikk szerint – valamire való munkát.

Az 1962. március 21-i ÉM cikk, amely az Abaújszántói VM megalakulásáról szól. Az írás szerint öt szakosztállyal alakult újjá a klub, közte a röplabdával.

Az 1965. évi megyei férfi röplabda bajnokságban nyolc csapat közül az Abaújszántó hetedik lett. A sorrend: 1. Tarcal, 2. MEAFC, 3. MÁV SAC, 4. Farkaslyuk II., 5. Bányaipari Technikum, 6. Gesztely, 7. Abaújszántó, 8. Kazincbarcika.

Az ÉM 1965. december 12-i számában  “Helyzetkép megyénk röplabda sportjáról” címmel olvasható cikk.  “Az Abaújszántói Mg. Technikum is újonc volt ebben a  bajnokságban. Õk is sok nehézséggel küzdöttek. Jobb pályát érdemelnének, amit társadalmi munkával meg is tudnának valósítani, ha kellõ támogatást kapnának hozzá.” A cikkben ennyit írnak a szántói csapatról.

Az ÉM 1984. január 12-i számában Sotkó János a sportkör akkori elnöke arról beszélt, hogy a hatvanas években NB II-es volt a röplabda csapat. Errõl azonban semmilyen adat nem került elõ. Sem a korabeli sajtóból, sem az évkönyvekbõl. A legmagasabb osztály a megyei bajnokság volt a felkutatott adatok szerint. Homonnay Tibor visszaemlékezésében szintén NB II-es csapatról beszél. menekülés farkaslyukon

Abaújszántón született Homonnay Tibor. A négy elemit a községben járta, majd a nyolc gimnáziumot Egerben végezte el. A helyi sporttal 1953-tól került szorosabb kapcsolatba. A katonai szolgálat után hazakerült Szántóra.

– A katonaság után kapcsolódtam be a Traktor SE röplabda csapatának tevékenységébe – kezdte beszélgetésünket Homonnay Tibor. – A csapat gerincét a Schalkház testvérek: Lipót, Miklós és László,  Nagy Tibor, Tátrai János, Baksai Ottó, Kiss János  és jómagam alkottuk. A játékosok zöme az Erdõgazdaságnál dolgozott.

– Milyen osztályban játszottak?

– Emlékezetem szerint a megyeiben és az NB II-ben. A Diósgyõr, az Ózd és a Farkaslyuk ellen is játszottunk.

– Meddig mûködött a csapat?

– Kb. 5-6 évig. Az Erdõgazdaság megszûnése után nem sokkal a szakosztály is megszûnt, mert az üzemre épült az egész csapat.    

– Hol játszották a meccseket?

– A rendõrség, az iskola és pártbizottság udvarán. Mindegyik helyen volt ugyanis szabályos pálya. Télen a technikum tornatermében gyakoroltunk.

– Érdekes élménye a röplabda csapattal kapcsolatban?

– Egyszer Farkaslyukon játszottunk. A nézõk csaknem megvertek bennünket. Az egyik szántói szurkoló akadályozta meg a komolyabb atrocitást. A távolabbi mérkõzésekre már elõzõ nap el kellett utazni. Ott aludtunk valamelyik szállóban. Edzõnk nem volt, magunkat edzettük.

– Amatõr szinten mûködött a szakosztály?

– Igen. Itt jegyzem meg, hogy emlékezetem szerint az ötvenes években a labdarúgáson, a nõi és férfi röplabdán kívül sí és vívó szakosztály is mûködött. A sízõknek élversenyzõje és vezetõje Homonnay István volt. A vívókra név szerint már nem emlékszem. Volt még tömegsport szinten asztalitenisz szakosztály is. Az aszta-liteniszezõk közül Laczkó Tibor és Molnár Béla nevére emlékszem.

– Ön meddig ténykedett a szántói sportban?

– 1964-ig. Úsztam, vízilabdáztam a röplabdázás után. Angyalos fõorvos úr, Bajzát László, Burai István és jómagam indultunk járási és megyei szpartakiádokon. Még atlétikai versenyekre is jártunk.

– Mit tud a háború elõtti szántói sportkörrõl?

– Bátyám a levente csapat kapitánya volt. A Vizsoly elleni körzeti döntõ megnyerése után a csapat kapott egy piros-fehér szerelést. Ettõl kezdve lett a klub színe piros-fehér és nem kék-fehér mint jelenleg. 1945 elõtt volt még torna szakosztály is. A legjobb versenyzõ a bátyám Homonnay Nándor volt.

– Érdekes történetek a szántói sport élményeibõl?

– A már említett farkaslyuki röplabda meccs, amikor megkergettek bennünket a nézõk. A focicsapat korabeli meccsei, amikor szekéren mentek a mérkõzésekre. A háború elõtti teniszezõknek még gyerekként szedtem a labdát. Az 1938-as uszodaavató, amikor Kassa csapatát verte meg Szántó. Az akkori szántói csapat így állt fel: Almási, Homonnay Nándor, Telegdi, Bakonyi Béla, Papp Bálint, Bencsik és Szilvási. 

– Késõbb miért nem  kapcsolódott be a helyi sportéletbe?

– Nem volt erre lehetõség. Amikor megszûnt a szántói járás, attól kezdve hanyatlásnak indult a település és természetesen a sport is.

Sakk

Az elsõ adat a szakosztály létezésérõl az ÉM 1960. június 9-i számában található. A cikkben hat szántói szakosztályról írnak. A sakkot azon három között említik, amelyek nem fejtenek ki valamire való munkát.

A következõ adat 1966-ból került elõ. Az OSN (Országos Sport Napok) elsõ járási eseménye volt Flesch Jánosnak a vakszimultán világbajnoknak a vendégszereplése Szerencsen. A Járás 60 legjobb sakkozój ellen játszott. A mérlege: 44 gyõzelem, 12 döntetlen, 4 vereség. A négy fõ között, akik legyõzték a mestert Szendrei is ott volt Abaújszántóról.

Az 1976. február 15-i ÉM-ben a szántói sportról írnak. A sakknak egy sort szentel a részletes cikk: “A labdarúgó szakosztályon kívül van még sakk és asztalitenisz szakosztály is, melyek az idõszakos járási versenyeken vesznek részt.”

Azt, hogy a sakk az évek során csak tömegsport és szpartakiád szinten mûködött az ÉM 1984. január 12-i száma is bizonyítja. Az írásból kiderül, hogy csak a labdarúgás verseny szakosztály az abaújszántói sportkörnél. A további nyolc sportág – köztük a sakk – csupán tömegsport szinten mûködik. (pl. Szpartakiád, TOT Kupa, helyi és járási alkalmi versenyek stb.). Az 1978. évi téli szpartakiád sakk községi versenyen a következõ eredmények születtek. Férfiak 1. Hajkó Sándor, 2. Kriván Ferenc, 3. Belovecz József. Nõk: 1. Parádi Anna, 2. Tóth Piroska, 3. Barna Mária.

Kucsmár Imre fia Kucsmár Zoltán elmondta, hogy Szegedi Károly és édesapja szervezte és mozgatta  éveken át  a Szántói Sakk Kört.  

Visszaemlékezések szerint már 1943-44-ben a Levente SE berkein belül is mûködött a sí szakosztály, amelyet már akkor Homonnay Nándor szervezett. 

Az elsõ szántói sí sporttal kapcsolatos hír 1959-ben jelent meg az ÉM-ben. A járás sportjáról szóló írásból idézünk: “A sí sportot is meghonosították a járásban. Különösen Abaújszántón népszerû ez a téli sport, ahol már versenyeket is rendeztek. A sí sport járási vezetõi – Homonnay Nándor, Simorjai László és Galgóczy István – lelkesen foglalkoznak a fiatalokkal.” A sajtóban a következõ adatot a sport-ágról az ÉM 1960. június 9-i számában lehetett fellelni. A sí szakosztályt a hat mûködõ szakosztály közül a három valamire való munkát végzõk között említik. Egyébként a sí sportot Abaújszántón Homonnay Nándor honosította meg.

Az ÉM 1984. szeptember 13-i számában a sí pálya avatásáról írnak. “Az abaújszántóiak tavaly kezdték el a sípálya építését a Sátorhegy oldalában, és az idén folytatták a munkát. Így jelenleg már készen van egy 700 méter hosszúságú szakasz – nagy örömére a téli sportok kedvelõinek. A munkálatokat társadalmi összefogással végezték el a nagyközség lakói, akik ebben az évben számos egyéb helyi feladat megoldásában is segítettek. Így például részt vettek az óvoda felújításában, az iskola nyári karbantartásában a községi árkok tisztításában, az útpadkák, illetve a szeméttelep karbantartásában.”

A helyi újság 1992 decemberi számában a síház avatását örökítette meg “Síház a sátoron” címmel.  A helyi sí sport vezetõjének dr. Angyalos László tollából írott cikkbõl idézünk: “1992. november 21. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint a magasabb hegyekben havazás várható. Nagyot dobbant a szívem. Gyerekek lehet a sítalpakat készíteni. Egy-két nap, vagy hét és menetünk a sátorra siklani. Van már síházunk is, ahol barátságos kandalló-tûz mellett melegedhetünk, teázhatunk, – sõt szalonnát is süthetünk két lesiklás között. Igaz, hogy nem összkomfortos ez a házikó, de a téli sportok kedvelõinek biztos bázisa lesz és fekvésénél fogja az év minden szakában használhatják a hátizsákos túristák is.”

A cikk szerzõje elnézést kért mindazoktól, akik nevét nem sorolta föl a síház építõi, létrehozói közül, de amint leírja hosszú lenne a lista, ha mindenkit fel kellene sorolni. Az írásban azonban név nélkül mindenkinek megköszönte a munkáját, támogatását. Majd így folytatja:  “1983-ban az áldott emlékû Balogh Feri barátommal kezdtük el a pályát kialakítani. 1983-ban beüzemeltük a drótköteles sífelvonót. Az elmúlt tíz esztendõ során minden évben kicsivel tovább bõvítettük a pályát és 1990-ben pályázaton elnyert pénztámogatással megkezdtük a síház alapozását. Most tehát elkészült a sí ház, mûködik a sí felvonó és a pálya le van kaszálva. Eshet a hó, jöhetnek a sízõk.”

A továbbiakban a sí pálya használati díjait sorolja fel a cikk és felhívja a figyelmét a szánkósoknak, hogy ne használják a pályát. Végül így fejezõdik be a cikk: “Az abaújszántói sí pálya nem kezdõknek való. Meredek, húsz-harminc fokos lejtõjén csak gyakorlott sízõk érzik biztonságban magukat. A sízés alapjait enyhébb lejtõkön és szakképzett oktató segítségével lehet elsajátítani. Erre nagyon alkalmasnak tartom a kezdõknek meghírdetett egy hetes sí táborokat a téli, vagy tavaszi szünetben. Ilyen táborokat szervez Homonnay Nándi bácsi Sátoraljaújhelybõl a közeli szlovák hegyekbe. A sí felvonót egyedül senki sem használhatja, tehát felügyelet nélkül nem szabad a gépet üzemeltetni, havas téli napokon szakképzett felnõttek, szülõk felügyelnek a gép mellett.”

SPORTLÖVÉSZET

Az Abaújszántói MOVE SE berkein belül mûködött néhány évig a sportlövõ szakosztály kb. az 1939-44 közötti években.  Részletes adatot, nevet, vagy eredményt nem sikerült találni, sem a korabeli sajtóban, sem az évkönyvekben.

Az 1945 utáni idõszakban az MHSz keretén belül indultak különbözõ versenyeken fõként az MG. Szakközépiskola fiataljai, ám a volt megyei MHSZ vezetõktõl nyert információ alapján komolyabb eredményeket nem értek el.

Érdekesség képpen egy szántói lövész versenyen bekövetkezett bal-esetrõl számoltak be, amelyet hosszú éveken át intõ, elrettentõ példaként említettek a balesetek elkerülése elleni oktatásokon. Történt, hogy a közeli dombok között folytattak a középiskolások lõgyakorlatot. Amikor az egyik domb irányába befejezték a gyakorlást 90 fokkal elfordultak és kezdték a következõ dombra elõkészített lõlapokra a lövészetet. Az elõzõ  táblákhoz eközben kimentek. Visszafelé jövet egy gellert kapott lövedék az egyik fiatal fiút – hát hogy is mondjuk finoman – testének lába közötti részén eltalálta.     

Teke

Mindössze egyetlen cikkben mégpedig az ÉM 1984. január 12-i számában található utalás a sajtóban erre a szakosztályra. Azon szakosztályok között sorolják fel, amelyek csak idõszakosan tömegsport jelleggel mûködnek. Versenyeredmények, nevek nem kerültek elõl.

TENISZ

A korábban a sportlövészetnél említett MOVE SE-ben mûködött tenisz szakosztály. Eredményeket, versenyzõ neveket nem sikerült találni. Visszaemlékezések szerint ebbe a szakosztályba csak kiváltságosak kerülhettek be. 

Torna

Visszaemlékezések szerint 1945 elõtt a Levente SE-ben is mûködött ez a szakosztály. A legeredményesebb versenyzõ Homonnay Nándor volt.

Az elsõ adat a sajtóból 1955-ben került elõ. A megyei szpartakiádon a nõi torna csapat versenyt az Abaújszántó járás szerezte meg az elsõ helyezést, Neveket nem közöltek, így csak feltételezzük, hogy a csapatban volt abaújszántói hölgy is.

Az 1978. évi járási szpartakiádon a férfi torna csapat negyedik lett. Neveket itt sem említettek. Mindössze ennyi adat került elõ errõl a sportágról a sajtó segítségével.

Természetjárás

Konkrét adatokat a napi sajtóban nem sikerült találni errõl a sportágról, a BAZ Megyei Sporteredményei címû könyvekben viszont igen. Az 1972-1983. közötti években az eredményesen mûködõ szakosztályok között említik a szántói Mezõgazdasági Szakközépiskolát. A legeredményesebb túravezetõk között pedig Burkus Mihályt. 1983-ban a megye ifjúsági szakosztályainak rangsorában az  Mg. Szakközépiskola második helyen volt.

Futball, sí, természetjárás

Burkus Mihály 1924. augusztus 24-én született az Bodrogolaszi mellettzi Vilma tanyán született. Családja 1928-ban költözött Abaújszántóra. Családi okok miatt a Szabolcs megyei Érhát tanyára költöztek. Ott járta az általános iskola 6 osztályát. Ez utén Sárospatakra járt polgári iskolába. 1939-ben költötek végleg haza Abaújszántóra. Késõbb Debrecenben és Budapestre járt fõiskolára ill.  egyetemre. 1952-ben került haza Abaújszántóra és kezdett el tanítani a Mezõgazdasági Technikumban.

– A szántói sporttal már 1944-ben kapcsolatba kerültem – mondta Burkus Mihály. – Játszottam a Levente SE foci csapatában, de 1945 után is egészen 1952-53-ig kergettem  a labdát a szántói csapatban.  

Az 1945 elõtti években a vízilabda a csapat sokkal  nevesebb volt, mint a labdarúgó.

– Kik alkották ezt neves vízilabda csapatot?

– Néhány névre talán még emlékszem. Rejtõ Karcsi, Bálint Pista

Meghívásos meccseket játszottattak, de nem emlékszem hogy vala-kitõl kikaptak volna.

– Az 1945 után focicsapatból kikre emlékszik?

– Az edzõ Bialkó Imre volt,  Hollókõi Gyuszi volt  kapus, Hollókõi Laci, Hollõkõi Lajos, Hórász Lajos, Kenyeres Emil, Szabó Sanyi, Bálint Pista, Kerekes Jóska, Sélley Árpád,  és jómagam alkottuk a csapat gerincét a negyvenes évek végén kb. 1948-49-ben. 

– A természetjáró szakosztály hogyan alakult meg?

– Fiatal házasként egyik alkalommal valamin összekaptunk a                   felségemmel. Erre azt mondtam neki: na én nem vitatkozom, hanem megyek a kocsmába. Amikor a gyógyszertári kanyarba értem meggondoltam magam: nem jobbra mentem a kocsma felé, hanem balra a hegyekbe. Sétálgattam,  egy ideig a jó levegõn, lehiggadtam és hazamentem. Ettõl a naptól számít tulajdonképpen a természet iránti ragaszkodásom és a természetjárói pályafutásom. Az iskolai munka feszültségét az ember remekül le tudta vezetni hétvégén a természetben. Egy idõ után igazgató helytetes voltam. Mivel az igazgató elég sokat volt távol rám szakadt sok minden az iskolában az õ feladatai közül is. Emellett az anyagiak miatt vállaltam a kollégiumi nevelõ tanári munkát is. 

Egyre többen jöttek hozzám, hogy szeretnének túrázni velünk. Ezért szelektálni kellett az iskola tanulói hözül, hogy kik jöhetnek? Elõször azokat zártam ki akiknek egyesük volt. Késõbb még többen jöttek, így már csak azokat vittem, akiknek az átlaga négyes  vagy jobb volt.

– A túrán csak középiskolások vettek részt vagy a község fiataljai is?

– Zömmel csak az iskolások. Egyedül ugyanis a szabályok szerint 30 fõnél nem vihettem volna többet magammal túrára. Mégis vittem, sokszor 50-60 fõt is. Szinte nem volt olyan hétvége, hogy ne mentünk volna a környékre túrázni. Iskolai szünetekben pedig hosszabb – több napos –  kirándulásokra is elmentünk. Bejártuk például az országos Kék Túra útonalát is.

– Meddig vezette a természetjárókat?

– 1984-es nyígdíjazásom után még egy-két évig, amíg tanítottam.

– A több évtized alatt biztos sok érdekes élménye volt. Ezek közül néhányat osszom meg az olvasókkal.

– Egyik alkalommal eltört a kezem túra közben. A gyerekeket elindítottam az egyik túravezetõ helyettessel a füzéri szálláshely felé. Én pedig bementem Sátoraljaújhelybe a Kórházba. Sínbe tették a kezem és azonnal indultam Füzérre a csoportom után. A nagy Milicet másnap már sínbe tett kézzel másztam meg a gyerekekkel.  Örökre emlékezetesek túráink a magas Tátrába.

Még 1945. elõtt a Levente SE-nek volt sí szakosztálya is. Homonnay Nándor már akkor szervezte a sí szakosztályt. A legtöbb gyereknek azonban ne volt igazi síléce, hanem hordó dongára szerelt bõrdarabba dugták bele a lábukat és úgy csúszkáltak lefelé a hegyrõl.

– Gyermekei tovább vitték az Ön sport szeretetét?

– Lányom testnevelõ tanár Tiszaújvárosban. Fiam természetjáró lett, sõt tájékozódási futással is foglalkozott. Õ munkahelyi elfoglaltsága miatt abbahagyta az aktív sportolást.

– Ön jelenleg is túrázik?

– Igen, de nem gyalog túrázom, hanem kerékpározok! Nagyon hosszú túrát már nem tervezek, csak 30-40 km-eset.

Tömegsport

(MHK, Falusi Dolgozók Szpartakiádja)

Az elsõ tömegsport jellegû hír a sajtóban 1951-ben található az MHK (Munkára Harcra Kész) járások közötti versenyében Szerencs az elsõ, míg az abaújszántói járás a 15. (utolsó helyet) szerezte meg.

Az abaújszántói JTSB elnökével Budai Istvánnal beszélgetnek az ÉM 1952. december 12-i számában. 1952. évi járások közötti versenyben már jóval elõkelõbb helyen végzett az abaújszántói járás. Az élcsoport: 1. Miskolci járás, 2. Sátoraljaújhely járás, 3. Abaújszántó járás.

Az 1955. évi falusi dolgozók szerencsi járási döntõjérõl adott hírt az ÉM 1955. július 3-án.

A szántói sikerek: 100 m férfi. 1. Implom 12,3 mp. Magasugrás nõi: 1. Bódi 125 cm. 500 m nõi: Tassi Etel 1:36. Nõi torna bemutatót tartott az abaújszántó csapata, a cikk szerint jól sajátították el a szpartakiád anyagot.

Az 1955. évi megyei szpartakiád döntõjérõl ír az ÉM.  Miskolcon a Diósgyõr Stadionban augusztus 20-án nõi súlylökésben 1. Tóth Mária 7,72. Nõi tornában 1. Abaújszántó. A cikk szerint 10000 fiatal közül 250 fõ jutott el a megyei döntõbe. Közülük 60 fõ került az országos döntõbe. A megyei verseny járások közötti versenyében 3. lett Abaújszántó.

Az 1956. évi 5. szpartakiádon a megyei döntõben férfi súlylökésben 3. helyen végzett Tarnóczi 9,95 eredménnyel.

Az 1959. évi megyei szpartakiádon férfi röplabdában második helyen végzett Abaújszántó. Férfi 100 m: 1. Implom. Gránát: 1. Ferenczi. A járások közötti összetett pontversenyben 11 járás közül hatodik helyen zárt az abaújszántói járás.

Az 1960. évi megyei szpartakiád döntõn 11 járás közül csak 9. helyen végzett az Abaújszántó. Férfi 800 m:2. Pásztor. Nõi távol: 2. Sándor Margit.

Az 1970. június 14-i XIX. Falusi Dolgozók Járási Szpartakiádján több értékes szántói siker is született. Férfi 200 m: 1. Buda, nõi 60 m, 200 m, 400 m és súlylökés 1. Kiss E.

A községek pontversenyének élcsoportja: 1. Szerencs 160 pont. 2. Mád 131. 3. Abaújszántó 107. 4. Tokaj 87. 5. Taktaszada 80. 6. Bekecs 73.

Az 1978. évi községi sakk és asztalitenisz szpartakiád eredményeit az adott szakosztálynál tüntettük fel.

ÚSZÁS

Az elsõ sajtóban megjelent cikk az ÉM 1954. július 18-i számában olvasható. A cikk címe: “Miért nincs úszósport Szerencsen, Abaújszántón, és Göncön?” Az írás lényege, hogy elhanyagolt az uszoda és környéke. A miértre Gara Sándor VB titkár, valamint Münich Mária a tanács elõadója adta meg a választ. Póthitelt kértek 160 ezer forintot a megyétõl, hogy a szántói uszodát rendbe tegyék, de nem kapták meg. Pedig néhány éve – fejezõdik be a cikk még versenyeket is rendeztek.

Az ÉM 1961. szeptember 1-i számában arról számolnak be, hogy járási úszószövetség alakult Abaújszántón. Elnök: Bagaméri Béla testnevelõ tanár lett. Az elsõ verseny: Abaújszántó-Gönc közötti úttürõ és serdülõ verseny volt.

Az ÉM 1962. március 21-i számában az Abaújszántói Vörös Meteor megalakulásáról ír. Idézünk a cikkbõl: “Az új sportkör asztalitenisz, röplabda, labarúgó és úszó szakosztállyal kezdte meg mûklödését.”

Az ÉM 1964-ben a szántói úszás oktatásról és vizsgáról közölt cikket. Dr. Lavotka Istvánné és Pilis Ilona tanárok oktatták a 9-14 éveseket. Versenyt is rendeztek számukra. Tíz évesek 20 m táv 1. Kucsmár Zoltán, 1. Tóth Magdi. Tíz éven felüliek (33 m táv): 1. Estók Sándor, 1. Czibai Katalin.

Az 1967. július 23-án járási úszóversenyt rendeztek Szerencsen. A szántói sikerek:

Fiuú 33 m gyors: 3. Matisz. Fiú 33 m mell: 2. Kucsmár, 3. Sebõ. Fiú 66 m gyors: 1. Kertész, 2. Szenci. Fiú 100 m gyors: 1. Simon, 3. Papp. Férfi 66 m hát: 1. Estók, Férfi 4×33 m gyorsváltó.

3. Abaújszántói VM. Férfi 4×66 m gyorsváltó: 3. Abaújszántói VM. Nõi 33 m mell: 1. Tóth, 2. Baja, 3. Pétervári. Nõi 100 m: 1. Vargáné. Nõi 66 m mell: 1. Burai, 2. Sedlák, 3. Szenczi.

A pontverseny végeredménye. 1. Szerencs, 2. Abaújszántó, 3. Bekecs, 4, Mád, 5. Tokaj, 6. Taktaharkány.

Sokáig – 1984 január 12-ig – nem sikerült úszással kapcsolatos adatot találni. Ekkor az Abaújszántó sportéletérõl jelent meg cikk az ÉM-ben. A 9 szakosztály közül 8 – közöttük az úszás – csak idõszakosan mûködik, derül ki a cikkbõl.

VITORLÁZÓ-REPÜLÉS

a move se-nél említi egy korabeli könyv ennek a szakosztálynak a létezését. Erre vonatkozóan azonban semmilyen adat, név vagy eredmény nem került elõ.

VÍVÁS

Egyes visszaemlékezések szerint 1945. elõtt a Levente SE berkein belül volt vívó szakosztály is. Errõl azonban nem sikerült adatot találni sem a korabeli a sajtóban, sem könyvekben, miként az ötvenes évekbõl sem, amikor – szintén visszaemlékezés szerint – mûködött rövid ideig a vívó szakosztály.

Vízilabda

Az ÉM 1976. február 15-i számában Homonnay István nyilatkozik a szántói sport múltjáról.  Ebbõl a cikkbõl derül ki, hogy a vízilabda csapat már 1945 elõtt is mûködött és jól is szerepelt. Azt, hogy bajnokságban játszott volna nem említik. A visszaemlékezésekbõl is az derült ki, hogy alkalmi tehát barátságos meccseken vett részt a csapat. Például az uszoda avatásán, amikor Kassa csapatát látták vendégül. A cikk késõbbi részében az 1976-os helyzetrõl ezt írják: “Állítólag létezik vízilabda csapat is, amelynek tagjai egymás között játszadoznak…”

Az ÉM 1980. szeptember 11-i cikkében arról ír, hogy újraszervezik a vízilabda csapatot. Dr. Angyalos László a fõ szervezõ. A szalmai munkát Hídvégi Sándor irányításával kezdték el.

A legnagyobb gondot az okozta, hogy nem kaptak szabályos vízilabdát, de szabálykönyv is csak elvétve akad.

Az utolsó cikket az ÉM 1984. január 12-i számában lehet felfedezni. Az idõszakos sportágak között említik a vízilabdát. Dr. Angyalos László visszaemlékezésében egy miskolci öregfiúk tornát említ, amelyen évek óta részt vesz a szántói csapat és jó eredményeket ér el.

A “kétlaki” sportember

A sí és vízilabda sportágban is otthonosan mozog dr. Angyalos László. A fõorvos úr néhány évig az Abaújszántó KSE elnöki tisztét is betöltötte. Szívesen vállalkozott a régi sportemlékek felelevenítésére.

– Abaújszántón születtem. Gyermekkoromban úsztam és vízilabdáztam amatõr szinten – mondta beszélgetésünk elején a fõorvos úr. – Homonnay Nándor testnevelõ tanár ismertetett meg a sísport alapjaival 1952-53-ban. A sísport alapjait Szántón õ rakta le. Természetesen akkor még nem volt pálya sem, csak a fenyõfák között ereszkedtünk le.

– Miként került közelebbi kapcsolatban a helyi sportkörrel?

– Az orvosi egyetem elvégzése után elõbb Miskolcon dolgoztam, majd 1972-ben kerültem haza szülõfalumba. Ekkor – 1972-73. körül kezdtük meg a sípálya kiépítését. Sokat segített Balogh Ferenc, aki Tállyán az Aszfaltkeverõ Üzem vezetõje volt.  Gépekkel segítette a munkát és õ intézte a drótkötelet is a felvonóhoz, de az elektromos vezetékek kiépítésében is segédkezett. A pálya átadása után alakult meg a szervezett sí szakosztály a településen. Elindultunk a megyei bajnokságon is. Sok fiatal jár ki a pályára nem versenyszerûen, hanem kedvtelésbõl.

– Kik alkották az évek során a szakosztály gerincét?

– Stabil tagok voltak szinte végig Géra Barnabás, Matisz Csaba, Lengyel Ottó és Nánási István. Õk síeltek is és a pálya kialakításában is segítettek. A fiatalok közül Pongrácz Imre, Juhász György és mások nevét is említhetném. Érdekességként mondom el, hogy a már korábban megnevezett Balogh Ferenc soha nem síelt. Sportszeretetbõl segített nekünk.  A tízéves unokája Balogh Bence viszont az egyik legügyesebb a szakosztályban.

– Megfelelõ-e a sí szakosztály utánpótlása?

– Nem mondhatnám. A testnevelõ tanároknak kellene ebbe bekapcsolódni, de eddig ez nem történt meg.

– Milyen támogatást kap a sí szakosztály?

– Volt olyan is amikor semmit sem kaptunk. Az utóbbi években ez némiképp változott.

– Mikor lett sportköri elnök?

– Szerencsrõl jöttem hazafelé, amikor Soltész Zoltán és Tóth Lajos már várt a busznál. Megkérdezték: vállalnám-e az SE elnöki posztot? Sotkó János helyére keresnek valakit. Olyan pártatlan személyt akartak, akit mindenki elfogad. Ez 1988-ban történt. Elõször csak néhány évrõl volt szó, amibõl több, mint tíz lett.

– Tudomásom szerint a sí szakosztályon kívül a vízilabdával is foglalkozott. Ez hogyan alakult?

– Amikor 1972-ben hazakerültem Szántóra dolgozni a munka után az elsõ utam mindig a strandra vezetett. Itt kezdtünk el a baráti körömmel vízilabdázni.  Versenyszakosztály nem mûködött csak tömegsport szinten ûztük ezt a sportágat. Egyszer a BVSC csapata is eljött hozzánk edzõtáborozni. Ezt úgy hoztuk tetõ alá, hogy Miskolctapolcán voltunk egyik alkalommal és a BVSC csapat éppen ott gyakorolt. A kispadon ülõkkel szóba elegyedtünk és meghívtuk õket Abaújszántóra. Elfogadták az invitálást, mert tetszett nekik a környék.

– Ez felpezsdülés volt a helyi vízilabdázás életében?

– Igen, hiszen addig nem is tudtunk minden szabályt pontosan. Hídvégi úr a BVSC szakosztályvezetõje hozott nekünk egy szabvány labdát és megismertetett bennünket a szabályokkal is. Az Augusztus 20-i ünnepségen már bemutató tornát rendeztünk a MEAFC, a BVSC és az Abaújszántó részvételével. Azóta ez a torna – az idei évet leszámítva – minden évben meg lett rendezve.

– Miért nem indultak bajnokságban?

– Ehhez fedett uszoda kell. Enélkül minden meccsünket idegenben vagy semleges pályán játszottuk volna. Ez pedig az állandó utazással együtt már olyan nagy költséggel járt volna, amit nem tudtunk bevállalni. Maradtak a különbözõ tornák és barátságos mérkõzések. Például rendszeresen indulunk a Miskolc-Tapolcai öregfiúk tornán. 2003-ban például legyõztük Miskolc Old Boy csapatát.

– Több, mint 30 évet töltött el a szántói sportban. Kérem mondjon el néhány érdekes élményét!

– Elõbb már említettem néhányat. Ezeken kívül elnökségem idején játszotta a foci csapat az elsõ NB III-as meccsét. Említhetem még  a Borosi teremtornán elért szép eredményeinket is. Kellemetlen emlékem is van. Például, amikor az egyik pénzügyi évet végre nyereséggel zártuk. Jött az APEH és elvitte azt a kis pénzt is tõlünk. Egymást szidtuk a vezetõkkel, de nem tehettünk mást: lenyeltük a békát…   

– Meddig volt elnök?

– 2003-ban mondtam le. Úgy gondoltam: vigye tovább más a staféta botot. Az elnökségnek továbbra is tagja maradtam.  Az elnökséget Balla Istvánnak adtam át, késõbb pedig ifj. Soltész Zoltán lett az elnök.

– Az ön elnöksége alatt milyen szakosztályok mûködtek?

– A labdarúgáson és sín kívül akkor indult be a lovas szakosztály. Utóbbit Plaszkó János vezette, de õ nem kért anyagi támogatást csak erkölcsit. Az AKSE égisze alatt mûködtek, de teljesen önállóan.

Elnöki poszton évtizedeken át

Abaújszántón született 1946-ban Sotkó János. Szülei is tõsgyö-keres szántói lakosok. Általános és középiskolai tanulmányait egyaránt szülõhelyén végezte. Örömmel elevenítette fel a régi sport emlékeit.

– 1964-ben érettségiztem Abaújszántón – kezdte visszaemlékezését a szántói sportkör volt elnöke. – Ezt követõen bevonultam a határõrséghez. Leszerelésem után a községi vezetõk segítségével a helyi tanácshoz kerültem dolgozni.

– Miként kapcsolódott be a helyi sportkör tevékenységébe?

– 1967-tõl a kézilabda és a labdarúgó csapatban játszottam. Közben Juhász István – akkori VB titkár – a munkája mellett végezte a sportköri elnöki tevékenységet. Maga mellé vett segítõnek. Fõleg a szervezõ munkában számított rám. Ügyvezetõ elnök voltam 1967-tõl 1970-ig. Juhász István 1970-tõl máshová került dolgozni így engem választottak sportköri elnöknek. Késõbb elvégeztem a Tanács Akadémiát és 1975. november 1-tõl VB titkár lettem. 1987-ig, amíg ebben a beosztásban dolgoztam a sportköri elnöki funkciót is elláttam.

– Hosszú ideig mintegy két évtizeden át volt a sportkör elnöke. Ez a tevékenység biztosan sok szabadidejét lekötötte. Családja miként              tolerálta ezt?

– Munkahelyemnél fogva sikerült munkaidõben sok sportügyet is elintézni. A telefonokat, levelezéseket a hivatalban intéztem. Persze a meccsek és a versenyek általában hétvégén voltak. Ezeken illett megjelennem. Feleségem elfogadta ezt a szenvedélyemet. Tudomásul vette, hogy ezt szeretem csinálni. 

– Húsz évig volt a helyi sport élén. Biztosan sok élményben volt része. Néhányat ezek közül megosztana az olvasókkal?

– Kellemetlen emlékkel kezdem. Éveken át a járásiból azért nem tudtunk feljebb jutni, mert más településeket favorizáltak a járás vagy a megye vezetõi. Sokszor voltunk a második helyen. Ezt nehéz volt elviselni. Ennek ellenére azt mondom: mind a járási, mind a megyei sportvezetéssel jó volt a kapcsolatunk. Az egészben az volt a leg-rosszabb, hogy a közönség soraiban elterjedt: a helyi vezetés nem is akarja a feljutást. Pedig ez nem volt igaz.

– Az anyagi hátteret is meg tudták volna teremteni?

– Igen. Az viszont tudni kell, hogy azokban az években még nem volt, olyan nagy pénz a futballsportban mint manapság. A tanácson kívül volt még támogató pl. az ÁFÉSZ és volt pártoló tagságunk is. Ez utóbbi is sokat pótolt. A tömegsport rendezvényeket szinte teljes egészében ebbõl a pénzbõl fedeztük.

– Mintegy húsz éven át volt sportvezetõ. Kikre emlékszik, akik Szántón kezdték a sportolást és késõbb magasabb osztályba kerültek?

– A labdarúgók közül Feledi László, Pócs András, Trombitás István, Korhut János és Hórász Béla jut hirtelen eszembe.

– Azokban az években jellemzõ volt, hogy idegenbõl igazolt focisták játszottak a csapatban?

– Egyáltalán nem. Maximum 1-2 labdarúgó volt a keretben, aki nem helybeli, de õk is a környékrõl érkeztek vagy itt tanultak a Mezõgazdasági Technikumban. Pl. Oláh Zoltán, Kozma Gyula, Gyebnár András, Ács Tibor és mások. Egyébként nem volt jellemzõ az idegenbõl igazolás a késõbbiekben sem.

– Két évtized után miért köszönt le az elnöki posztról?

– 1987-ben munkahelyet váltottam, elmentem Abaújszántóról máshová dolgozni. Emiatt át kellett adnom a sportköri elnöki teendõket. Dr. Angyalos Lászlót választották meg elnöknek az 1987 februári közgyûlésen.

– Azóta milyen kapcsolatban van a sportkörrel?

– Amikor csak tehetem elmegyek a meccsekre, versenyekre. A foci – legyen az férfi vagy nõi mérkõzés – és a kézilabda is érdekel. Örömmel tölt el, hogy unokám is sportol. A szántói serdülõ labdarúgó csa-pat tagja. Büszke vagyok, hogy a csapat az NB III-ban kitûnõen helytáll. Ugyanúgy örülök a sikereknek, mint annak idején, amikor én voltam a sportköri elnök.

– Mit tapasztalt. A szántói lakosság igényli a magasabb osztályú              futballt?

– Igen. Ezt az is bizonyítja, hogy még idegenbe is sokan elkísérik a csapatot. Nemrégiben például Mádon a sajtó szerint 500 nézõ szurkolt. Ebbõl legalább 300, fõ szántói volt.

– Hogyan emlékszik vissza a szántói sportkör élén eltöltött 20 évre?

– Nagyon kellemes emlékeket õrzök. A sporton keresztül sok barátra tettem szert. Nem csupán a környéken, de az egész megyében.

A KÉZILABDA KAPUTÓL AZ ELNÖKI POSZTIG

1948. július 18-án született Abaújszántón Tóth Lajos. Az általános iskolát itt végezte. Késõbb a MÁV-nál tanulta ki a villanyszerelõ szakmát. 1965-ben “szabadult” fel. Azonnal elkezdett dolgozni a villamos felsõvezeték építésen a szerencsi vonalon. Azóta is a MÁV-nál dolgozik. Szívesen elevenítette fel szántói sport élményeit.

– Általános iskolásként kezdtem el kézilabdázni – mondta beszélgetésünk elején. – Lavotka Istvánné testnevelõ tanár választott ki az iskolai csapatba. Jártuk a környezõ településeket és sorra játszottuk a meccseket. Az ipari iskolás évek alatt is játszottam mert 1963-ban amikor Vörös Meteor néven újjászervezték a helyi sportkört. Kézilabda szakosztály is alakult. Lavotkáné irányításával indultunk el. Az általános iskola pályáján edzettünk és játszottunk. A járási bajnokságba szerepeltünk. Elég jól ment a játék. Miután Lavotkáné elkerült Szántóról, nem akartuk, hogy szétszéledjen a csapat ezért összetartottam a csapatot. 

– A sportvezetõi tevékenysége ezek szerint ekkor kezdõdött?

– Tulajdonképpen igen. A járási bajnokságban játszottunk tovább. Érdekes, hogy ma alig van csapat a megyei bajnokságban, akkor pedig a megyei I. és II. osztály alatt több járásban is indítottak bajnokságot. Nálunk is volt 8-10 csapat. Rajtunk kívül pl. Tiszalúc, Tállya, Tokaj, Taktaszada is itt játszott. Nagy meccseket vívtunk velük. Lendületet adott két rutinos korábban magasabb osztályban is szereplõ játékos hazajövetele: Sárosi Öcsirõl és Tóth Gyõzõrõl van szó. 

– Késõbb miként alakult sportolói, sportvezetõi pályafutása?

– A járásiban kb. 2 évig játszottunk. 1966-ban bevonultam katonának. Közben a Gimnázium és az Mg. Szakközép is alakított csapatot. Több VM játékos átigazolt ezekbe a csapatokba. A VM csapata, így fokozatosan “elfogyott”. Amikor leszerelte, Juhász Tibor hívott a Gimnázium csapatába. Késõbb a gimnázium is megszûnt. Ezt követõen még egy rövid ideig játszottam az Mg. Szakközép csapatában is. Egyre kevesebb meccsre tudtam eljutni, edzésre meg egyáltalán nem, hiszen ekkor már Szirmabesenyõben, majd Miskolcon laktunk és a munkahelyi elfoglaltságon sem tette lehetõvé a sûrûbb szántóra utazást.

– A kézilabda csapat amatõr szinten mûködött?

– Teljesen, sõt! Olyan eset is elõfordult, hogy még az utazást is a játékosok fizették saját zsebbõl. Kaptunk egy villanyoszlopot az ÉMÁSZ-tól abból csináltattunk kapukat. Kaptunk egy garnitúra mezt is, amit olykor el akartak “orozni” a focisták, ezért általában nem adtuk le, hanem magának mosta mindenki.

– Késõbb milyen kapcsolatban volt a szántói sportkörrel?

– Sokszor jártunk haza. Szinte minden hazai focimeccsen ott voltam. Mivel az öcsém is a szántói foci csapatban játszott. Nekem maradt a Vasutas kispályás üzemi  bajnokság. Nagy csatákat vívtunk, nekem elég jól ment a védés. Közben összebarátkoztunk Soltész Zolival, Bóni Imrével, Hórász Bélával és másokkal. Szerettem és ma is szeretek közöttük lenni. Mindig jó volt a hangulat. A nyolcvanas években kezdtek többen a szántói játékosok közül hazajönni. Jó kis csapat alakult. Sokszor vittem a környezõ községekbõl Szántóra és vissza kocsimmal a játékosokat. 1987-ben a sportkör szövetségi képviselõje lette, mivel Miskolcon lakom, így hamarabb és könnyebben tudtam intézkedni. Szívesen csináltam.  Ment a piszkálódás a helyben lakó sportvezetõk ellen. Többen emiatt nem vállalták a vezetõi munkát., mások családi okok miatt maradtak távol. Technikai vezetõ lettem a labdarúgó szakosztálynál. Ez egyben azt is jelentette, hogy mindent csináltam. A pálya elõkészítéstõl kezdve a szövetségbe járásig. Egyik alkalommal Göncön játszottunk és vezettünk. Az egyik szántói illetõ – mégpedig a szakosztályvezetõ – szidalmazta a középhátvédünket. Ezt nem tûrhettem, odaszóltam. Tettlegességig fajult a dolog. Azóta az illetõ a pálya felé sem nézett. Egyébként ettõl az elnökség egy évre hivatalosan el is tiltotta.

– Mikor lett elnök?

– Az 1992 februári közgyûlésen lettem megválasztva. 1995. augusztusig ténykedtem ezen a poszton. 1998-ban végleg befejeztem a sportvezetõi munkát.      

– Már utalt egy-két érdekes sztorira az elõzõekben. Mégis azt kérem: a legkedvesebb szántói sport emlékeit ossza meg az olvasókkal!

– Hagyomány volt Abaújszántón, a szezonok után záróbankett, amelyen a családtagok is jelen voltak. Ezek kitûnõ hangulatára máig szívesen emlékszem.

– Említette, hogy a kézilabda teljesen amatõr alapokon mûködött Szántón. És a labdarúgás?

– Zömmel igen. Még a megyei I-ben is a többi klubhoz képest nevetséges pénzeket tudtunk fizetni a játékosoknak. Máshol – információim szerint – 4-5-ször annyit is kereshettek a focisták. Jó viszonyban voltam a megyei klubvezetõkkel, a szövetséggel és a játékvezetõkkel is. A sport segítségével rengeteg barátra tettem szert az évek során. Kölcsönösen tiszteltük egymást. Az átlagostól is jobb viszonyban voltunk például Putnok, Karcsa és Borsodszentgyörgy klubjaival. Oda-vissza megvendégeltük egymást a bajnoki mérkõzések után. Remek kapcsolatunk volt a DVTK öregfiúkkal is, akik többször is játszottak Abaújszántón. Kellemes emlék és büszke is vagyok rá, hogy a megyei I-es, majd a megyei II-es csapatok négy éven át szövetségi képviselõjükké választottak.  

– A család miként tolerálta sport szenvedélyét?

– A sportvezetõi tevékenységet csak úgy lehetett normálisan eredményesen végezni, ha ehhez a megfelelõ családi háttér megvan. Nekem ez adva volt. Feleségem sokszor velem jött még a meccsekre  is.

– A családban vitte valaki tovább a sport  stafétát?

– Mindkét fiam szereti a sportot, egyikük két évig a számtói ifibe kergette a labdát. Késõbb a tanulmányok és munkahelyi elfoglaltság miatt abbahagyta a focit.

– Összességében megbánta, hogy sportvezetõi posztra adta a fejét?

– Nem, mert többségben vannak a kellemes dolgok. Én lehettem a szakosztály elnök, amikor a csapat elõször szerepelhetett az NB III-ban. Elkezdtük a régi öltözõ és lelátó felújítását. Ezekben a saját kezem munkája is benne van. Soltész Zoltán úrral és Konyecsnyik Józseffel együtt sok idõt és munkát töltöttem el ezeken az építkezéseken.

Villáminterjú egy világhírû atlétával

Tábori László neve valószínûleg nem csak az atlétika barátoknak cseng ismerõsen. Eredményei mindenképpen a világ legjobbjai közé emelik.  Talán elegendõ, ha a Sportlexikon róla szóló néhány sorát ismertetjük:

“Tábori László (1931-): közép és hosszútávfutó. A Szolnoki Lokomotív majd a Bp. Honvéd versenyzõje. 1955-ben 1500 m-en 3:40.8 perccel beállította a világcsúcsot, 1 mérföldön 3:59 perccel Európa rekordot, 5000 m-en 13:53.2-t futott. Az 1956-os olimpián 1500 m-en negyedik, 5000 m-en hatodik lett. Kétszer volt tagja a Bp. Honvéd 4X1500 m-es világcsúcsjavító váltójának. Kétszeres bajnok, tizennégyszeres válogatott. 1956 után az USA-ban hosszabb ideig versenyzett, amerikai bajnokságot is nyert.”

A világhírû atléta Abaújszántón gyerekeskedett. A jelenleg amerikában élõ sportember szívesen vállalt egy villáminterjút. 

– Miként emlékszik vissza életének Abaújszántón töltött idõszakára?

– Abaújszántón vészeltük át a második  világháborút. Mivel apám vasutas volt és Kassaról 1942-ben áthelyezték Szántóra. Tehát így  került a család a községbe. 1942-48-ig én ott voltam  mint egy kis-gyerek, és még álmodni se mertem volna  ebben az idõben, hogy valaha is valamilyen sportoló  leszek. 1948-ban elkerültem Martfûre. Itt futottam  életem elsõ versenyét, amelyen több mint 400 méterrel elsõnek jöttem be. Természetesen a szüleim még sokáig  laktak Abaújszántón.

– Mit üzen a messzi távolból a szántói sportbarátoknak?

– Nem szabad a fiatalokat túl korán elítélni – inkább segítséget kell nyújtani nekik, hogy a jövõben kifejlõdhessenek.  Mindenkinek jó egészséget, és sok boldogságot kívánok a  jövõben: Tábori László

Akinek a sport a mindene

Végül, de nem utolsó sorban böngészhetik  a Tisztelt Olvasók a város polgármesterével készített interjút. Soltész Zoltánhoz a város szülöttéhez hosszú évtizedek óta tartó ismeretség köt. Nehéz volt tehát írnom róla elfogultság nélkül. Azért megpróbáltam. Azt, hogy mennyire sikerült majd az olvasók döntik el.

Eddig 27 sporttörténelmi munkám jelent meg nyomtatásban. Majdnem ennyi lapul különbözõ fiókokban, kiadásra várva. Ilyen vagy olyan okok – többnyire a szûkös anyagiak – miatt nem jelentek meg ezek a könyvek. Nyugodtan mondhatom, hogy olyan nagy sportszeretettel és szülõhelye iránti olthatatlan ragaszkodással, mint ami Soltész Zoltánt jellemzi kevés helyen találkoztam. Jobbára neki köszönhetõ, hogy Abaújszántón jelenleg NB III-as csapat van. A pálya és a hozzá tartozó létesítmények korszerûsítésében is döntõ szerepet vállalt. Nehéz volt a polgármester úrral egyeztetni azt a fél órás beszélgetést, amelyet a hivatalban 2004. november végén sikerült összehozni. “Természetesen” ezen idõ alatt is többen keresték, így a diktafon elég sokat állt, de azért csak összejött a többször elhalasztott interjú.

– Hogyan is kezdõdött sport pályafutása?

– Már általános iskolás koromban is nagy sportélet volt Abaújszántón. Fõleg a kézilabda és a labdarúgás volt a sláger. Utcák közötti bajnokságot szerveztünk “Torino” kapura. Emellett májustól a strandon ment a foci és a kézilabda, de alkalmanként vízilabdáztunk is. Már akkoriban jártam le a sport pályára mert egyik bátyám focizott a szántói csapatban. Labdaszedõk voltunk a meccseken.  1969-ben szervezõdött az új csapat, amely még bajnokságban nem játszott, hiszen 1968-ban két évre kizárták a csapatot a küzdelmekbõl.

– Már az elsõ idõszakban is kapus volt?

– Igen. Mind kézilabdában, mind labdarúgás sportágban mindig kapus poszton szerepeltem.

– Meddig játszott aktívan? Beszélne pályafutásáról?

– 1970 tavaszán indult be újra a csapat. Csupa fiatal 18-19 éves játékosok alkották. Az akkori Mezõgazdasági Technikumból is voltak egy páran, de a keret zöme szántói fiatal volt. Tavasszal még versenyen kívül vettünk részt a járási bajnokságban, de 1970 õsszel már hivatalosan is elfogadták nevezésünket. Az 1970/71-es bajnokságban azonnal bajnokok is lettünk a Szerencs Járásban és bejutottunk a megyei II-be! Nagyon jó kis csapatunk volt. 1972. õszén még védtem a szántói együttesben, de 1973. januárban bevonultam katonának. Mire leszereltem 1974-ben már megint a járásiban szerepelt a csapat. Egészen 1986-ig a járásiban kergettük a labdát. Ekkor született az elhatározás: fel kell jutnia  a csapatnak  a megyei bajnokságba. Sotkó János lett az elnök, én pedig a szakosztályvezetõ. A következõ évben vagyis 1987-ben fejeztem be az  aktív játékot.

– Hogyan sikerült megerõsíteni a csapatot?

– Hazahívtunk több korábban elkerült szántói játékost: Pócs Bandit, Trombitás Pistát, Korhut Janit, Korhut Misit és másokat. Még egy évig vagyis 1987-ig védtem a kaput, majd átadtam a stafétát Tallár Mikinek. Szerencsés helyzetben voltam, mert a Piértnél dolgoztam és a vezetõség szerette és támogatta is a sportot.

– Ha jól tudom ekkor kezdõdött a fellendülés. Hogyan sikerült ezt elérniük?

– Igen nagyjából ettõl az évtõl kerültünk egyenesbe illetve kezdtünk fokozatosan megerõsödni. 1992-ben indult be a vállalkozásunk. Feleségem és én lettünk ettõl kezdve a klub fõ támogatói. Ez sok embernek nem tetszett, de ez akkor is tény.

– 1996-ban volt egy kis törés…

– Igen. Ennek oka az volt, hogy az önkormányzat a felére csökkentette a korábban megszavazott támogatást. Emiatt nem tudtam tovább én sem vállalni a szponzorálást. A csapat kiestett a megyei II-be, majd a körzetibe.

– Két év után viszont újra lendületbe jött a helyi futball.

– Igen, megint visszahívtak segíteni. És én természetesen vállaltam. Megnyertük a körzetit, majd a megyei II-t, visszajutottunk a megyei I-be.

– Nélhány éve már mint polgármester is tud segíteni a sportkörnek.

– Igen, 2001-tõl vagyok szülõhelyem polgármestere. Idõközi választáson kaptam bizalmat az itt élõktõl. Ezt 2002-ben megerõsítették. Hangsúlyozni szeretném, hogy egyedül semmire sem mennék, hiába vagyok polgármester. A testület is maximálisan támogatja a sportot. Itt jegyzem meg, hogy a serdülõ csapatunkat soha nem szüntettük meg. Még a körzetiben és a megyei II-ben  is üzemeltettük, pedig ott nem is volt kötelezõ. Talán ennek – is  – köszönhetõ, hogy jelenleg elég sok saját nevelésû, helyi kötõdésû labdarúgó van a felnõtt keretünkben, amire büszkék vagyunk!

– Néhány éve van nõi foci és kézilabda csapatuk is, ami ebben a térségben elég ritka.   

– Igen és erre a két csapatunkra is büszkék vagyunk. Végre a gyengébbik nem képviselõi is sportolhatnak szervezett formában. Ez nagyon fontos. Nyugodtam mondhatom, hogy a település városi rangra emelkedéséhez a sporteredmények is nagyban hozzájárultak!

– Az önkormányzat hány százalékát adja a sportkör költségvetésének?

– Nagyjából 40%-ot. A többit szponzoroktól kapjuk. Amíg ezt tetõ alá tudjuk hozni, addig nem lesz gond a sportkörrel.

– Gyönyörû pályájuk és öltözõ komplexumuk van!

– Ezt 2003 májusban avattuk fel. Nem csak a pályát és öltözõt, de a sporttelep környékét is rendbe tettük.  Pályáztunk egy sport és szabadidõ centrum megépítésére, amely többféle létesítményt is magában foglal majd. Reményeink szerint 2008-ig elkészülhet.

– Hosszú aktív és sportvezetõi pályafutás áll Ön mögött. Kérem néhány emlékezetes élményét ossza meg az olvasókkal!

– Nem feledem elsõ felnõtt meccsemet Golop ellen. Ez egy barátságos 90 perc volt. Farkas Öcsi bácsi volt az edzõ. Feledhetetlenek a Hernád Kupa meccsek is, amelyeken védhettem. Ezt a kupát mindig Abaújszántó nyerte meg, így végleg a mi birtokunkba került. Óriási érdeklõdés nyilvánult meg a torna iránt. Általában 1000 körül mozgott a nézõszám. Ez egyébként egy egész napot betöltõ program volt. 1971-ben Bodrogszegiben játszottunk. Vezetünk 3-0-ra a templom melletti pályán. Szöglet után meglöktek, a játékvezetõ szabadrúgást ítélt kifelé, de az egyik hazai játékos szidta a nemrégen elhunyt               édesanyámat. Kénytelen voltam megbüntetni… A játékvezetõ természetesen kiállított. Meccs után az egész csapatnak futnia kellett a hazai nézõk haragja elõl. Még így is megdobálták kövekkel azt az IFÁ-t amelyikkel utaztunk. Egyébként saját felelõsségre szemüvegben védtem. Sok sérülést okozott ez és kb. egy szatyor összetört szemüvegem van otthon… Egyszer az NB II-es Debreceni Építõket      1-0-ra legyõztük Feledi Laci góljával, pedig mi csak járásiban játszottunk akkor. Meggyõzõdésem: ha az a csapat együtt maradt volna, akár NB III-ig is eljuthattunk volna!

– Két fia is focizik. Felesége miként tolerálta a futball szenvedélyüket?

– Elõször nehezen. Késõbb viszont már õ is jött velünk a meccsekre és szurkolt a csapatnak!

– A foci csapat jelenleg stabil NB III-as együttes. Mi a távlati cél-kitûzésük? Gondoltak-e egy futball régió központ megpályázására? Mûfüves program stb?

– Mi már most is kistérségi központ vagyunk a Bozsik programban. Pályáztunk a GYISM-hez mûanyag pályára, de egyelõre nem nyertünk.  Hat éves kortól foglalkozunk a kicsikkel. Tervünk, hogy helyi és környékbeli fiatalokra épüljön a mindenkori felnõtt csa-patunk. Ezen az úton járunk már most is, hiszen amint már említettem jelenleg is az átlagtól több helyi labdarúgó van a keretünkben. Terveinkben szerepel az asztalitenisz szakosztály megszervezése is.

– Sokan vágynak a városban egy sportcsarnokra. Mennyi ennek a realitása néhány éven belül?

– A szakközépiskolával közös üzemeltetésben van tervezve egy ilyen többfunkciós objektum. Meggyõzõdésem, hogy jól ki tudnánk használni egy ilyen jellegû létesítményt. Bízom benne, hogy néhány éven belül ez a beruházás is elkezdõdhet.

– Fantasztikus hõfokon ég egy-egy meccs alatt. Ezt örökölte vagy menet közben alakult ki az évek alatt?

– Valószínûleg a génjeimben van a minden áron való gyõzni akarás. Apám ennek a tulajdonságnak köszönhetõen élte túl a fogság éveit és került haza annak idején. Az a hitvallásom: mindent meg kell tenni a gyõzelemért, a cél eléréséért. Ha ez mégsem sikerül az nem baj, hiszen a sportban ez is benne van. Azt azonban nem tudom elviselni, ha azt látom, hogy valaki nem “hal meg” a pályán mérkõzés közben. Néha talán túl hevült is vagyok egy-egy meccsen. Nekem azonban ez a kikapcsolódás. Nem vadászom, nem horgászom, hanem a sporttal foglalkozom. A sport iránti alázat és szeretet immár visszavonhatatlanul hozzátartozik az életemhez.

IN MEMORIAM

Trombitás István

Kucsmár Imre

Talán a leghosszabb és egyben legnehezebb idõszakban volt elnöke a szántói sportkörnek Kucsmár Imre. Miután õ már nem érhette meg ennek a könyvnek a megjelenését, így fiát Kucsmár Zoltánt kértem fel egy rövid beszélgetésre édesapja sportvezetõi munkásságára emlékezve.

– Édesapám, ameddig vissza tudok emlékezni – mindig a sportkör körül mozgott – mondta beszélgetésünk elején Kucsmár Zoltán. – Hosszú éveken át volt az AKSE elnöke.

– Milyen emlékeket õriz édesapja sportvezetõi múltjából?

– Arra élesen emlékszem, hogy a gyõztes meccsek után nagyon jókedvû volt, míg a vesztes 90 percek fölött több napon át nem tudott napirendre térni. Azon elmélkedett: mit kellett volna másképpen csinálni, hogy ne kapjon ki a csapat? Emlékszem még a “középsõ” presszóban tartott bankettokra, amelyeket a szezonok végén szerveztek.

– Mettõl meddig volt édesapja SE elnök?

– Kb,. 20 éven át 1958-1978-ig vezette a sportkört. Ezt követõen a sakk körbe járt és a hazai meccseket sem kezdték el nélküle. Életének utolsó napján is éppen a sakk körbõl jött hazafelé, amikor rosszul lett az utcán és nem sokkal késõbb meghalt. Egyébként a sakk szakkört Szegedi Károly és édesapám alapította és mozgatta.

Irodalomjegyzék

Könyvek

B-A-Z megye sporteredményei

Vármegyék szociográfiája VII. kötet Abaúj-Torna, 1939.

Révai Nagy Lexikonja

Új Magyar Lexikon

Levéltári Füzetek 1983.

B-A-Z megye kézikönyve

Magyar városok és vármegyék monográfiája XVII. Abaúj-Torna vármegye 1935.

Homonnay István: Szántó nekem a világ közepe

B-A-Z megye 1997. évi labdarúgó évkönyve

Mezõ László – Dr. Nagy János: 50 éves a B-A-Z megyei labadrúgó bajnokság

Újságok, hetilapok, folyóiratok

Magyar Élet

Reggeli Hírlap

Felsõmagyarország

Felsõmagyarországi Reggeli Hírlap

Észak-Magyarország

Felvidéki Népszava

Felvidéki Sport

ÉLASZ Hivatalos Közleményei

Borsodi Sporthíradó

Déli Hírlap

Mi Újság?

Egyéb anyagok

Régi jegyzõkönyvek

Soltész Zoltán korabeli feljegyzései

Hórász Lajos edzésnaplója